Az első magyar egész estés számítógépes animációs film alkotói, bár hasonló önálló alkotással nem jelentkeztek, szakmájukban világhírűvé váltak. Azóta térhatású filmekre szakosodtak, és a legnagyobb cégek keresik őket nap nap után. Most a magyar történelemről szóló animációs film bemutatójára készülnek.
Hat évvel ezelőtt az egész ország felkapta a fejét, amikor addig ismeretlen magyar alkotók bemutatták számítógépes animációval készült mozifilmjüket, az Egon és Döncit. A film látványvilágát, technikai kivitelezését tekintve összevethető volt a legnagyobb hollywoodi stúdiók termékeivel. Döbbenetünk csak fokozódott, amikor az alkotók műtermeit meglátogatva kiderült, hogy a rajzfilm mögött nem üzemcsarnokokban robotoló névtelen animátorok serege, hanem egy szűk családi, baráti társaság áll, amelynek tagjai egy egri családi házban dolgoznak. Az Egon és Dönci után azonban a Magyar Ádám vezette csapat több hasonló produkcióval nem jelentkezett, így a laikus közönség joggal gondolhatta azt, hogy az egyszeri fellángolás után a tehetséges magyar fiatalok vállalkozása elbukott.
Amikor azt hittük, hogy az egri lakóháznál elképzelni sem lehet valószínűtlenebb színteret a számítógépes rajzfilmek készítéséhez, tévedtünk. Most ugyanis a közeli Egerszalók külterületén járunk, mögöttünk dombok és szántóföldek. Itt, az egykori általános iskola épületében rendezték be az azóta Greenzeróra átkeresztelt vállalkozás műtermeit Magyar Ádám és munkatársai. Az épület megjelenése véletlenül sem arra utal, hogy a hat évvel ezelőtti tizenöt percnyi hírnév óta hanyatlana a cég. Pedig az elmúlt évek korántsem nélkülözték a válságokat.
– Az Egon és Döncit egy nagy fellángolás hatása alatt készítettük, tizenöt évnyi animációs munka után az álmainkat akartuk megvalósítani. A film anyagi sikert ugyan nem hozott, sőt gyakorlatilag csődbe mentünk utána, de a szakmai elismertségünk jelentősen megnőtt – mondja Magyar Ádám, miközben az iskolatermekből átalakított stúdióhelyiségeket mutatja. Van itt kényelmes fotelekkel berendezett moziterem, hangstúdió, háromdimenziós nyomtatóval felszerelt számítógépes labor és az emberi arc térbeli megörökítésére szolgáló szkenner is.
Az Egon és Döncit sokan bemutatója idején is afféle animátori portfóliófilmnek tekintették. Az alkotással a vélekedések szerint a készítők nem elsősorban közönségsikert akartak elérni, hanem a jövőbeli megrendelők figyelmét szerették volna felkelteni. Emiatt az igencsak egyszerű történetre talán kevesebb figyelmet fordítottak, mint a térhatású jelenetek látványvilágának végletekig való tökéletesítésére. Ez annak idején a premiervetítés közönségének reakcióin is tetten érhető volt, a film ugyanis leginkább a legkisebb gyerekek körében aratott zajos sikert. A rendező azonban cáfolja e vádakat.
– Teljesen ész nélkül csináltunk abban az időben mindent, üzletileg egyáltalán nem gondoltunk át semmit. Azt képzeltük, hogy megcsináljuk a filmet, berobbanunk a köztudatba, aztán már megy minden, mint a karikacsapás. Nos, ez ábrándnak bizonyult, kétségbeejtően eladósodtunk. Viszont abból a szempontból sikeres volt az Egon és Dönci, hogy megtanultuk, hogyan nem szabad csinálni az animációs filmezés üzleti részét.
Miközben keresték a túlélés lehetőségét, több rövid animációs munkát is készítettek, amelyeket föltettek az internetre. Az áttörést egy kedves dinoszaurusz, a Pangea, a végtelen világ című film főhőse hozta meg számukra. A különböző videomegosztó oldalakon eddig már tizenötmillióan látták a művet (amely a tinyurl.com/dinofilm címen tekinthető meg), főként külföldről. Ezután sokasodni kezdtek a rég várt megkeresések. Hívták Magyar Ádámot a világelső komputeranimációs cégtől, a Pixartól is, de konkrét ajánlatot nem tettek, mindössze fel akarták mérni a magyar cég képességeit, lehetőségeit.
Aztán 2009-ben bejött az első megrendelés. Miután látták korábbi dinoszauruszos munkáikat, a Repülő szörnyek című, David Attenborough közreműködésével készült, röpképes őslényekről szóló természetfilm producerei kértek tőlük háromdimenziós animációs jeleneteket. Bár akkor még sem eszközeik, sem tapasztalatuk nem volt a térhatású animációs film készítésében, elvállalták a feladatot. A filmgyártás e területén villámgyorsan fejlődik a technika. Magyar Ádám emiatt ma már inkább az öt évvel ezelőtt elkészült alkotás gyermekbetegségeit látja, miközben a soktermes mozik miliőjét idéző vetítőteremben nézzük a filmet. A helyiségből talán csak a fotelek karfájába épített pohártartó hiányzik. A három sorba elhelyezett székek (amelyeket a cégvezető maga tervezett) olyan meredeken emelkednek, hogy a valószínűtlenül nagy vászon minden pontja látszik, bárhol ülünk is.
– A repülő dinókról szóló film végre meglökte a szekerünket, és akkor újragondoltuk az egész működésünket. Már nem az álmainkat kergettünk, hanem próbáltunk a realitások talaján maradni – vallja Magyar Ádám. – A megújított cégnek először Egerben próbáltunk műtermet találni, sikertelenül. Aztán az egerszalóki feleségem ötlete volt, hogy itt keressünk helyet magunknak. A volt általános iskola épületében rendezkedtünk be. Mi inkubátorháznak hívjuk ezt az épületet, ahol a megrendelésektől függően legfeljebb tizenhat ember dolgozik egyszerre.
Az internet a rajzfilmgyártás módszereit is a feje tetejére állította. Az alkotók ma már nem egy hatalmas filmgyár alkalmazottai, akik egy épületben dolgoznak. Ehelyett a producerek a részfeladatokat alvállalkozóknak adják, akik szinte bárhol lehetnek a világon. A megrendeléseket interneten küldik el nekik, ők pedig az elkészített filmet ugyancsak interneten küldik vissza. Emiatt a névleg amerikai vagy angol gyártású produkciók stáblistája is tele van kínai vagy indiai nevekkel. Ők a Greenzero konkurensei.
Magyarék sok eszközüket saját maguk tervezték és építették, részben a költségek csökkentése végett, részben pedig azért, mert az elképzeléseikben szereplő technológia egyszerűen még nem létezik. Erre jó példa az emberi arc térbeli leképezésére szolgáló szerkezet (elterjedt nevén arcszkenner). Ebben a középen helyet foglaló embert negyven fényképezőgép örökíti meg a tér minden irányából ugyanabban a pillanatban, majd a számítógépben a negyven kép egyetlen forgatható, háromdimenziós felvétellé áll össze.
– Most éppen hatalmas munkában vagyunk: térhatású animációs filmet forgatunk a magyar történelemről, amelynek májusban lesz a bemutatója. Negyven ember arcát rögzítettük már olyan részletességgel, hogy a laikusok valószínűleg nem mondják majd meg a kész filmről, hogy az teljes egészében számítógéppel készült – büszkélkedik Magyar Ádám, aki éppen az arcszkenner fogorvosi székre emlékeztető ülésében foglal helyet. Ha ez a filmgyártási módszer elterjed, a filmszínészek munkáját teljesen át kell majd értékelnünk. Már most is képesek ugyanis az animátorok arra, hogy a megfelelő részletességgel lefényképezett szereplők vonásait, akárcsak egy álarcot, bármilyen, számítógép alkotta figurára ráhúzzák.
Amit évtizedekkel ezelőtt csak statiszták tömegeivel, díszletvárosok kulisszái között lehetett filmre venni, azt ma már néhány ügyes szakember erős számítógépekkel felszerelkezve egy falusi iskolában létrehozza.
2014. február 22.
