Magyar kutatók felfedezése járta be a napokban a világsajtót. Megvalósították azt, amit eddig lehetetlennek hittek: kényszerítés és altatás nélkül vizsgálták meg egy állat, a kutya agyműködését. Az eredmények szerint a kutya és az ember agya az együttélésre van „drótozva”.
A viselkedéskutatás egyik legnagyobb fájdalma a legutóbbi időkig az volt, hogy az állatok és az ember agyműködésére sokszor csak nehezen értelmezhető magatartásukból, esetleg agyuk anatómiai felépítéséből lehetett következtetni. E területen az embernél áttörést hoztak a képalkotó eljárások, különösen a mágneses rezonanciás képalkotás funkcionális változata (az fMRI). Ennek segítségével pillanatról pillanatra követhető, hogy a vizsgált ember agyának mely része fogyasztja a legtöbb oxigént, tehát melyik működik éppen a legintenzívebben.
Az állatok fMRI-vizsgálata azonban igen nehézkesen haladt. A mágneses rezonanciás vizsgálat ugyanis egy fülsiketítően dübörgő szűk csőben történik, és ha a vizsgált ember vagy állat a vizsgálat közben akár csak néhány millimétert is megmozdul, az eredmények értékelhetetlenül elmosódottak lesznek. Emiatt az állatos fMRI-vizsgálatok ritkák, és csak kalodába zárt, vélhetően folyamatosan szorongó majmokon próbálkoztak velük.
Ezen előzmények ismeretében igazán egyedülállóak a Magyar Tudományos Akadémia és az Eötvös Loránd Tudományegyetem összehasonlító etológiai kutatócsoportjának eredményei.
– A világon most először sikerült összehasonlítani az ember és egy nem főemlős állat agyműködését. Azt vizsgáltuk, hogy különféle hangingerek hallatán mely agyterületek aktivizálódnak, tehát hol történik ezen ingerek feldolgozása az agyban – mondta lapunknak Andics Attila, a kutatás vezetője. – Kimutattuk, hogy az emberhez és a makákóhoz hasonlóan a kutyában is létezik a fajtársak hangjára érzékeny agyterület, méghozzá ugyanott, a halántéklebeny elülső csúcsán. Ebből arra következtetünk, hogy ez a jellegzetesség már az ember és a kutya százmillió évvel ezelőtt élt közös ősének is sajátja volt.
Talán még érdekesebb, hogy egy másik agyterület is hasonlóan működik a kutyában és az emberben. Minél pozitívabb érzelmeket tükröző hangokat (emberi nevetést vagy játék közben rögzített kutyaugatást) játszottak le a vizsgált kutyáknak és embereknek, annál erősebb aktivitást mértek az agyuk ugyanazon pontján. Ez azt jelenti, hogy e két faj agya hasonlóan jól „érti” a másik hangulatát, ha a hangjait úgy hallja, mint saját fajtársai jelzéseit.
Mindezek az eredmények arra utalnak, hogy a kutya és az ember együttélését a két faj hasonló neurológiai adottságai tették lehetővé, és ezek az adottságok az együtt töltött több tízezer év során még inkább egymáshoz csiszolódtak. A kutatók emiatt amellett érvelnek, hogy a kutya vizsgálatával áttételesen saját evolúciónk korábbi állomásaiba nyerhetünk betekintést.
A mostani felfedezéshez vezető kísérletsorozat kezdetén e cikk szerzője is elvitte a kutyáját, hogy az etológusok megvizsgálják az állat agyműködését az MR-gépben. Ahhoz azonban, hogy a kutya egyáltalán beléphessen a vizsgálóhelyiségbe, hetekig tartó intenzív tréningre volt szükség. Ennek során meg kellett tanítani a kutyának, hogy mozdulatlanul feküdjön egy asztalon, és ne törődjön semmivel, ami körülötte történik. A gép olyannyira érzékeny a mozgásra, hogy a túlzottan lihegő kutyák fejmozgásai is elrontották a felvételt. Minthogy az MR-gép egy hatalmas elektromágnesként működik, a kísérlet közben semmilyen fémet tartalmazó tárgy, sem póráz, sem nyakörv nem lehetett a közelben. Furcsa volt látni, ahogy a gép lerántja a fejemről a fémkeretes szemüveget, miközben behajoltam a csőbe, hogy megsimogassam a kutyámat.
A vizsgálatsorozat eredményei már önmagukban is elismerésre érdemesek, de az MR-vizsgálathoz szoktatott tizenegy kutya tudományos karrierje még csak most kezdődik. Hatalmas értéket képviselnek, hiszen a világon nem találni rajtuk kívül olyan állatokat, amelyek ne tartanának a sok klausztrofóbiás ember számára is elviselhetetlen vizsgálati berendezéstől. Amikor pedig árnyalatnyi idegélettani változásokat akarunk tetten érni, egy rettegő állat nem a legjobb alany. A kiképzett kutyák segítségével olyan lehetőségek nyílnak a kutatók előtt, amelyekről eddig álmodni sem mertek.
– Ezek az eredmények az öszszehasonlító idegtudomány új ágát teremtik meg, hiszen végre az emberi agyműködést egy olyan állat agyműködésével vethetjük össze, amelyik az emberhez hasonlóan éberen, nem lekötözve, nem altatva, nyugodtan vesz részt a kísérletben – mondja Andics Attila. – Millió megvizsgálható kérdés jutott eszünkbe pillanatok alatt. Hamarosan megtudhatjuk, hogy mit jelentenek egy állat számára az érzelmek, az agyféltekéik hogyan osztják meg a feladatokat, mit gondol, amikor képeket lát vagy szagokat érez.
2014. február 27.
