Kiemelt bejegyzés

Többé nem frissülő blog

Ez a blog többé nem frissül. Az új cikkek új helyen, a molnarcsaba.wordpress.com címen érhetők el.

2015. július 3.

A teve gerince

A mezőgazdasági génmódosítás nem az ördögtől való praktika, bizonyos helyzetekben lehet létjogosultsága. De a bolygó jelenlegi állapota olyan instabil, hogy bármiféle gyökeresen új technológia bevezetését ezerszer meg kell gondolnunk, tartja Lövei Gábor ökológus. A kutató szerint e kérdésben az érzelmek uralta viták mindeddig lehetetlenné tették a tények objektív értékelését.



Jó vagy rossz dolog a mezőgazdasági célú genetikai módosítás?
– Erre a kérdésre természetesen nem lehet egyetlen, minden szempontból érvényes választ adni. Az biztos, hogy általánosságban nem mondható rossznak, hiszen az állatok és a növények háziasítása óta módosítjuk genetikai állományukat. Nem látok semmiféle elvi különbséget a keresztezéssel, illetve génátvitellel végzett módosítás között. Abban, hogy pontosan mit módosítanak, hogyan és milyen céllal, már lehetnek különbségek, illetve kifogásolható részletek. Első hallásra például érthetetlen, hogy miért csak négy növényt – szóját, kukoricát, olajrepcét, gyapotot – és miért pont ezeket termelik génmódosított formában, jelentős termőterületen. A válasz az, hogy sok mindennel próbálkoznak, de a többivel vagy kudarcot vallottak, vagy más okokból nem kerülnek termelésbe. Mindez pedig a technológia buktatóira hívja fel a figyelmet.
– Ön milyen aspektusból vizsgálja a génmódosított növényeket?
– Új-Zélandon kezdtem vizsgálni a génmódosított növények környezeti hatásait 1994-ben. Akkoriban Új-Zélandon még senki sem végzett hasonló vizsgálatot, de a kísérleti stádiumban lévő génmódosított növényeket már tesztelték üvegházi körülmények között. Korábban a kártevők természetes ellenségeivel, biológiai védekezéssel foglalkoztam, így kíváncsi voltam, hogy ezekre vajon milyen hatással lesznek ezek a növények. Időközben kiszélesedett az érdeklődési területünk az úgynevezett ökoszisztéma-szolgáltatásokra gyakorolt hatások vizsgálatára is.
– Mik ezek az ökoszisztéma-szolgáltatások?
– Ezek olyan természetes, nagyon nagy léptékű ökológiai folyamatok, amelyeknek a működését nem tudjuk irányítani, de használjuk termékeiket, így függünk tőlük. Ilyen a növénytermesztés, amely a fotoszintézistől függ, az erdészet és faipar, amelyet nagyrészt a kivágott erdők természetes regenerációja befolyásol. A legutóbbi felmérések szerint az emberiség egyre inkább függ ezektől a szolgáltatásoktól, miközben egyre rosszabb állapotba kerülnek. A legtöbb ökoszisztéma-szolgáltatást léptékénél fogva nem tudjuk kiváltani ember irányította folyamatokkal.
– Hogyan kapcsolódik a génmódosítás ezekhez az ökoszisztéma-szolgáltatásokhoz?
– Pótolhatatlanságuk révén: ha ezek a szolgáltatások visszafordíthatatlanul sérülnek, akkor egyszerűen végünk. Éppen ezért minden új technológiát, amely hatással van a természetre, például a genetikai módosítást, potenciális veszélyforrásnak kell tekintenünk, és bevezetése előtt a lehető legalaposabban meg kell vizsgálnunk ökológiai hatását. A hatások önmagukban nem feltétlenül nagyok, de gyakran többtényezősek, kombinációik következményei pedig összeadódnak. Előre nem tudhatjuk, hogy melyik okoz helyrehozhatatlan károkat. Egy közmondás szerint nem lehet tudni, melyik lesz az a szalmaszál, amelyet hozzáadva a teve terhéhez eltöri a gerincét. Nem arról van tehát szó, hogy az új technológiák felbukkanásakor azonnal félre kellene verni a harangot, világvégét jövendölni, hanem arról, hogy a helyzet olyan kiélezett, hogy a kis lépéseknek is beláthatatlan környezeti következményei lehetnek. Nagy a tét.
– Jelenlegi ismereteink szerint milyen ökológiai hatásai vannak a génmódosításnak?
– A genetikai módosítás kapcsán rengeteg, érzelmek által fűtött vita zajlott az utóbbi időszakban. Ezekbe hatalmas energiát fektettünk, de az eredmény, fizikai hasonlattal élve, inkább csak elillanó hő, mint nekünk utat mutató fény. Az érzelmi elfogódottság nagyon sokszor meggátolja, hogy tényeket ütköztessünk tényekkel. A genetikai módosítás ökológiai hatásai közül az első maga a genetikai módosítás, tehát, hogy fajidegen gének kerülnek egy-egy faj genetikai állományába. A ma termesztésbe vont növényekbe ültetett gének olyannyira idegenek a természetes változattól, hogy teljesen más élőlényekből, például baktériumoktól származnak. Ezt klasszikus keresztezéssel nemigen lehet elérni. Kérdés, hogy ezek a gének elterjednek-e az eredetileg nem génmódosított növénypopulációkban is. Az ilyen génterjedés nem érdekünk, hiszen ha a beültetett gén, amely ellenállóvá teszi a kultúrnövényt a gyomirtó szerrel szemben, átjut egy rokon, de gyomnak tartott fajba, akkor a gyom is rezisztenssé válhat az ellene kifejlesztett növényvédő szerre. Az ilyen génterjedést az amerikai kontinensen már több fajban kimutatták. A következő, az előzőnél nagyobb hatás a termesztési rendszer megváltozása. Változik a szükséges permetezések száma, módosul az egész mezőgazdasági technológia. Az Egyesült Államokban a glifozát nevű növényvédő szer felhasználása a sokszorosára növekedett, miután elterjedtek a hozzá kapcsolódó génmódosított növényfajták. Ezek olyan nagy léptékű változások, amelyeknek óhatatlanul vannak ökológiai hatásaik. Vizsgálataink szerint a természetes ellenségekre gyakorolt hatás sem jelentéktelen.
– Az emberek igen eltérően viszonyulnak az étkezési célú, illetve az ipari felhasználású növényfajok genetikai módosításához. Az ön megközelítésében van közöttük különbség?
– Ökológiai szempontból nincs különbség közöttük, tudniillik amíg a növény kint van a földeken, nem számít, hogy mit kezdenek majd vele a betakarítás után. Természetesen az emberek sokkal kevésbé tartanak azoktól a génmódosított növényektől, amelyeket nem használnak fel étkezésre. Kínában például, ahol évekig vezettem egy kutatást, amelynek során a génmódosított gyapot ökológiai és szociológiai hatásait vizsgáltuk, teljesen elfogadott a genetikailag módosított gyapot. Termesztése széles körű, miközben a génmódosított rizs bevezetésére évek óta nem adnak engedélyt, noha a vetőmag már a raktárakban van.
– Miért vezették be a kínaiak a génmódosított gyapotot?
– Kína a világ legnagyobb gyapottermelője, ha ott jó a termés, a gyapot világpiaci ára esik, ha rossz, emelkedik. A gyapotrost minősége rendkívül érzékeny a kártevő rovarokra, a kínai parasztok ezért indokolatlanul sokat permeteztek. A kártevők így gyorsan rezisztenssé váltak a permetezőszerekre, a gazdálkodók pedig feladták a küzdelmet, és felhagytak a gyapottermeléssel. Az ország gyapot-vetésterülete a kilencvenes évek elejére negyven százalékkal csökkent. A folyamatot visszafordítandó a vezetés a génmódosított gyapot bevezetésére szánta rá magát, amely nagyon gyorsan elterjedt, főként kényelmi szempontok miatt. Ismét lehetett hát gyapotot termeszteni, méghozzá kevesebb munkával. Ez azonban csak ideiglenes megkönnyebbülés, hisz előbb-utóbb kialakul a rezisztencia a kártevők és a gazdaszervezetek küzdelmében. A mostani génmódosított gyapot kártevői is ellenállóvá válnak majd a beültetett gén termelte méreganyagra, és akkor ez a fajta nem lesz használható többé. Ráadásul, miközben a gyapot egyik kártevőjére hat a beültetett gén terméke, más fajok átvették a stafétabotot, és károsítják a növényt. Ez pedig újabb permetezéseket igényel.
– Sikerként értékelik ott a génmódosított gyapot bevezetését?
– Egyrészt igen, mert sok termelő ismét elkezdett gyapotot termelni, tehát könnyebb lett a megélhetésük. Az ökológiai hatásokat illetően már nem ilyen egyértelmű a helyzet, de a Kínában történtek az egész világ számára tanulsággal szolgálhatnak. A gyapot fő kártevője, egy lepkefaj hernyója ugyanis kilencvennél is több növényfajt fogyaszt, így nem tartózkodik elég sokat a génmódosított táblákon ahhoz, hogy gyorsan megjelenjenek az ellenálló törzsek. A kínai gyapottermelők apró, elszórt parcellákon gazdálkodnak. A kutatók pedig azt vették észre, hogy a kulcskártevő egyedsűrűsége, első hallásra furcsa módon, nemcsak a génmódosított táblákon, hanem mindenhol csökkent. Ennek hátterében az állhat, hogy a tájban elszórtan elhelyezkedő génmódosított gyapottáblák egyfajta aknamezőként működnek. Az odatévedt kártevők utódai elpusztulnak, a helyükre újabb kártevők érkeznek, amelyek szintén elpusztulnak. Ez a folyamat pedig a teljes populáció nagyságát képes csökkenteni. Mindez igen hasznos védekező módszer lehet máshol is a kártevők ellen, és a termőterület tájképi mintázatának fontosságára hívja fel a figyelmet. Más kártevők esetében viszont fordított folyamat játszódott le. Mivel a korábbi kártevő megritkult a génmódosított gyapot miatt, a konkurensei kerültek helyzeti előnybe, és nagyon elszaporodtak. Ekkor a génmódosított gyapottábla kártevőforrássá vált, és az új kártevő egyedszáma a tájban mindenütt megnőtt. A vegyszeres kezelések számát pedig újra növelni kellett. Egyes régiókban 2004-re megszűnt a génmódosított gyapot nyújtotta előny. Más hasznos rovarok száma viszont növekedett, így a levéltetvek ellen nem kell annyit védekezni.
– Ha globálisan tekintjük a mezőgazdaságot: jobb állapotban van ma, a génmódosított növények bevezetése után lassan két évtizeddel, mint volt annak előtte?
– Igazából a génmódosítás szerepe ebben a kérdésben elhanyagolható, a teljes mezőgazdaság termelékenysége se jobb, se rosszabb nem lett általa. Méghozzá azért, mert alig néhány növényfaj esetében sikeres a génmódosítás, és ezek nem az ember szempontjából legfontosabb fajok. A rovarmérgeket termelő génmódosított növények csak néhány pontosan meghatározott kártevő faj ellen élveznek védettséget, mások ugyanúgy károsítják őket. A gyomirtókra rezisztens növények mellett élő gyomok pedig egyre nagyobb gondot okoznak a kialakuló rezisztencia miatt, a szerek hatékonysága folyamatosan csökken. Nem lehet egyszavas, egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy hasznos vagy nem hasznos a génmódosítás. Minden szituációt külön kell megvizsgálni, mert könnyen előfordulhat, hogy ugyanaz a növényfajta az egyik termőterületen hasznos, máshol pedig nem.
– Sokak szerint könnyű a nyugati világból olyanoknak bírálniuk a génmódosítást, akiknek soha életükben nem kellett megtapasztalniuk az éhínséget. Eközben vannak földünknek olyan részei, ahol azonnal növelni kell a termésátlagokat, különben egész országrészeken éhen halnak az emberek. Ilyen helyzetben indokoltnak látja a génmódosítást?
– Alig néhány hónapja publikáltak egy világméretű felmérést, amely szerint a világszerte megtermelt élelmiszer harminc–ötven százalékát kidobjuk (és nem csak a fejlett országokban). Tehát nem az a fő gond, hogy nem tudunk eleget termelni. Szó sincs arról, hogy a túlélésünk a tét, és most azonnal be kell vetnünk az összes rendelkezésre álló technológiát, esetleg a környezetre károsakat is. Afrika a Szaharától délre eső területeinek bajait nem oldhatják meg a jelenleg meglévő, gyomirtó szerre rezisztens növények, ezek közül amúgy is csak a kukoricának van jelentősége Afrikában. Sok helyileg fontos növény génmódosított változata lehetne hasznos, de ilyenek nincsenek, részben technikai okok miatt, de főként azért, mert ezekre nincs fizetőképes kereslet. Nincs például olyan fajta sem, amelyet génmódosítással sikerült volna szárazságtűrővé tenni, pedig ott a szárazság az egyik legfontosabb baj.
– Hogyan látja a mezőgazdaság jövőjét, elképzelhető-e ez a jövő genetikai módosítás nélkül?
– Ha az ökológiai biztonsági szűrőn átjut egy ilyen technológiával előállított növény – azaz nem károsítja az ökoszisztéma-szolgáltatásokat –, környezetvédelmi szempontból nem lehet kifogást emelni ellene. Egyelőre nagyon tökéletlen a szűrő, az ökológusok dolga, hogy ezen javítsanak. A genetikai módosítás jelenlegi technikáival előállított növények nem pótolhatatlanok, és ez az egy technológia amúgy sem tudja megoldani az emberiség problémáit. Viszont nagyon sok géntechnológiai módszert lehet hasznosítani a hagyományos növénynemesítés folyamatainak felgyorsítására. A génmódosítás szerintem megmarad a jövőben is az egyik mezőgazdasági módszernek a sok közül, amelynek bizonyos helyzetekben lehet létjogosultsága és haszna. Csak nem mindig és nem mindenhol. Abban bízom, hogy egy-egy ezzel kapcsolatos döntés során nagyobb teret nyer a környezeti tudatosság.



Lövei Gábor ökológus 1952-ben született Budapesten. A szegedi József Attila Tudományegyetemen szerzett biológusi diplomát, majd doktorátust. Hosszabb ideig dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia Növényvédelmi Kutatóintézetében, majd az új-zélandi kertészeti kutatóintézetben. Jelenleg a dániai Aarhusi Egyetem főmunkatársa, illetve a kínai Fucsieni Agrártudományi és Erdészeti Egyetem vendégprofesszora. Fő kutatási területe a mezőgazdasági ökológia, a géntechnológia biztonsági vonatkozásai és a művelt területek biodiverzitása.








2013. április 13.