Bikanéri, jaisalméri, kachi és mevári. Ezek az Indiában tartott tevefajták. Noha az avatatlan szemlélő számára mind ugyanolyan teve, a tenyésztésük során mindegyiknek a testalkata, képességei a kívánt funkció szerint alakult. A sivatagi kalandfilmekből ismert teherhordó feladatra a bikanéri való igazán, de a „modern” India igényeinek sokszor a csinosabb jaisalméri felel meg jobban. Karcsúbb, gyorsabb, így jobban fest a turisták fotóin, és a tevederbiken is jobban helytáll gyorsaságával. A kachi és a mevári fajták gyakorlatilag tejelők, a tevetej pedig állítólag jobb, mint a tehén- vagy a kecsketej.
A Földgömb magazin áprilisi számának tevés címlapsztorija szerint tevetejjel még „reménykeltő” rákgyógyító kutatásokat is folytatnak. Ez a mondat rossz érzéssel tölt el, hiszen A Földgömb az egyik legmagasabb színvonalú tudományos ismeretterjesztő folyóirat, amelynek tartózkodnia kellene a természetgyógyászok szokásos lózungjaitól, miszerint minden gyógyítja a rákot, ami régi és „természetes”. A reménykeltő jelző ugyanis a bizonyíték hiányának beismerése.
De az indiai Puskárban rendezett tevevásárról szóló riportnak nem ez a rövid mondata teszi leginkább elégedetlenné az elkötelezett Földgömb-olvasókat. Leveles Zoltán ugyanis nem cikket írt, hanem fényképeket illusztrál. A képeket két fotós, Juhász Balázs és Szabó Zoltán készítette, és valóban nagyon szépek, kiemelkednek még A Földgömb földrajztudós szerzőinek kiváló fotói közül is. Sok is van belőlük, és legtöbbjük elfoglalja az oldal nagy részét. De ennek ára van, amelyet a szöveg fizet meg. Az ugyanis olyan rövid és kevés valódi információt tartalmaz, hogy alig elég a tevevásár felületének kapargatására. Persze igazságtalan lenne figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy egy olyan lap szerkesztője, amelynél ugyanolyan fontosak a képek, mint a szöveg, gyakran szembesül megoldhatatlan gonddal. Egyszerre két elvárásnak kell megfelelnie. De épp azt szeretjük A Földgömbben, hogy általában ez sikerülni szokott.
A folyóirat olvasói vélhetően a távoli tájakon járt szerzők élménybeszámolói és fényképei miatt veszik a lapot. Az áprilisi számot kézbe véve sem fognak csalódni, hiszen találhatnak riportot a mexikói Colima vulkánról vagy az India és Pakisztán határán fekvő Thar sivatag lakóiról, a bhopákról. A legérdekesebb anyag ennek ellenére olyan „hegyről” szól, amely talán különlegesnek nevezhető, egzotikusnak azonban kevésbé. Ez a budapesti állatkert nagysziklája. Az átadásakor, 1912-ben szédítően magasnak számító, 34 méteres építmény születésének fő oka az volt, hogy az állatkert átépítésekor a főváros illetékesei olyan építészeti megoldást kerestek, amely elkápráztatja a látogatókat. Még túl friss volt a millenniumi ünnepségek és épületek emléke ahhoz, hogy a budapestiek megelégedtek volna a korábbi „sík” állatkert renovált változatával. Az elkészült műszikla valóban szinte egyedülállóvá tette a budapesti állatkertet egész Európában.
Formája, olvasható Bugya Brigitta cikkében, nem pusztán a tervező képzeletének szüleménye (bár az embernek néha az az érzése, hogy az alpesi csúcsok romantizált változatával áll szemben). Valós szirtek, az erdélyi Hagymás-hegység Egyes-kő csúcsának ormairól mintázták a Királyi Földtani Intézet precíz geográfiai mérései alapján. A méreteit sem a művészi szabadság határozta meg. Tervezésekor (a vezetékes víz bevezetése előtt) a belsejébe tervezték az állatkert víztornyát, ötven köbméteres víztartályát el is helyezték benne. Csakhogy vízzel sosem töltötték föl, mert mire átadták, bevezették a vezetékes vizet.
A nagyszikla első száz évének története finanszírozási szempontból nem nevezhető kivételesnek. Noha kezdetben igen gáláns, négymillió aranykoronás (mai értékében 12–15 milliárd forintos) költségvetést szavazott meg rá a városi közgyűlés, ez a külső munkálatok befejezésére el is fogyott. Belül hatalmas, majdnem ötezer négyzetméter alapterületű, 38 850 köbméter térfogatú kihasználatlan tér maradt, amely jórészt így is állt a legutóbbi időkig. Hőszigetelése nem lévén télen elvileg is használhatatlan volt az építmény. Az utóbbi évtizedben történt felújítás során szó szerint új, modern hőszigetelésű házat kellett építeni a sziklán belül, amelyet a Széchenyi fürdő 75 Celsius-fokos vizével fűtenek.
2013. április 13.
