Ma már szinte lehetetlenség szétválasztani a szórakoztatóipar ágait. Régen egyértelmű volt egymásra épülésük sorrendje: a közönség először elolvasta a regényt, ebből később filmet forgattak, majd a nyolcvanas évektől kezdve a film alapján számítógépes játékokat készítettek, amelyeket a film rajongói vásároltak. Mára a komputerjáték vált uralkodóvá, egy-egy sikeresebb darab jövedelmezőbb, mint a film és a könyvkiadás együttvéve. A vásárlók előbb játszanak a játékkal, és aztán veszik meg esetleg a könyvet.
Ebbe a helyzetbe került (vagy pozicionálta magát) Andrzej Sapkowsky, a lengyel fantasy irodalom legünnepeltebb alakja is. Legsikeresebb történetfolyamát Vaják címmel írja, amelynek első darabját 1986-ban publikálta Lengyelországban. E történetek egyikét, az 1992-ben megjelent A végzet kardja című novelláskötetet adta ki most az alapvetően komputeres szerepjátékok forgalmazásával foglalkozó Playon nevű cég.
A történet amolyan fantáziavilágban játszódó Philip Marlowe-regény, a nem elhivatott fantasyfogyasztók számára tele a műfaj kliséivel (varázslókkal, szörnyetegekkel, mágiával). A főhős mutáns szörnyvadász, aki flegma, lekezelő, de érző lelket takargat. Az író nem csak Raymond Chandler regényeiből és – fantasy esetében szinte kötelező módon – A gyűrűk urából merít toposzokat. A hat elbeszélés egyikében, a Némi áldozatban például Andersen A kis hableánya köszön vissza (itt is egy sellő és egy szárazföldi herceg szerelmében okoz bonyodalmat a szirén alteste).
Olvasóként is számítanak a játék felhasználóira, erre utal a kiadó profilja és a kötet borítója (amelyet a Sapkowski történeteire épülő számítógépes szerepjáték egyik karaktere ékesít). Ezek miatt különösen érdekes, hogy mit gondol a közgazdász végzettségű, korábban üzletemberként dolgozó író a művéhez kapcsolódó (és vélhetően bevételei nagy részét termelő) videojátékról. A lengyel Eurogamer honlapon közölt interjújában elmondja, hogy „soha nem játszottam semmilyen számítógépes játékkal, legyen az fantasy vagy más”, mivel „ezek messze kívül esnek az érdeklődésemen”.
A legelbűvöltebb játékosok odáig mennek, hogy amolyan szerzőtársnak tartják magukat, és legszívesebben a következő Vaják regényben látnák viszont a szerepjáték általuk alakított, alternatív történetét. Az író különösebb tétovázás nélkül töri le a szarvaikat: „Ha a regényeket és a más médiumokba átültetett adaptációjukat mérjük össze, mindig az derül ki, hogy csak az előbbi meséli el a történetet. A könyv nélkül az adaptáció nem is létezne.”
(Andrzej Sapkowski: Vaják – A végzet kardja. Ford.: Szathmáry-Kellermann Viktória. Playon Magyarország, Budapest, 2012. Ára: 2990 forint)
2013. február 9.
