A röpképes madarak könnyedén utaznak akár több ezer kilométert is a jobb élőhely reményében, ahol több élelmet, fészkelőhelyet találhatnak. Ezért nagyon nehéz megmondani, éppen mennyi tartózkodik egy-egy fajból hazánkban. A néhány héttel ezelőtt a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HNPI) működési területén (amely nemcsak a klasszikus Hortobágy területét foglalja magában) tartott kárókatona-számlálás eredménye azonban meglepte az ornitológusokat az állomány állandó ingadozása ellenére is. Az öt évvel ezelőtt megszámlált madarak fele ugyanis eltűnt. Január 14-én több országban egyszerre tartottak úgynevezett szinkronszámlálást. Az összehangolt akció azért előnyös, mert így egy egyed csak egyszer kerülhet a táblázatokba, nem fordulhat elő, hogy egy különösen mobilis példány egymás után több helyen „új madárként” tűnik föl Európa vizes élőhelyein. A kárókatona híres remek halásztudományáról, de éppen e vadásztehetség a forrása a madár és az ember közötti egyre sokasodó konfliktusoknak.
2037
kormoránt számoltak össze a HNPI őrei és a halásztársaságok munkatársai a Tisza Kisköre és Csongrád közötti szakaszán – olvasható a Greenfo online természetvédelmi magazinban. Telente a Tisza jelenti a kárókatonák legfontosabb menedékét, mert ilyenkor befagynak a folyó menti halastavak, víztározók, mocsaras területek, ahol nyaranta kedvükre lakomáznak.
8
éjszakázóhelyet figyeltek meg a számlálás során. A nálunk telelő madarak közül nem mind tartózkodik itt nyáron is, sokuk északról költözik ősszel hozzánk, azaz délebbre. Ezeknek a nyári élőhelyén ugyanis még a magyar viszonyokhoz képest is zord a tél.
0
madarat láttak a távcsővel pásztázó természetvédelmi őrök a Tisza nagykunsági szakaszán. A Jászság–Közép-Tisza tájegység már említett 2037 példányán kívül találtak még 175 kárókatonát a Nyírség–Szatmár-Bereg tájegységben és a Hortobágy területén is, ott 299 egyedet.
400
kárókatonát sikerült csak kilőni tavaly télen az engedélyezett 500-ból a Közép-Tisza vidékén. Az idei szezonban is végeznek állományritkító vadászatot a folyó kiskörei duzzasztómű alatti szakaszán. Erre azért van szükség, mert a madarak a tenyésztett halakat eszik, ürülékükkel pedig tönkreteszik a fákat, amelyeken fészkelnek.
0,7–1
kilogramm tömegű halat esznek meg a kárókatonák naponta. A valós kár azonban ennek ötszöröse-hatszorosa, hiszen halászat közben az elfogyasztott halmennyiségen felül még négyszer-ötször annyi egyednek okoznak halálos sérülést.
52
centiméter hosszú és 1,4 kilogramm tömegű volt az a rekordméretű harcsa, amelyet egy évvel ezelőtt találtak az egyik kilőtt kormorán gyomrában. Tekintve, hogy a madár testhossza általában nem haladja meg az egy métert, súlya pedig 2,8 kiló alatt marad, ez lehetett élete zsákmánya.
40
kilométer hosszú folyószakaszt sikerült megtisztítani a kormoránoktól a tavalyi tiszai vadászat eredményeként. A teljes állományt ez nem csökkentette jelentősen, mert nem minden madár esett a lövések áldozatául, többségük inkább elköltözött.
2013. február 2.
