Bolygónk legismertebb állatfajai között tartjuk számon a Galápagos-szigeteki óriásteknősöket. Charles Darwin híres felfedezőútja során elvetődött ide is, és az óriásteknősök különböző szigeteken élő, így egymástól elszigetelt populációi közötti különbségeket vizsgálva közelebb jutott az evolúciós elmélet megalkotásához. Éppen évezredes elszigeteltségük miatt kerültek aztán veszélybe ezek az állatok, hiszen természetes ragadozó híján nem képesek védekezni támadókkal szemben. Így a következő évszázadok matrózai, kalózai lassan sétáló, buta élelmiszerraktáraknak tekintették őket, és több alfajuk kihalását okozták. Az utóbbi időben rossz és jó hírek is érkeztek a Galápagos-szigetekről. Az egyik óriásteknős-alfaj kihalt, viszont egy másikat sikeresen megmentettek a kipusztulástól.
14
óriásteknős maradt mindössze 1971-re a Galápagos-szigetek egyikén, Espanolán (plusz még egy a San Diegó-i állatkertben). Az elszigeteltség miatt a kisebb szigeteken egyedi alfajok élnek, nem helyettesíthetők egymással. Espanolán a hajósok által betelepített kecskék okozták a teknősök vesztét, hiszen minden növényt lelegeltek.
3
hím volt mindössze a megmaradt 15 teknős között. Az alfaj minden egyedét begyűjtötték, és átszállították a szomszédos Santa Cruz szigetre, ahol fogságban kezdték szaporítani őket. Eközben Espanolán kiirtották a kecskéket, valamint rehabilitálták a környezetet.
5
éves korukban engedték szabadon újra a kisteknősöket Espanolán – nyilatkozta a New Scientistnek Michel Milinkovitch, a genfi egyetem munkatársa. A biológus nemrég vizsgálta meg munkatársaival az újratelepített populáció genetikai összetételét.
1700
teknőst telepítettek vissza a fajmegőrzési program eddigi négy évtizedében. Minthogy ezek mind az eredeti 15 állat leszármazottai, félő volt, hogy a beltenyészet miatt elszaporodnak közöttük a genetikai betegségek.
860
egyed él jelenleg vadon Espanolán. Milinkovitchék vizsgálatából kiderült, hogy az előző felmérés idején, 18 évvel ezelőtt még mindegyik akkor élt állat fogságban kelt ki a tojásból, a mai populáció negyede azonban már vadon született. Mindezek alapján a kutatók szerint kijelenthető, hogy sikerült megmenteni az alfajt.
100
éves lehetett Magányos George, a Pinta szigeti óriásteknős-alfaj utolsó példánya, amely a nyáron pusztult el. Vele kihalt az alfaj. Egyedisége miatt rengeteget vizsgálták, kutatóit pedig különösen lesújtotta kimúlása, hiszen akár kétszer ennyi ideig is élhetett volna.
20 000
óriásteknős él ma a Galápagos-szigeteken, ami a sokszorosa a fajmegőrző program kezdetén talált néhány ezer példánynak. Magányos George alfaját sajnos nem lehetett megmenteni, mert már annak idején sem találtak rajta kívül másik egyedet.
1667,
különféle alfajokhoz tartozó állattól gyűjtöttek DNS-mintákat a kutatók. Ezeket vizsgálva fedezték föl, hogy – „hála” a teknősöket néha egyik szigetről a másikra áthurcoló kalózoknak – valamelyest mégis keveredtek egymással az alfajok, így élnek hibrid egyedek is. A mára kihalt alfajok génjei is megőrződhettek más állatok sejtjeiben. Az sem elképzelhetetlen, hogy e génekből akár Magányos George rokonai is feltámaszthatók lesznek egyszer.
2012. december 22.
