Néhány napon belül feladják a világ utolsó táviratát – harsogja a világsajtó a Scientific Americantől a The Christian Science Monitorig annak apropóján, hogy az indiai állami távközlési cég júliusban leállítja a szolgáltatást. Noha a hír nem igaz, hiszen például a Magyar Posta is fenntartja egyelőre a távirat-továbbítást (bár csak belföldre, nemzetközi viszonylatban már nem), a felfokozott érdeklődés valóban a kommunikáció korszakhatárát jelzi. A vezetékes, majd a vezeték nélküli távíró a XIX. században korábban elképzelhetetlen távlatokat nyitott a hírközlésben, és ezzel – nem túlzás kijelenteni – alapjaiban változtatta meg a világot. Annak előtte képtelenségnek hatott, hogy a világ másik végén történt eseményekről szinte azonnal, de legfeljebb néhány óra késéssel értesüljenek az emberek. Természetesnek tűnt, hogy az üzenet átadásához személyes találkozóra van szükség (vagy legalábbis látó-, hallótávolságban kell lenni a hírvivővel). De a táviratot mára meghaladta a kor, a telefon és különösen a mobiltelefon, illetve az internet elterjedésével végleg elavulttá vált. Aki még szeretne táviratot küldeni életében (ha egyáltalán küldött valaha), azt javasoljuk, hogy minél előbb rendelje meg a postán. Szinte biztos, hogy nincs sok ideje rá.
169
évvel ezelőtt küldte el Samuel Morse első táviratát a hivatalosan is üzembe helyezett távíróvonalon Washingtonból Baltimore-ba. Ennél azonban 11 évvel korábban már táviratoztak Indiában, ahol William O’Shaughnessy angol orvos építette ki az első kísérleti vonalat Kalkutta környékén.
6400
kilométer volt a vezetékek hossza, mire 1856-ban „befejezettnek” nyilvánították az indiai távíróhálózatot. A hatékony távközlés létfontosságú volt az indiai uralmuk stabilizálásán dolgozó brit gyarmati tisztviselőknek, katonáknak és kereskedőknek.
5000
táviratot adtak föl a szolgáltatás megszűnéséről szóló bejelentés előtt egy-egy átlagos napon Indiában. Noha ez a szám a távirat végóráiban biztosan sokszorosára emelkedik (mindenki ki akarja venni részét a történelminek vélt pillanatból), így sem közelíti meg az 1985-ös csúcsot, amikor naponta 164 ezer telegramot adtak föl.
8-szorosára
emelkedett a táviratküldés tarifája az utóbbi években Indiában, 30 szavanként 11 forintról 95 forintra, de így sem sikerült ellensúlyozni a táviratüzletág évente ötmilliárd forintra rúgó veszteségeit. (Indiában 23 ezer forint a havi átlagkereset.) Sőt a drasztikus drágítás még több embert terelt az ehhez képest szinte ingyenes e-mail vagy SMS irányába.
96
százalékkal csökkent az utóbbi öt évben az indiai távíróhálózat alkalmazottainak száma, ma 900-an vannak. Míg korábban napi 24 órában dolgoztak, az utóbbi időben áttértek a nyolcórás munkarendre, tehát az éjjeli, hétvégi szolgáltatás már régebben megszűnt.
100
volt a távirati kódja Indiában egy ember halálának, öt pedig a születésnek. Mivel a távirat díja minden egyes betűvel emelkedett, érdemes volt a lehető legrövidebbre fogni a mondanivalót. Az általánosan előforduló üzeneteket így számkódok, rövidítések helyettesítették.
2013. július 13.
