Rengeteg bálna, delfin és más cetfajok haláláért felelősek a mélytengeri olajmezőket, ellenséges tengeralattjárókat kutató, térképező víz alatti ultrahangos vizsgálatok, állapította meg egy nemzetközi szakértői csoport, amelynek most publikált jelentéséről a Discovery News számolt be. A cetfélék kibocsátott ultrahangok segítségével tájékozódnak és kommunikálnak egymással a víz alatt, így nagyon érzékenyek az efféle hanghullámokra. A kutatóhajók hangágyúi által kiadott erős ultrahangokat gyakran a társaiktól érkező vészjelzésként értelmezik, pánikba esnek, és veszélyes vizekre tévednek. Sokszor emiatt feneklenek meg tömegesen a sekély part menti lagúnákban, zátonyokon, ahonnan aztán nem tudnak visszaevickélni a vízbe, és többségükben kimúlnak. A mesterséges ultrahangok emellett még brutálisabb – fizikai – károkat is okozhatnak a bálnáknak. A túlságosan hangos hullámok miatt agyvérzést kaphatnak, hallószervük és az ultrahang által közvetített információt feldolgozni hivatott idegi struktúráik is visszafordíthatatlanul károsodhatnak. Noha az óceánkutatók régóta figyelmeztetnek a mélytengeri ultrahangok használatának veszélyeire, úgy tűnik, hogy néhány delfin és bálna halála nem ellensúlyozza az újonnan felfedezett olajmezők jelentette gazdagság ígéretét.
100
fehér szájú kardszárnyú delfin feneklett meg öt évvel ezelőtt Madagaszkár északnyugati partjai mentén a sekély vizű lagúnákban alig két nap leforgása alatt. Az eset azért is különös volt, mert a fehér szájú kardszárnyú delfin a nyílt óceánon él, magától soha nem közelíti meg a sekély, part menti vizeket.
69
kilométer mélyen hatoltak be ennek ellenére a szerencsétlenül járt delfinek a lagúnába, így a viszonylag gyors és tömegeket megmozgató erőfeszítések dacára szinte reménytelen volt az állatok megmentése. Legtöbbjük el is pusztult.
12
kilohertzes frekvenciájú ultrahangos szonárral térképezte az ExxonMobil olajcég kutatóhajója a tengerfeneket olaj után kutatva egy nappal az első partra vetődések előtt. Minthogy a hajó alig 65 kilométerre tartózkodott az incidenstől, a szakértői bizottság őket vádolja a delfinek megriasztásával. Nem ez lenne az első ilyen eset.
17
különféle cet (14 csőröscet, 2 csukabálna és 1 közönséges delfin) haláláért vállalt felelősséget az amerikai haditengerészet 2001-ben. A csőröscetek boncolása megállapította, hogy a szonárból kiadott hanghullámok kiváltotta „akusztikus trauma” bevérzéseket okozott az agyukban, a belső fülükben és a fejük zsírszöveteiben, amely fontos szerepet játszik a hang továbbításában.
30
percig kell a környező vizeket kémlelni a mélytengeri szonár bekapcsolása előtt, rendelkezik a halálos incidensek miatt elfogadott amerikai tengeriemlős-védelmi törvény. Ha 500 méteres körzetben meglátnak egy bálnát vagy delfint, nem szabad használni a szonárt. A vizsgálatok során legalább 20 percet várni kell két ultrahangimpulzus között.
2013. október 5.
