Miért van szinte mindig három lapátjuk az áramtermelő szélturbináknak? A kérdés olyan triviálisnak hat, hogy valószínűleg nagyon kevesen tették már föl maguknak. Pedig a válasz egyáltalán nem magától értetődő. Minél több a lapát, annál nagyobb a lapátok összfelülete, annál több szelet tudnak befogni, ezáltal több mozgási energiát alakíthatnak árammá. Viszont ha túl sok a lapát, a szerkezet tömege nagyon nagy lesz, és az ára is a csillagos égbe emelkedhet. Akkor viszont miért nem csak két lapáttal működik az átlagos turbina? Azért, mert páros számú lapát esetén abban a pillanatban, amikor az egyik lapát függőlegesen fölfelé áll, és így a legnagyobb erőhatás éri, a szemben lévő éppen lefelé állna, ahol az állvány kitakarása miatt alig éri a szél. Mindez rontaná az egész szerkezet kiegyensúlyozottságát, feszültség jönne létre benne, aminek a stabilitás látná kárát.
A fenti példa csak egyike a John D. Barrow 100 alapvető dolog, amiről nem tudtuk, hogy nem tudjuk című könyvében szereplő eseteknek. A Cambridge-i Egyetem kozmológus-fizikus-matematikusa megelégelte, hogy a szokványos matematikakönyvekben szereplő és a matematika gyakorlati hasznát bemutatni szándékozó szemléltető példák még sokkal unalmasabbak és életszerűtlenebbek, mint maguk a képletek és egyenletek. A könyvében ezért száz olyan problémát jár körül, amelyek matematika nélkül megoldhatatlanok lennének, és mégis közel állnak a legtöbb ember mindennapi életéhez. Vagy legalábbis érdekesnek találhatják őket azok is, akik valahol a szögfüggvények és a logaritmusszámítás táján elvesztették hitüket abban, hogy bármi értelme is lenne számtant tanulni.
Ott van például a csoportmérkőzésekből és az ezt követő rájátszásból álló sporttornák pontszámítási rendszere. Ha a szervezők gondos matematikai gondolkodás hiányában alkotják meg a szabályokat, a torna könnyen káoszba fulladhat – hoz a férfiak (és sok hölgy) számára testhezálló példát Barrow. 1994-ben a karib-tengeri futballbajnokság csoportmérkőzései is hosszabbítással végződtek döntetlen esetén, méghozzá úgy, hogy a hosszabbításban rúgott első gól (az úgynevezett aranygól vagy hirtelen halál) máris győzelmet és a gólkülönbség számításakor két rendes gólt ért. Az utolsó csoportkörben Barbados és Grenada játszott egymással, Barbadosnak legalább kétgólos győzelemre volt szüksége a továbbjutáshoz. Vezettek is 2:0-ra egészen az utolsó percekig, amikor Grenada 2:1-re szépített. Barbadosnak már nem volt ideje még egy gólt lőni, ezért hirtelen szándékosan öngólt lőttek. Ez azért volt okos taktikai húzás, mert így döntetlen lett az állás, a hosszabbításban pedig már kettőt ért a gól. A grenadaiak sem voltak restek, a rendes játékidő utolsó másodperceiben elkeseredetten támadták a saját kapujukat (vagy az ellenfélét, épp melyik volt közelebb), mert nekik akkor bármi jó lett volna, csak a döntetlen nem. A hosszabbításban aztán Barbados jutott tovább. E fura pontszámítást soha sehol nem alkalmazták még egyszer.
(John D. Barrow: 100 alapvető dolog, amiről nem tudtuk, hogy nem tudjuk. Akkord Kiadó, Budapest, 2013. Ára: 2990 forint)
2013. augusztus 3.
