Lyukak a lemezen

Legógyár nyílt Nyíregyházán, ezentúl csak nálunk gyártják a világon a cég kisgyermekeknek szánt Duplo termékeit. A legó és a többi építőkészlet gyermekgenerációk legemlékezetesebb játékai voltak, népszerűségük azonban mintha halványult volna az utóbbi időben.

Tizenöt évvel ezelőtt, 1999-ben jelentette be a német Märklin játékgyár, hogy az év végén felhagy fém építőjátéka (a dobozokról jól ismert nevén Metallbaukasten) gyártásával. Döntését azzal indokolta, hogy eljárt fölötte az idő. Már rég nem volt olyan népszerű, mint hajdanán, elavult gyártási technológiája miatt egyre nagyobb lett a veszteség. A Märklin inkább a sokkal sikeresebb kisvasútüzletágára akart koncentrálni. A játéknak emléket állító ezernyi internetes oldal, klub és egyesület tagjai szinte tragédiaként élték meg a hírt: lezárult egy korszak, a mechanikai építőjátékok aranykora.
Amikor az ötven-hatvan évvel ezelőtti legemlékezetesebb játékok kerülnek szóba, legtöbbször építőjátékokat említünk. Akkor is voltak autók, babák, harci játékok. De ami igazán megkülönböztette az akkori gyermekek (főként a fiúk) és mai társaik érdeklődését, az építőkészletek voltak, amelyekből nem csupán egyféle tárgy, hanem a tulajdonos tehetségétől függően szinte mindenféle gépezet felépíthető volt. Ezzel szemben manapság, ha a televízióban reklámozott termékek alapján próbálunk képet alkotni a kínálatról, a rajzfilmekhez, számítógépes játékokhoz kötődő figurák dominálnak. Ezek gyakorlatilag kész termékek, semmiféle kreativitást nem kívánnak a gyerekektől.
Egy nagyobb játékboltba belépve azt tapasztalja az ember, hogy a jól ismert építőjátékok nem tűntek el, és újak is vannak. A reklámokból unalomig ismert akciófigurák, képregényhősök azonban sokkal előkelőbb helyet foglalnak el a polcokon. A legóból is azokat a modelleket helyezik előtérbe, amelyek mozifilmek alapján készültek, és alig kell őket összerakni. Aki fakockát, teljesen szabadon kombinálható építőkészleteket keres, annak igen céltudatosnak kell lennie, mire eljut a hátsó sarokba száműzött játékokig.
Mi tette az építőjátékokat népszerűvé régen, és mi változott azóta?
– Nemrég megkérdeztem a fiamat, aki szenvedélyesen szeret legózni, hogy miért élvezi az építést. Azt válaszolta, hogy ezáltal birtokba veheti környezetét. Ahogy kiborította a dobozt, hirtelen az egész szoba az övé lett, és boldogsággal töltötte el a szabadság érzése, hogy azt építhet a téglákból, amit csak akar – hoz egy személyes történetet az építőjátékok varázsát firtató kérdésre Kovácsné Bakosi Éva, a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési Karának dékánja, aki egy nemrég megrendezett játékkonferencián a mai kicsik játékáról adott elő. – A gyermekek számára felülmúlhatatlan az önálló ötletek megvalósítása, az alkotás, a problémamegoldás öröme. Fontos, hogy a szülő csak segítse a gyermeket, de ne ő irányítsa az építés folyamatát.

Sok szülő lemondana a fa építőkockákról, mondván, a gyerekek sokkal jobban szeretik lerombolni a belőlük emelt építményeket, mint összerakni. Pedig az építőjátékok e legrégibb képviselőjét az utóbbi háromszáz évben főként oktatási céllal ajánlották a szülők figyelmébe. A gyermekek játékszerek híján is építenek, mióta világ a világ. Köveket, fadarabokat rakosgatnak egymásra, majd lerombolják. A konstrukció és a dekonstrukció véget nem érő körforgása közben ismereteket szereznek a fizikai világ működéséről, ha társaikkal játszanak, elsajátítják az együttműködés alapjait. Mégsem az építés volt az első játékszerként árult fakockák fő rendeltetése (amelyeket asztalosüzemek gyártottak, hasznosítva ezzel a munkájuk során keletkezett fahulladékot), hanem az olvasástanulás. A XVII. század végén arról írt John Locke angol filozófus, hogy a kockákra írt betűk rakosgatásával a gyerekek sokkal könynyebben és élvezetesebben tanulhatnak.
A következő évszázadok során az ábrákkal díszített falú kockák mellett egyre népszerűbbé váltak az egyszínű oszlopok, hasábok, félkörívek, és eközben átalakultak a gyermekek fejlődése szempontjából előnyösnek tartott játékról alkotott elméletek is. A kötöttségektől mentes, szabad építkezés, a világ önálló felfedezése lett népszerű. Nagy hatású pedagógusok – így az olasz Maria Montessori – egész elméleteket építettek a fakockák köré.
Ha egyetlen célunk a fakockából épített toronnyal az, hogy minél nagyobb robajjal ledöntsük, kifejezetten előnyös, hogy az elemek könnyen elcsúszhatnak egymáson. Viszont amikor maga az építés válik fontossá, jó, ha valami összetartja a téglákat. Ez volt az alapötlet, amelyre alapozva a világ legnépszerűbb játékát teremtette meg Ole Kirk Christiansen a dániai kisvárosból, Billundból kiindulva. Ács lévén 1932-ben fából készült játékokat kezdett gyártani, a cégnek pedig a Lego nevet – a dán Leg Godt ’Játssz jól!’ összetétel mozaikszavát – adta. Különösen szerencséssé teszi a névadást, hogy a latin lego összerakást jelent.
A cég ekkor még nem a ma megszokott, kör alakú csapokkal egymásba illeszkedő téglákat gyártotta, ahhoz először alapanyagot kellett váltania. A váltást a faipar legnagyobb ellensége, a tűz sürgette. Először a német megszállás idején, 1942-ben égett le a gyár. A második világháború végén a gyártók Dániában elsőként vettek műanyagfröccsöntő gépet, és a ma ismert téglák előfutárát 1949-ben dobták piacra. Egészen 1960-ig gyártottak fajátékokat is, amikor újra a lángok martaléka lett a cég teljes fakészlete. A történet folytatása közismert. A téglák alapvető méretei 1958 óta változatlanok, a jellegzetesen sárga fejű emberke pedig 1978-ban jelent meg a játékboltok polcain.

Bár a fakockák alkalmasak arra, hogy összetett építményeket emeljünk belőlük, a kisebb gyermekek számára gyártott játékok. Építőelemeik és az elkészült művek is a mesék hangulatát idézik, kevéssé hasonlítanak a felnőttvilág járműveire, építményeire, masináira. A mechanika iránt érdeklődő gyermekek már száz évvel ezelőtt is többet akartak ennél. Ők is csavarhúzóval és villáskulccsal akartak szerelni, felhúzható rugós, később elektromotor működtette gépeket akartak alkotni. A műanyagipar nem lévén még elég fejlett, a fémipari cégek szolgálták ki ezt az igényt.
A csavarokkal és anyákkal összeerősíthető, kilyuggatott keskeny acéllemezeket, fogaskerekeket és ékszíjakat tartalmazó fém építőkészletek a XX. század közepén voltak a legnépszerűbbek. Az egyik leghíresebb játék azonban, amelyet nálunk generációkon keresztül a Märklin márkanévvel azonosítottak, fél évszázaddal korábban született Angliában.
Ott Meccano volt a neve, és 1901-ben szabadalmaztatta Frank Hornby feltaláló az azóta iparági szabvánnyá vált 4,2 milliméteres lyukméretet, a félhüvelykes (12,73 milliméteres) távolságot a furatok között és az ugyanekkora lemezszélességet. Mindöszsze e három jellegzetességet kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy a Meccano-készletekkel kompatibilis játékokat gyártsunk. A Märklin gyár, amely a XIX. század közepe óta készített fémjátékokat, azonnal felismerte a Meccanóban rejlő hatalmas lehetőségeket. A századelőn licencszerződést kötött az angolokkal, és a Stuttgarthoz közeli Göppingenben gyártani kezdte a játék alkatrészeit.
Aztán száz évvel ezelőtt kitört az első világháború, és minden, Németországban regisztrált külföldi szabadalom a Német Birodalom tulajdonába került. A Märklin, felismerve a kínálkozó alkalmat, hogy megszabaduljon angol riválisától, 1915-ben megvette a német államtól a játék jogait. Attól kezdve Metallbaukasten néven forgalmazta a terméket, amelyhez az idők folyamán a gépészetben elképzelhető minden alkatrészt elkészített. A következő fordulatot a második világháború hozta a játék történetében, amely után a göppingeni gyár Nyugat-Németországban találta magát. A keleti blokkban élő fiúk pedig Märklin-játékok nélkül maradtak. De nem sokáig, hiszen a játék akkor már egész Európában ismert volt. Csakhamar megjelentek a csehszlovák, a szovjet és az NDK-s utánzatok. Száz év óta több száz kisebb-nagyobb cég gyártott – és gyárt ma is – engedéllyel vagy illegálisan olyan alkatrészeket, amelyek összeépíthetők a Metallbaukasten darabjaival. Az eredeti Meccanót is gyártják mind a mai napig, noha az angol cég a hetvenes években csődbe ment. Néhány éve a BBC egyik műsorában mérnökhallgatók 29 méteres hidat építettek szinte kizárólag Meccano-egységekből.

Sokak szerint a régi játékok azért maradtak emlékezetesek, mert jóval kisebb volt a választék. Mindenkinek ugyanolyan babája, felhúzható autója és kockái voltak. Az apák, nagyapák el is tudták készíteni az egyszerűbb játékokat, és könnyen javították őket. Így egy-egy játék (gyakran kényszerűségből) hosszú éveken át jelen volt a gyermekek környezetében. Ma sokkal nehezebb kiemelni egyet a rengeteg játék közül, amely jellemző lenne a korra. Amortizációjuk is sokkal gyorsabb, ha elromlanak, alig javíthatók bonyolult gyártási technológiájuk miatt.
– A játékok minden korban az emberek mindennapi életét modellezték, a tárgyakhoz, környezetükhöz való viszonyukat jelenítették meg. Építőjátékok ma is vannak, csak megváltoztak a múltbeliekhez képest – mondja Kalmár Ágnes művészettörténész, a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum főmuzeológusa, igazgatója. – Régen sok gyermek volt hajlandó akár napokat is eltölteni azzal, hogy a mellékelt útmutató alapján felépítsen egy bonyolultabb szerkezetet. Aztán amikor kész lett, lábujjhegyen kellett járni a szobában, nehogy kárt tegyenek benne. Ma már ez nem működik. Építeni ma is szeretnek a gyerekek, de gyorsan célt akarnak érni vele.
A reklámokban sokkal hangsúlyosabban vannak jelen azok a játékok, amelyek egyéb szórakoztatóipari termékekhez, főként rajzfilmekhez kötődnek. Szinte naponta tűnnek föl az újabb és újabb típusok, arra ösztönözve a gyerekeket, hogy az előzőt ugyanolyan hamar felejtsék el, ahogy megismerték. A televízió alapvető szerepet játszik a gyermekvágyak formálásában.
– Különbséget kell tennünk az otthoni és a közösségben használt játékok között. A szülők és a gyerekek sokkal érzékenyebbek a média által közvetített kereskedelmi üzenetekre, mint az óvodai környezetet kialakító szakemberek – vélekedik Kovácsné Bakosi Éva. – Az óvodában a szakmai szempontok erősebben érvényesülnek, így szinte mindenütt megtalálhatók a klasszikus építőjátékok. Épp ez az óvoda szerepe: lehetővé teszi, hogy a gyermek mindig találkozhasson a fejlődése szempontjából fontos értékekkel.

Kétszázad milliméter
A most nyílt nyíregyházi legógyár a világ egyik legnagyobbika. A csarnok alapterülete 120 ezer négyzetméter. Amikor az eddigi gyáregységből áthelyezik a játék téglák gyártását az új épületbe, ezerötszáz alkalmazottnak ad munkát. Az óvodások számára készített nagyobb méretű Duplo játékokat csak Nyíregyházán gyártják a jövőben, és a kisebb legótéglák ötöde is itt készül. Mindehhez hatvanmilliárd forintos beruházásra volt szükség. A korszellemnek megfelelően a gyár környezetkímélő. Az építkezés közben keletkezett hulladék háromnegyedét újrahasznosították, és a tetőn gyűjtik az esővizet. Így évente annyi vizet takarítanak meg, amennyivel huszonkét olimpiai úszómedencét lehetne megtölteni. A legó népszerűsége megbízhatóságában rejlik. Az utánzatok legnagyobb hibája, hogy pontatlanságuk miatt nem illeszkednek tökéletesen. A legótéglákat gyártó fröccsöntő gépek viszont kétszázad milliméteres pontossággal készítik a kockákat, így azok bármelyik más régi és új legóelemmel összeilleszthetők maradnak.

2014. április 19.