Idén mintha különös figyelmet kapott volna a nyár eleji rendes szúnyogirtás. Ennek oka vélhetően a részben szúnyogok terjesztette trópusi, dél-európai betegségek magyarországi felbukkanásáról egyre-másra felröppenő hírekben keresendő. Valóban kell-e félnünk e nyavalyáktól, létezik-e reális alternatívája a vegyszeres szúnyogirtásnak?
Szerencsésnek kellene éreznem magamat. Ugyanis nem csípnek a szúnyogok. Mégis kissé csalódott vagyok, mert éppen miattuk vagyunk itt, a szúnyogirtás szükségességét meghatározandó csípésszámlálást végzünk a Csepel-sziget üdülőövezetében. Fekete Gábor entomológus (rovarkutató), aki a fővároshoz hasonlóan ebben a térségben is végzi az irtások szakmai felügyeletét, úgy instruált, hogy bozótos, emberi zavarástól lehetőleg távol eső területen kell rövid ujjú pólóban, rövidnadrágban felzavarnom a szúnyogokat az aljnövényzetből, majd megszámolnom, hogy a következő tíz percben hány száll rám. Elkerülendő, hogy ugyanazt az állatot többször is megszámoljuk, a leszállt szúnyogokat le kell csapni, vagy egy gumicsőben végződő üvegcsőbe, úgynevezett aspirátorba felszippantani. A számlálás végén az eredményt föl kell szorozni, hogy megkapjuk a csípésszám/fő/óra értéket, amely a terület szúnyogfertőzöttségének általánosan használt mutatószáma.
Az elhúzódó tél után hirtelen köszöntött be a már-már nyárba hajló tavasz, így a szúnyogok száma is hirtelen növekedett meg. Emellett az utóbbi hetekben sok hír szólt olyan egzotikus betegségekről, amelyek eddig szinte ismeretlenek voltak a mi éghajlatunkon, de most megjelentek (vagy megjelenhetnek), sokszor rovarok közvetítésével. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy az emberek szinte követelik a szúnyogirtást (amelyet a szakemberek eufemisztikusan gyérítésnek hívnak). Ennek szükségességéről és módjáról azonban – a múltbéli keserű tapasztalatokból okulva – csak rigorózus mérlegelés után szabad dönteni.
– Az irtást megelőző napon vagy legfeljebb 48 órával előtte kell csípést számolni, hogy ismerjük a szúnyogok gyakoriságát a kezelés előtt. Az irtás után újra számolni kell, és a két mérés különbsége adja a kezelés hatását. Általában legalább nyolcvanszázalékos csökkenést fogadnak el a megrendelők. Ha ennél több szúnyog marad, akkor ingyenesen újra irtani kell – mondja Fekete Gábor, miközben lassan lenyugszik a nap, és a nemrég még rejtőző sok szúnyog már körülöttünk zümmög. – A közmegegyezés szerint akkor érdemes beavatkozni, ha az óránkénti csípésszám meghaladja a harmincat. Extrém esetben, például a Szigetköz mostanra már elárasztott területein, ahol a szúnyoglárvák a pangó vizekben remekül fejlődhetnek, rengeteg szúnyog lehet. Ott az óránkénti csípésszám akár több száz is lehet, tehát néhány másodpercenként támad egy újabb szúnyog.
Ilyen esetben a vízparton lakók, nyaralók szinte élni sem tudnak a rovaroktól, és érthető módon várják el az irtást. Ez a kezelés azonban olyan invazív beavatkozás, amelynek számos mellékhatása lehet a környezetre és az emberre egyaránt. Vannak, akik rákkeltő hatással vádolják a használatos vegyszereket, mások pedig a kíméletesnek gondolt „biológiai” védekezésre esküsznek. Magyarországon legtöbbször egy általános rovarirtó szert használnak, amelyet repülőről vagy kisteherautókról permeteznek szét.
– Minthogy ez a vegyszer nem szelektív, mindenféle rovarra idegméregként hat. Éppen ezért a szúnyogirtóknak különös figyelemmel kell lenniük például a méhészekre, akiket értesíteni kell a kezelés előtt. Néhány évvel ezelőtt betiltottak egy korábban széles körben használt szert, mert laboratóriumi állatokon végzett kísérletek arra utaltak, hogy valószínűsíthető a rákkeltő hatása, ráadásul gázolaj segédanyaggal juttatták ki. A most használt anyaggal kapcsolatban ilyen aggodalmak nem merültek föl – tartja Fekete Gábor. – A biológiai védekezésnek nevezett módszert sem úgy kell elképzelni, hogy betelepítjük a területre a szúnyog természetes ellenségeit, és azok majd meggyérítik a rovarokat. Ehelyett baktériumokkal termeltetett méreganyagot szórnak a vízbe, a szúnyoglárvák megeszik, és elpusztulnak.
Bármelyik fajtáját választjuk is az irtásnak, nem lehet kizárni az ökológiai és egészségügyi kockázatokat (még akkor sem, ha a ma használatos vegyszerek sokkal biztonságosabbak, mint a rossz emlékű DDT). Emellett számolni kell a beavatkozás milliós nagyságrendű költségeivel is. Éppen ezért csak indokolt esetben érdemes gyéríteni. Mi adhat erősebb indokot a védekezésre, mint ha a szúnyogok veszélyes betegségeket terjesztenek, pláne, ha olyan vérszívók támadnak, amelyek eddig csak Afrika, Ázsia trópusi területein voltak honosak? Kérdés azonban, hogy ezek valós veszélyt jelentenek és a gyökeresen megváltozott körülményekre utalnak, vagy csak elszigetelt esetekről van szó.
– Tudtunkkal nem következtek be olyan változások Magyarország éghajlatában, amelyek olyan ízeltlábúak hazai megtelepedésének környezeti feltételeit teremtették volna meg, amelyek korábban nem fordultak elő az országban. Hazánkban gyakoriak a téli kemény fagyok, amelyek normális esetben elpusztítják a behurcolt egzotikus ízelt lábú fajokat – válaszolta kérdésünkre Bakonyi Tamás, a Szent István Egyetem járványtani és mikrobiológiai tanszékének virológusa. – A hazánkban is jelen lévő vírusok – nyugat-nílusi vírus, Usutu-vírus, Bluetongue-vírus, Schmallenberg-vírus – terjesztésében olyan szúnyogok vesznek részt, amelyek hazai előfordulása emberemlékezet óta ismert, illetve rovarkutatók sok évtizeddel korábban leírták jelenlétüket.
Bakonyi Tamás szerint a globalizáció nem annyira az éghajlatváltozás útján, sokkal inkább a megnövekedett idegenforgalom és áruszállítás révén hat a trópusi betegségek terjedésére.
– Nyugat- és Dél-Európa több országában felbukkantak olyan szúnyogfajok – például az ázsiai tigrisszúnyog és rokonai –, amelyek fontos egzotikus vírusok potenciális terjesztői. Egyikük 2012-ben elérte Magyarország nyugati határát is, de a tigrisszúnyog jelenlétét mindeddig nem mutatták ki az országban. Ezeknek a szúnyogoknak a behurcolása egyértelműen a nemzetközi áruforgalommal áll összefüggésben. Abban az esetben, ha ezek a szúnyogfajok – amelyek jelentős része képes mérsékelt éghajlaton is áttelelni – fennmaradnak Európában, lehetővé válik az egzotikus betegségek honossá válása is. Előfordulnak autochton [bennszülött] Chikungunya-láz-esetek Olaszországban és Franciaországban és dengue-láz Horvátországban – folytatja Bakonyi Tamás. – Az emberi tevékenység másképpen is hozzájárulhat az egzotikus ízeltlábúak és az általuk terjesztett vírusok átteleléséhez. Olyan fagymentes élőhelyeket teremt számukra a városi csatornahálózatban, metróalagutakban, istállókban, ahol egész évben állandó a hőmérséklet, és rendelkezésre áll táplálékforrás. Így a trópusi körülményekhez hasonlóan folyamatosan aktívak maradhatnak.
A szúnyogokról annyi rosszat írtunk, hogy indokoltnak tetszik a viccben megfogalmazott kérdés: „Miért nem csapta le Noé annak idején azt a kettőt?” Mégis fontos megjegyezni – emlékeztet Bakonyi Tamás –, hogy nagy a szúnyogok ökológiai jelentősége is. Egy szúnyoglárva egy nap alatt egy liter vizet áramoltat át a testén, kiszűrve belőle a gyakran emberi tevékenységből származó szennyező anyagokat. Ezeknek az állatoknak ezért nagy szerepük van természetes vizeink tisztulásában. A balatoni árvaszúnyogok szolgáltatta táplálékforrás nélkül pedig minden bizonnyal összeomlana az egész tó élővilága. Permetezni csak a csípőszúnyogokat szabad, hiszen az árvaszúnyogok tömeges rajzása lehet zavaró, de sem viszketést, sem betegséget nem okoz.
Ismeretlen veszélyek?
Szinte nem múlt el úgy nap az utóbbi hetekben, hogy a sajtó ne kapott volna fel újabb és újabb betegségeket, amelyek már meg is jelentek hazánkban, vagy a nemzetközi trendeket figyelve eséllyel megjelenhetnek a közeljövőben. Közöttük vannak olyanok, amelyekkel eddig csak trópusi országokba utazók találkozhattak, és olyanok is, amelyeknek jószerével még a nevét sem hallottuk soha. A legaggasztóbbak azonban mind közül azok a kórok, amelyekről már azt hittük, hogy megszabadultunk tőlük, de most visszatérhetnek. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) és az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) múlt heti, új vírusokról (és a világszínvonalú, fertőzések ellen küzdő Nemzeti Biztonsági Laboratóriumról) szóló közleménye még olyan betegségeket is említ, mint a malária, a dengue-láz, a pestis és a majomhimlő.
Nézzük, mit érdemes tudnunk az idei év lehetséges járványt okozó betegségeiről.
Krími–kongói vérzéses láz
Az ÁNTSZ közleménye a krími–kongói vérzéses lázzal kezdődik. Ezt az indokolja, hogy a korábban csak mediterrán és trópusi betegségként ismert fertőzést terjesztő kullancs megjelent hazánkban is. A Külügyminisztérium tájékoztatója szerint (amelyet régebben még csak a külföldre utazók számára készítettek) a betegség vírusát hordozó kullancsok főként Törökországban és a Fekete-tenger térségében terjedtek el. A tünetek meglehetősen szembetűnőek. Az általános rosszulléten (levertségen, fejfájáson, izomfájdalmon, étvágytalanságon, hányingeren) kívül piros kiütések, vérfoltok jelennek meg az arcon és a test más részein, a szemek pedig bevéreznek. A betegek általában fertőzött kullancs csípése nyomán fertőződnek meg, de a betegség fertőzött állat vagy ember vérével, testnedveivel történt közvetlen érintkezés útján is elkapható. A betegség lappangási ideje kullancscsípés esetén egy-három nap. Gyógyítható, de csak akkor, ha azonnal orvoshoz fordulunk vele. Halálozási aránya harminc százalék.
Koronavírus
A legutóbb Franciaországban megjelent kórokozó igen hasonló a súlyos akut légzőszervi megbetegedést (angol rövidítéssel: SARS-ot) okozó vírushoz. A SARS okozója tíz évvel ezelőtt nagy rémületet okozott világszerte, miután Kínában 775 embert ölt meg néhány hét alatt, és félő volt, hogy világjárvány alakul ki. Végül ez elmaradt. A mostani változat tavaly tűnt föl a Perzsa-öböl térségében, és onnan terjedt Európa felé. A jelek szerint egyelőre nem képes nagy tömegeket megfertőzni. Eddig tizennyolc halálos áldozatról tudunk, viszont aggodalomra adhat okot, hogy bebizonyosodott: a koronavírus levegőben terjed emberről emberre. A The Guardian beszámolója szerint ugyanis a két francia beteg egyike úgy fertőződött meg, hogy egy kórteremben feküdt a másik beteggel a Franciaország északi részén lévő Valenciennes kórházában. A vírus a SARS kórokozójánál lassabban terjed, viszont gyorsabban okoz veseelégtelenséget.
Madárinfluenza
Hozzászokhattunk az utóbbi években a különféle influenzavírusok elnevezéséhez, így szinte ismerősen hangozhat legújabb képviselőjük, a H7N9. A vírus hasonló a korábbi madárinfluenza-járványok okozóihoz, és ez is Ázsiában, közelebbről Kínában jelent meg. Az új influenzavírusok esetében mindig az okozza a legnagyobb aggodalmat, mikor a vírus úgy mutálódik, hogy már emberek között is képes terjedni. Szerencsére a korábbi madárinfluenza nem fejlesztette ki ezt a képességet, és egyelőre az új sem képes erre. A betegek többsége vélhetően madárpiacokon kaphatta el a fertőzést, amikor közvetlenül kapcsolatba került beteg madarakkal. A legutolsó adatok szerint Kínában és Tajvanon összesen 131 eset fordult elő, a fertőzöttek közül harmincegyen haltak meg. Noha oltás nincs a betegség ellen, a legújabb antivirális gyógyszerek a fertőzés korai stádiumában hatásosak lehetnek. Az Egészségügyi Világszervezet főigazgató-helyettese szerint a H7N9 „szokatlanul veszélyes az emberekre”. Hiába fertőz alapvetően madarakat ez is, genetikai jellegzetességei nagyban különböznek a korábbi H5N1 madárinfluenza-víruséitól, így az az ellen kifejlesztett módszerek szinte hatástalanok.
Nyugat-nílusi vírus
Az Egyesült Államokban több ezer megbetegedést okozott az ugyancsak szúnyogok terjesztette nyugat-nílusi vírus, amelyet a múlt század harmincas éveiben írtak le Ugandában. Az amerikai betegek közül néhány százan, főként idősek haltak bele a fertőzés szövődményeibe. Pontos számot azért nehéz mondani, mert a betegség lefolyása nem nevezhető tipikusnak, a vírusfertőzések általános tüneteit (levertség, hányinger, rossz közérzet, kiütések, duzzadt nyirokcsomók) okozza. Jó hír, hogy a legtöbb fertőzöttnél nem okoz semmiféle tünetet, az immunrendszer észrevétlenül leszámol vele. Csak a fertőzöttek tíz-tizenöt százaléka lesz beteg. Az OEK adatai szerint évente tízes nagyságrendben fordulnak elő fertőzöttek Magyarországon, egy idős beteg három évvel ezelőtt belehalt a szövődményekbe.
Szívférgesség
Talán az állatokban (főként kutyákban, néha macskákban) szívférgességet okozó élősködő fonálféreg, a Diofilaria keltette a legnagyobb médiahullámokat az elmúlt hetekben. Ezt a kórokozót is a szúnyogok terjesztik, de bármelyik fajtájuk, nem szükségesek hozzá az újonnan betelepülő trópusi vagy szubtrópusi fajok. Amiért mégis a felsorolás végére hagytuk a szívférgességet, az az a tény, hogy a rémhírekkel ellentétben emberben nem okoz a Diofilaria szívférgességet. Ennek az az oka, hogy ez egy állati parazita, nem jó neki az emberi gazdaszervezet. Emiatt a fertőzés (a szúnyogcsípés) helyétől nem is képes messzire vándorolni a szervezetben, hamar elpusztul, így lárváit sem tudja a vérbe juttatni. A szív betegítése helyett általában csak helyi elváltozásokat, úgynevezett bőrdirofilariosist okoz az emberben, amelynek jellemző tünete a test bármely részén kialakuló csomó. Az OEK parazitológiai osztálya évente kilenc–tizennégy Diofilaria-fertőzést rögzít, amely tehát újnak sem nevezhető. Orvoshoz kell fordulni vele.
2013. május 25.
