Különös probléma támadt a Nemzetközi Űrállomás űrhajósainak szkafanderével néhány napja, és emiatt az űrsétát is meg kellett szakítani. Az „incidens” akkor történt, amikor egy olasz űrhajós sisakja máig érhetetlen módon elkezdett megtelni vízzel. (Az incidens vagy az esemény szót szokta a NASA a vészhelyzet, a meghibásodás szavak helyett használni amolyan eufemizmusként.) Az eset könnyen katasztrófába torkollhatott volna, ha az asztronautának nem sikerül még idejében visszaevickélnie az űrállomás biztonságos belsejébe. A földi mérnökök azóta is a meghibásodás okainak felderítésével foglalkoznak, egyelőre kevés sikerrel. Ameddig meg nem oldják a gondot, veszélyesnek kell tekinteni minden pillanatot, amelyet az űrhajósok az űrállomáson kívül töltenek. Persze az egyébként sem veszélytelen időtöltés, amelyet több korábbi incidens is bizonyít.
402
kilométer magasságban kering Föld körüli pályán a Nemzetközi Űrállomás. Ez jelenleg az egyetlen ember alkotta űrbéli építmény, amelyen huzamosabb ideig űrhajósok dolgoznak.
92
perce volt kint az űrben az Európai Űrügynökség küldetését teljesítő 37 éves olasz Luca Parmitano, amikor arra lett figyelmes, hogy a tarkója felől lassan vízzel telik meg a sisakja. Parmitano az előző héten lépett ki először az űrbe, ezzel ő az első olasz, aki űrsétát tett.
375
percesre volt tervezve az aznapi műszak, amelynek során főként karbantartási munkálatokat kellett volna végezniük az űrhajósoknak az űrállomás külsején. Ennek csak kis részével végeztek a meghibásodásig.
20
percig tartott visszaérni az űrállomásra azután, hogy az irányítás erre utasította az asztronautákat. A víz pedig egyre csak ömlött Parmitano sisakjába. Elborította a fülét, ezzel elrontva a fülhallgatóját és meggátolva a vele való kommunikációt. Később már a szemén és az orrán is folyt. Parmitano később azt mondta, úgy érezte magát, mint egy aranyhal a gömbakváriumban.
4
emberre, két amerikai és két orosz űrhajós közreműködésére volt szükség ahhoz, hogy az űrállomásra visszatérő, de a szkafanderben még mindig fuldokló Parmitanóról villámgyorsan leszedjék a sisakot. A vizet, amely valószínűleg az ivóvizes, esetleg a hűtővizes tartályból szivárgott, törülközővel itatták föl.
7
nappal korábban már tettek űrsétát Parmitano és amerikai társa, Chris Cassidy. Az amerikai most is vele volt, és Parmitano vélhetően részben neki köszönheti az életét. Az amerikai figyelte Parmitano állapotát a sisak ablakán keresztül, és segítette a visszajutását.
170
űrsétát tettek a mostani alkalmat megelőzően a Nemzetközi Űrállomás űrhajósai az építmény 1998-as üzembe helyezése óta. A legrövidebb mind közül 14 percig tartott, amikor is egy amerikai és orosz űrhajóst rendeltek vissza szinte azonnal, mert nyomásproblémákat fedeztek fel a szkafander oxigéntartályában.
1,06
százalék az esélye a NASA szerint annak, hogy egy féléves küldetés alatt az egyik űrhajós meghal. 4,35 százalék eséllyel kell az űrállomást egészségügyi ok miatt evakuálni, és 1 százalék valószínűséggel okoz meteorit vagy űrszemét veszélyes sérülést.
2013. július 27.
