A Mona nevű vitorlás hajó hazahozatalának nem a legegyszerűbb, bár mindenképpen a legélvezetesebb módját választotta a tulajdonosa. Társaival Elba szigetéről a Földközi-tengeren, csatornákon, folyókon és az Alpokon keresztül eljutottak a Balatonig.
Idén mintha nem akaródzott volna véget érnie a télnek. Áprilisban még havazott, amikor Kárpáti Lajos és két barátja útnak indult Badacsonyból az Elba szigetén lévő Portoferraióba, ahol Kárpáti vitorlása, a Mona telelt. Hiába az áprilisi tél, más szempontból igencsak nyakukon volt a főszezon. A kikötői költségek nem igazán törődnek az időjárással, ahogy jön a naptári tavasz, egyre drágábbá válik a hajóparkoltatás a Földközi-tenger felkapott kikötőiben. Haza szerették volna hozni hát az óceánra vizsgázott hajót, a méretei azonban némi fejtörést okoztak. A Mona 3,3 méter széles, merülése 1,7 méter, súlya hét tonna. Így a kamionnal történő hazaszállításhoz különleges útvonalengedélyre és kísérőautóra lett volna szükség, a költségek is dermesztőnek ígérkeztek.
Adódott egy másik lehetőség: hazahajózni vele. Az Adria ebben az esetben nem jöhetett számításba, hiszen Rijekánál véget ér a tenger, utána csak a közút marad. Viszont a Franciaország–Németország– Ausztria-útvonalon végig hajózható folyókat, csatornákat találunk. Készen állt hát a terv: Elbáról indulva, Korzika, Cannes, Marseille érintésével, a Rhone folyó torkolatánál elhagyva a Földközi-tengert, nekivágnak a hosszú – vagy inkább lassú – útnak, keresztül a kontinensen.
– A vitorlások motorját nem arra tervezték, hogy keresztülhajózzunk velük a kontinensen, különösen nem fölfelé a folyókon. Így a Mona kis, 29 lóerős dízelmotorja hiába dolgozott, gyakran alig két-három kilométeres óránkénti sebességgel haladtunk. Ilyenkor még a parton kutyát sétáltatók is lehagytak minket. Később ugyanezzel a kétezres motorfordulattal a folyókon lefelé ennél tízszer nagyobb sebességgel hajózhattunk – mondja Kárpáti Lajos.
A folyók, csatornák persze vitorlával nem járhatók. Keskenyek, és sok a híd rajtuk, így Marseille-nél vízszintesbe kellett daruzni a tizenkét méteres árbocot. A folyók motorosan hajózhatók, de ez korántsem a természettől való jellegzetességük. Zsilipek és gátak sorát építették a francia mérnökök és vízügyi szakemberek, amelyek egytől egyig a mérnöki tudomány csodái.
– A Rhone, a Saone, a Doubs folyókon legalább harminc olyan zsilipen keltünk át, amelyek egyenként húsz-huszonkét méter magasra emelik föl a hajót, miközben percenként ezrével termelik a kilowattokat. Később a Rhone–Rajna csatornán összesen 114 kisebb zsilipen haladtunk át – folytatja Kárpáti Lajos. – E kis zsilipeket maguk a hajósok kezelik. A csatorna elején kap az ember egy távirányítót, és már egy kilométeres távolságból tudja nyitni velük a zsilipkaput. A szembe jövőknek addig pirosat mutat a lámpa.
Egy hónapnyi utazás, 1400 folyami kilométer megtétele után átkeltek az Alpok gerincén, onnantól, a Rajnán már lejtmenetben ereszkedtek a folyókon – pontosabban zsilipeltek tovább újra és újra –, csakhogy most már lefelé. A folyamatos fékezési kényszer okozott nehézségeket a húsz-harminc ezer tonnás folyami hajók közötti „csúcsforgalomban”. Végül a Rajnán, a Majnán és a Dunán ereszkedve, nagy sodrásban, igen magas vízállásnál, de a nagy árvizet épp megelőzve május 10-én, 2843 kilométer megtétele és 206 zsilipelés után kötöttek ki Győrnél. A Sió csatorna nem volt hajózható, így nem tudtak egészen Badacsonyig eljutni a Monával, a hajónak az utolsó száz kilométert közúton kellett megtennie. A küldetést így is teljesítettnek tekintették – teljes joggal.
A vállalkozás pedig akár jótékony célokat is szolgálhat a jövőben.
– Badacsonytomajon anyagi okok miatt megszűnt a sportegyesület. Az itteni gyerekek viszont nagyon szeretnének vitorlázni, én pedig nem látom be, hogy miért ne tehetnék pont itt, a Balaton partján. Badacsonytomajon is van egy úgynevezett Optimist szakosztály – mondja Kárpáti Lajos. (Az Optimist vitorlások egyszemélyesek, hosszuk alig haladja meg a két métert, és főként gyerekek versenyeznek velük. – A szerk.) – Ezért a Mona útjának emlékeiből szerkesztett könyv bevételeit a sportegyesület újraindítására fordítanám.
Hajós berkeken kívül kevéssé ismert, hogy korántsem a Mona az első magyar hajó, amelyik vízi úton átkelt az Alpokon. Szabó Endre Medúza nevű hatméteres, 65 centiméteres merülésű kis hajójával nyolc évvel ezelőtt már megjárta ezt az utat. E kétéves vállalkozás így is figyelemre méltó. Hát még úgy, ha tudjuk, hogy Budapestről indult, az Al-Dunán, a Fekete-tengeren és a boszporuszi szoroson át jutott el a Földközi-tengerig, és onnan folyókon, csatornákon keresztül vissza Budapestre.
2013. július 27.
