Gasztronauták a Marson

Az első emberes Mars-utazás időpontja mintha inkább távolodna, semmint közeledne. Bár ennek legfőbb oka a hatalmas költségek miatt hiányzó politikai akarat, számos gyakorlati problémát is le kell küzdeni azelőtt, hogy az űrhajósok útra kelhetnének. A legfontosabb kérdés a Marson is úgy hangzik, mint a Földön: mit együnk?

Nem éppen tipikus hawaii nyaralás: hat ember százhúsz napig össze van zárva egy kilencven négyzetméteres sátorban a Mauna Loa vulkán kietlen lávamezőjén. Sehol pálmafák, sehol parti föveny. Ha nagy ritkán kimehetnek a szabadba, szkafanderbe kell bújniuk, és a külvilággal csak úgy kommunikálhatnak, hogy a válasz húsz perccel az üzenet elküldése után érkezik meg.
Ez az amerikai Cornell Egyetem Mars-szimulációja, amelynek második turnusa a múlt héten indult. A kutatók főként azt tanulmányozzák, hogy a Marsra küldött jövőbeli telepesek hogyan tudnak majd gondoskodni a saját élelmezésükről az ottani, valóban marsbéli körülmények között. A tavalyi tapasztalatok szerint az űrhajósok kosztjához hasonlóan csomagolt, tartós élelmiszereknél népszerűbbek voltak a közösen főzött friss ételek, de csak addig, míg újdonságnak számítottak. Bár a közös főzések csapatépítésnek sem utolsók, sok energiát igényelnek, és a kísérleti „űrhajó-sok” az alapanyagokat is pazarlóan használják.
A négy hónapos földi kísérletekkel ellentétben a valódi Marson sokkal hosszabb ideig lesznek tökéletesen elvágva mindenféle külső segítségtől az első telepesek. A Föld és a Mars eltérő keringési ideje miatt több mint két évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a két bolygó elég közel kerüljön egymáshoz az újabb űrhajó indításához. Egyetlen kilogrammnyi utánpótlás odaszállításának költsége pedig a tízezer dollárt (2,2 millió forint) is meghaladhatja, mutat rá a Space.com űrkutatási honlap. Az űrhajósok számára a magukkal vitt tartós élelmiszerek legfeljebb vészhelyzetben jelenthetnek megoldást ideig-óráig, az élelem nagy részét kénytelenek lesznek maguk megtermelni a vörös sivatagban.
Az élelmiszer-termelés elképzelhetetlen növénytermesztés nélkül, hiszen csak a növények képesek szerves anyagot előállítani szervetlenből. Sokak szerint az első években a telepeseknek a vegetáriánus étrenddel kell megelégedniük, mert az állattenyésztés energiapazarló, és több problémát vet fel, mint amennyit megold. Bár az utóbbi évtizedekben számos alkalommal végeztek növénytermesztési kísérleteket a Mir és a Nemzetközi Űrállomás asztronautái, ezek a vizsgálatok mindeddig inkább tapogatózó jellegűek voltak, és még nagyon távol állnak a gyakorlati alkalmazástól.
A másik probléma, hogy a marsi körülmények szimulálására nem alkalmas egy űrállomás, hiszen a bolygón van gravitáció, még ha csak négytizede is a földi tömegvonzásnak. A Space.com sci-fi-író szerzője ezért olyan kísérleti melegházak építését javasolja a világűrben (Föld körüli pályán), amelyekben az építmény forgatásával mesterséges gravitációt állítanának elő. Az itt termesztett növények vízutánpótlást nem igényelnének, és még a kilélegzett szén-dioxidot is visszaalakítanák oxigénné.
Mások az állattenyésztést sem zárnák ki. No persze itt nem sertésre és marhára kell gondolnunk, hanem a Délkelet-Ázsiában egyébként is népszerű rovarokra. A szöcskék és a selyemhernyók tartása jóval egyszerűbb, és sokkalta jobban hasznosítják az elfogyasztott növényeket, mint a nagy állatok. Eközben megtalálható bennük az összes esszenciális fehérje.
Ha mégis steakre vágynak az ínyenc űrhajósok, a mesterséges húst célzó kutatások sikerében bízhatnak. Néhány kutatócsoport már ma is azt állítja, hogy háromdimenziós nyomtatással vagy izomőssejtekből kiindulva a valódi húsra többé-kevésbé emlékeztető szövetet képesek előállítani.
Ez persze jelenleg – földi körülmények között – meglehetősen drága mulatság. Ám a Mars az a hely, ahol ennek a húsételnek aligha lesz a szomszédban konkurenciája.

2014. április 10.