Országosan ismertté vált a 269 Life elnevezésű állatvédő mozgalom, méghozzá az után, hogy aktivistái a rendőrségi tiltás ellenére a 269-es számot bélyegezték egymás bőrébe a haszonállatok tartása elleni tiltakozásul. A mozgalom egyik, ugyancsak megbillogozott tagjával beszélgettünk motivációikról.
Drámai zene, félhomály, lefogott emberek, gázégővel feltüzesített billog. Nagyjából ebből áll a 269 Life mozgalom interneten közzétett videója, amelyet a közvágóhídnál tartott csoportos billogozásról készítettek. Az aktivistáknak láthatóan fáj az égetés. Bár eksztatikus állapotban vannak, vagy három embernek kell lefognia mindannyiukat, hogy ne rántsák el odatartott testrészeiket a forróság pillanatában (egyikük így is megmozdul, és a számból csak felismerhetetlen seb marad). Főként fiatalok, de van közöttük egy idős úr is. A férfiak a mellkasukra kérik a jelet, a nők inkább a karjuk belső oldalára.
Miért?
– Mi, vegánok [a vegánok semmilyen állati eredetű táplálékot nem fogyasztanak, és állati eredetű ruhadarabokat sem viselnek] úgy gondoljuk, hogy a haszonállatnak titulált állatok a legelnyomottabbak, hiszen kizsákmányolják, rettenetes körülmények között tartják őket fogva – fogalmazott lapunknak Sulyok Csillag, a 269 Life aktivistája. Példának hozza fel a szarvasmarhát, amely háztáji körülmények között akár húsz évig is élhetne, „a nagyüzemi tartás következtében azonban négy év alatt kizsigerelik”, és amint érezhetően csökken a tejhozama, vágóhídra viszik. Mesterséges adalékanyagokkal feldúsított táplálékkal etetik, és folyamatos hormoninjekciókkal késztetik tejelésre. – A célunk tehát a haszonállatok felszabadítása, mert szerintünk ez a gyakorlat semmiben sem különbözik a rabszolgatartástól, az arab nők jogfosztottságától, a kislányok afrikai törzseknél megszokott megcsonkításától vagy a kínaiak kutyaevési szokásaitól – érvel az aktivista.
A haszonállatok „felszabadításán” a 269 Life nem azonnali szabadon engedésüket érti. Ehelyett aktivistáik azt igyekeznek elérni, hogy az emberek gondolkodásmódja változzon, ne akarjanak többé állati eredetű ételeket enni, és így az állattartás is értelmetlenné válna.
A 269 Life mozgalom tavaly indult el Izraelből, ahol az első billogozásos tiltakozó akciót tartották. Azóta számos más országban is létrejöttek helyi csoportok, a szervezet viszont bejegyzett egyesületként mind a mai napig nem létezik. Így a tagok és a tagszervezetek pontos számát sem lehet tudni. (A 269-es szám egy ismeretlen borjú száma – a mozgalom számára a világ összes haszonállatát szimbolizálja.)
A mozgalom célkitűzései, talán nem meglepő módon, a vegán életformát követő emberek körében váltak igazán népszerűvé. Megkérdeztük, hogy az állatokat evő ragadozó állatok életmódját is elutasítják-e. A válaszuk erre a problémára az, hogy míg a ragadozók a húsevésre születtek, az ember nem, csak az általa feltalált eszközökkel képes erre, és szerintük bélrendszerünk is nehezen birkózik meg a hús megemésztésével.
Sulyok Csillag kifejtette, hogy ők még gyermekeknek sem adnának állati eredetű táplálékot.
– Semmilyen állati eredetű termék megevését nem tartjuk elfogadhatónak. Az állatokat és az embert azonos jogok illetik meg. Ahogy az ember szabadnak születik, úgy az állatoknak is szabadoknak kellene lenniük. Ahogy az én férjem sem vághatja le időről időre a hajam, hogy eladja, úgy az állatok szőrét, tejét sem vehetjük el tőlük – érvel.
Elképzeléseik népszerűsítésére a billogozást gondolták a legmegfelelőbb figyelemfelkeltő eszköznek.
– A billog égette seb most, hetekkel az akció után kezd fájdogálni. Akkor, abban a pillanatban nem volt fájdalmas, hiszen felkészültünk rá – mondja Sulyok Csillag. – Az állatok viszont nem számíthatnak a billogozásra, és az embereket nem is érdekli, hogy ők mit éreznek eközben. Azt szerettük volna ezzel kifejezni, hogy velünk, emberekkel is megtehetnék ugyanezt.
Sok gondolat hangzott el, amelyek legalábbis furcsának tűnnek, ezért az interjú után igyekeztünk tételesen megvizsgálni ezek igazságtartalmát. Minthogy a mozgalom főként a haszonállatok, azon belül is a szarvasmarhák „felszabadításával” foglalkozik, elsőként nézzük, hogyan is bánunk a tehenekkel!
Kétségtelen, hogy a nagyüzemi állattartásnak és élelmiszer-feldolgozásnak léteznek olyan tömeges módozataik, amelyek elsősorban a termelékenységet tartják szem előtt, és nemcsak hogy szenvedést okoznak az állatnak, de megnövelik az élelmiszer-biztonsági problémák előfordulásának kockázatát is. Ám a nagyüzemi állattartás nem feltétlenül jelenti az elrettentő körülmények között való állattartást.
– Az állat tenyésztőjének, tulajdonosának nem érdeke az állatot kínozni. A tenyésztő az állat tartásából él, az állat pedig gondoskodást igényel. Ezt a gondoskodást a termelésével „hálálja meg” – válaszolta kérdésünkre Mikóné Jónás Edit, a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kara Állattudományi és Vadgazdálkodási Intézetének munkatársa. – A nem megfelelő környezeti feltételekre az állatok termeléscsökkenéssel reagálnak. Emellett azonban az állatok mesterséges környezetben tartásával bizonyos mértékben korlátozzuk szabadságukat, viselkedésüket. Viszont biztosítjuk számukra az állandó táplálékot, a környezeti viszontagságoktól való védelmet, megbetegedés esetén gyógykezeljük őket. Hiányosságok természetesen mindenhol akadhatnak, ezek esetenként a nem megfelelő szakértelem, esetleg a tudatlanság következményei. Az állat igényei nem biztos, hogy megegyeznek (sőt biztosan nem egyeznek meg) az ember igényeivel, mégis törekednünk kell az ideális körülmények, a minél kedvezőbb életfeltételek és a komfortérzet kialakítására.
A nagyüzemekben tartott állatok „kizsigereléséről” Jónás Edit megjegyezte, hogy az állatok biológiailag lehetséges életkorukat ritkán érik el nagyüzemi körülmények között. Ez elsősorban gazdasági kérdés. Azokat az egyedeket, amelyeknek a termelése nem megfelelő, valóban leselejtezik, és a vágóhídra kerülnek. A húsukért tartott állatokat (nálunk főleg a sertést és a baromfit) a hizlalási időszak végén természetesen levágják. A tejtermelő szarvasmarhák telepein mégsem ritka a tizennégy-tizenöt éves, sőt idősebb állatok jelenléte sem.
– Hozamfokozásra, termelésjavításra, a növekedés serkentésére tilos hormonkészítményt alkalmazni. Hormontartalmú készítmény csupán gyógyászati célból, szaporodásbiológiai problémák esetén alkalmazható – folytatta Jónás Edit. – Az állat megjelölésénél az állat számára a legkisebb fájdalommal járó megoldást kell alkalmazni, szarvasmarha-állományokban pedig a kötelezően használatos egyedi jelölési mód a füljelző alkalmazása [és nem a billogozás].
A 269 Life mozgalom célkitűzései között fontos helyen szerepel a veganizmus elterjesztése. De valóban szerencsés, ha minden állati eredetű táplálékot elutasítunk?
– A vegán táplálkozás következtében biztosan hiányállapotok alakulnak ki a szervezetben – nyilatkozta lapunknak Antal Emese dietetikus, szociológus. – Zsírsav- és vashiány léphet föl, a B12- és a D-vitamin, illetve a kalcium szintje is kórosan alacsony lehet. Ebből következően csontképzési zavarok, vérszegénység jelentkezhet. Ha a gyerekeket táplálják a vegán elvek szerint, az ő fejlődésük lassulhat, kognitív [gondolkodásbeli] képességeik elmaradhatnak az átlagtól. Emiatt a vegán táplálkozás a rizikócsoportba tartozóknak, tehát a gyerekeknek, a várandósoknak és az időseknek abszolút nem ajánlott. Ezzel ellentétben az úgynevezett lakto-ovo vegetáriánusoknál (akik tejtermékeket és tojást is fogyasztanak) nem feltétlenül alakulnak ki hiányállapotok. Meg kell jegyeznünk, hogy azoknál, akik főként növényi eredetű táplálékot fogyasztanak (mérsékelt állati élelem mellett), kisebb arányban fordul elő elhízás, cukorbetegség, szív- és érrendszeri megbetegedések, székrekedés, epe- és vesekő. A jelenlegi ajánlások alapján napi fél kilogramm zöldséget és gyümölcsöt mindenkinek el kellene fogyasztania, miközben a felvett energiamennyiség harminc százalékát kellene zsiradékból fedezni.
Amint a dietetikus is elmondta, a főként növényi alapú táplálkozás mindenképpen ajánlatos, amelyet olyan hatalmas tömegeket vizsgáló epidemiológiai felmérések is bizonyítanak, amelyek eredményeit mára az orvosok nagy többsége is elfogadott. Ez még akkor is így van, ha az állatvédő aktivista által említett evolúciós érvek nem feltétlenül állják ki a tudományosság próbáját.
Annak az „ellenérvnek”, miszerint az ember a fogaival képtelen eltépni a nyers húst, pedig nagyjából annyi értelme van, mintha azt mondanánk, hogy csak a trópusokon van jogunk élni, mert bunda híján, ruházat nélkül északon megfagynánk.
Az emberi táplálkozás evolúciójával és az ember legközelebbi rokonainak étrendjével kapcsolatos állítások sem felelnek meg a tudományos tényeknek.
– Bár tényleg vannak kizárólag növényi eredetű táplálékot fogyasztó majmok (többek között a gorillák, egyes cerkóffélék és az újvilági majmok jelentős része), a legközelebbi rokonunknak vélt csimpánzra ez egyáltalán nem igaz. A csimpánzok ugyanis a valóban jelentős menynyiségben elfogyasztott növényi táplálék mellett rendszeresen esznek húst. Előszeretettel vadásznak kisebb majmokra, de más állati fehérjét, például termeszeket is szívesen fogyasztanak – tájékoztatott Hajdu Tamás, az Eötvös Loránd Tudományegyetem embertani tanszékének munkatársa. – A modern Homo sapiens a növényi táplálék mellett szintén előszeretettel fogyasztott húst már több tízezer évvel ezelőtt is, és ez a jóval korábbi rokon fajoknál is így lehetett. Elég csak arra gondolni, hogy a mamutok és az észak-amerikai masztodonok kihalásához a jelentős éghajlatváltozással együtt valószínűleg a kíméletlen vadászat révén erőteljesen hozzájárult az ember is. De a korábban élt emberelődökről, akár a Homo heidelbergensisről, akár a Homo erectusról is elmondható, hogy egyértelműen evett húst a növényi eredetű táplálék mellett.
2013. szeptember 28.
