A komputerek zavartalan működésétől (is) függ az amerikai elnökválasztás sikere. A tizenkét évvel ezelőtti, rossz emlékű floridai fiaskó után sokan az elavultnak ítélt papíralapú szavazást tették meg bűnbaknak. Pedig a villódzó LCD képernyőkre bízott voksolás nem éppen mentes az ellentmondásoktól.
Sok szempontból gyakorolt jelentős hatást az Egyesült Államok és az egész világ jövőjére a 2000-es amerikai elnökválasztás kimenetele. Nemcsak a végül elnökké választott George W. Bush politikai tevékenysége révén, de a szavazatok leadását övező ellentmondások okán is.
A megválasztott elnök legitimitását fenyegető anomáliák a választás technikai hátterének gyökeres reformjára ösztönözték a döntéshozókat, politikai irányultságtól függetlenül.
Végül is Floridában dőlt el a választás, ahol alig néhány száz szavazattal győzött Bush (az elektori rendszer miatt csak az a fontos, hogy az adott államban ki nyer, a győztes mindent visz). A szoros eredmény értelmezését tovább nehezítette, hogy a választás utáni napokban többször győztesnek hirdették az egyik vagy másik jelöltet, majd e bejelentéseket visszavonták. Többször, géppel és kézzel is újra összeszámolták a szavazatokat, végül az alkotmánybíróság szerepét is betöltő legfelsőbb bíróság döntött a patthelyzet feloldásáról. Így Bush lett az Egyesült Államok negyedik (a XX. században egyetlen) olyan megválasztott elnöke, akire országszerte kevesebben szavaztak, mint a vesztesre.
Ha csak pár szavazat dönt, rögvest fontossá válnak az egyébként tömegével előforduló technikai bakik, amelyek miatt néhány ember szavazata nem érvényesülhet. Ilyenek Floridában is akadtak szép számmal, például a kilyuggatandó, nagyobb villamosjegyre hajazó lyukkártyák, illetve az úgynevezett pillangó alakú szavazólapok miatt. Ez utóbbin a papír közepén egy oszlopban kell megjelölni a preferált jelöltet, akiknek a neve az oszlop két oldalán, cikcakkban, meglehetősen átláthatatlanul van felsorolva.
Florida után jöjjön a gép?
A sokak által a visszaélések táptalajának tekintett papíralapú szavazás alternatívájaként merült föl az elektronikus voksolás gondolata. Az ötlet nem tekinthető forradalminak, hiszen addigra már az élet minden területét behálózták a számítógépek. Inkább az lehet furcsa, hogy a szavazásnál ilyen jól tartja magát a papír. Az elektronikus szavazóeszközök támogatói szerint az utóbbi tizenkét évben, részben a technológiai fejlődésnek hála, jelentősen javult az amerikai választási procedúra átláthatósága, biztonságossága és a választók képessége akaratuk kinyilvánítására.
Tizenkét év alatt jelentősen csökkent az érvénytelen szavazatok aránya – derül ki a kaliforniai és a massachusettsi műszaki egyetemek (Cal Tech és MIT) közös, az idei elnökválasztásra időzítve a múlt héten nyilvánosságra hozott kutatásából – számol be a Science Daily internetes hírportál. Míg 2000-ben két százalék volt ezek aránya, addig a 2006-os képviselőházi választáskor és az előző elnökválasztáskor már csak egy százalék. A felmérésből az is kitűnik, hogy ott volt a legnagyobb a csökkenés, ahol a legtöbb elavult szavazógépet cserélték le modern elektronikusra. Ez azonban nem történt meg mindenhol. Az egyébként is nehezen érthető amerikai választási rendszer további furcsasága ugyanis, hogy államról államra, sőt megyéről megyére, de még szavazókörről szavazókörre is eltérő módszerrel regisztrálják a szavazatokat.
Az elektronikus eszközök megváltoztatják a szavazás teljes folyamatát. A szavazók azonosítása és a szavazatok regisztrálása is komputer segítségével történik. Így ha valaki két jelöltet jelölt be vagy egyet sem, azonnal hibaüzenetet kap. A téves jelölést egyetlen kattintással javíthatja. A választó azonnali visszajelzést kap arról is, hogy szavazata bekerült a virtuális urnába, ahol biztosan megszámlálja a számítógép.
Számunkra evidenciának tűnhet a szavazók azonosítása, de az Egyesült Államokban nincs mindenkinek kiállított fényképes személyi igazolványa. Akinek nincs jogosítványa, annak nincsenek azonosító okmányai, de szavazati joga van. Nem kell magyarázni, hogy ez milyen könnyűvé teszi a visszaélést. A szavazók pontos azonosítását előíró törvényt azonban bíróságon támadják az ellenzők. Ha a személyiségi jogi aggályok ellenére érvénybe lép a jogszabály, a szavazás alkalmával elektronikusan rögzítenék a szavazó valamely ismertetőjegyét (ujjlenyomat, arckép, esetleg a szem írisze), és összevetnék a korábban szavazottak azonosítóival.
Az érintőképernyő diszkrét bajai
Nehéz azonban elképzelni olyan változtatást, amelynek ne lennének hátulütői. Az elektronikus szavazatregisztrálásnak is sokkal több a hátránya az ellenzők szerint, mint amennyi előnnyel jár a használatuk. Az elmúlt évtizedben számos államban próbálták ki az érintőképernyős szavazógépeket, és csakhamar jelentkeztek is a számítógépek használata során már-már szokásosnak mondható hibák. Időnként lefagynak, nem találják a kapcsolatot a központtal, hackerek célpontjaivá válhatnak, az idősebbek idegenkednek az egésztől, a tanulatlanok pedig nem értik a gép használatát. Sokan azzal érveltek, hogy az érintőképernyőn sokkal könnyebb „mellébökni”, mint papíron, és azt is számos tanulmány bizonyítja, hogy a papírra írt információ jobban érthető, mint a képernyőről olvasott.
Több állam e kritikák miatt a 2004-es elnökválasztás után újra reformot vezetett be. Tűnjék bármennyire is visszalépésnek, náluk újra papíron kell bejelölni a kívánt indulót, majd a lapok tömegét nagy kapacitású optikai szkennerek segítségével számolják meg. Denverben például a 2006-os választás idején végeláthatatlan sorok alakultak ki a szavazókörök bejáratánál, mert a számítógépes hálózat csődöt mondott. Így 2008-ban a városban újra papíron szavaztak – hoz példát a Computer World magazin.
A kizárólag elektronikus szavazás ellenzőinek érvei között szerepel az utólagos újraszámolás lehetetlensége is. Ha nincs meg papíron a szavazat, nincs mit újraszámolni.
De mit történik a gépben?
Ezeknél a kritikáknál is súlyosabb gond azonban, hogy miként lehet biztosítani a szavazási procedúra átláthatóságát elektronikus szavazás esetén. Fogas kérdés, hiszen ki ellenőrzi, ki látja át azt a programot, amely begyűjti és összeszámolja a szavazatokat? És feltűnhet-e valakinek, ha az eredményben nem stimmel valami? (Szoros választási eredmény esetén a kis csalás is döntő lehet.)
Öt évvel ezelőtt a kaliforniai kormányzat az állam elektronikus választási rendszerének biztonsági felülvizsgálatát rendelte el az aggasztó kritikák hatására. A vizsgálati jelentés tanulságaiból okulva kidobtak több addig használt szavazógépet, hiszen a legalapvetőbb biztonsági feltételeknek sem feleltek meg. Az egyiket a felkért tesztelő informatikusok kevesebb mint egy perc alatt törték föl, és telepítettek rá olyan programot, amely a hacker elvárásai szerint alakítja a regisztrált szavazatok számát.
A kaliforniai és a Princeton egyetem komputertudósai is demonstrálták egy korábban biztonságosnak hitt szavazógépen, hogy milyen sebezhető. A leselejtezett gépet egy mindenki által hozzáférhető állami árverésen vették, majd a hardver és a szoftver működésének vizsgálatával visszafejtették a forráskódot. Innentől már könynyű volt szoftvert írni a csaláshoz. A demonstráción egy adathordozó kártyát kapcsoltak a gép egyik szabad csatlakozójára (amit egy-két perc alatt megtehet bárki, aki például éjszaka betör a szavazóhelyre), és máris manipulálták a működését.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a modern technológiai eszközök térnyerésével a teljes rendszer feltétlenül sebezhetőbbé, könnyebben manipulálhatóvá válik. A papír teljes elhagyása azonban a szakértők többsége szerint veszélyeket hordoz magában. Egyszerűen még nem érett meg a technológia erre a lépésre. „Az informatikai biztonság jelenlegi fejlettsége mellett úgy tűnik, hogy a papíralapú és szkennerekkel számolt szavazás a helyes megoldás. Ha mégis elektronikus szavazógépeket használunk, akkor is muszáj papír jegyzőkönyvet nyomtatnunk minden szavazatról – véli Hovav Shacham, a kaliforniai egyetem mérnöki karának informatikaprofesszora. – Papír szavazólapok segítségével is lehet a szavazás korszerű és hatékony. A papír szó hallatán nem szabad, hogy csak a 2000-es floridai szavazás jusson eszünkbe.”
Úgy tűnik hát, ebben a kérdésben is a józan észre kell hallgatni. A legtöbb számítógép-felhasználó a saját bőrén tapasztalta már: ha azt akarja, hogy egy fájl biztosan ne tűnjön el, jobb, ha kinyomtatja.
2012. október 27.
