Egyre több olyan könyv jelenik meg az utóbbi időben, amelynek szerzője összegyűjtötte azt az ötven-száz dolgot (felfedezést, vegyületet, csatát, járművet vagy bármi mást), amelyek „megváltoztatták a történelmet”. Mindez persze csak a forma, és néha kissé elhasználtnak is tűnhet, a mű tartalmi minőségéről nem mond semmit. Gyakran kiderül ugyanis, hogy kezdeti ellenérzéseinket csak előítéleteink okozták, és a könyv valóban értékes tudomány- vagy kultúrtörténeti munka.
Az „Ötven növény, amely megváltoztatta a történelmet” jó példa erre. Hogy a mű hű maradhasson a címéhez, számos növény kihagyhatatlan belőle. Így olvashatunk benne a búzáról, a kukoricáról, a rizsről és az olajbogyóról is. E fejezetekben általában a jól ismert történetekkel találkozhatunk, amelyek annyira beivódtak az emberiség kultúrtörténetébe, hogy nem egyszerű eldönteni, szükséges alapinformációkról vagy puszta közhelyekről van szó. A búzáról szóló fejezetben Marie Antoinette portréjával illusztrálják a francia királyné hírhedt „akkor egyenek kalácsot” megjegyzését, amellyel állítólag az általános éhezésről és a kenyérhiányról szóló beszámolókra válaszolt. A szöveg tényként közli a történetet. Ezzel csak az a baj, hogy semmilyen megbízható kortárs forrás nem bizonyítja, hogy Marie Antoinette valóban mondott ilyesmit. A vád csak fél évszázaddal később tűnik föl, pedig elképzelhetetlen, hogy a francia forradalom tömegesen megjelenő propagandakiadványai ne használták volna ki e vérlázító kijelentés mozgósító erejét. Valójában a történelmi szakirodalom inkább a történelmi tévhitek, mint az uralkodói tájékozatlanság legékesebb példái között említi ezt az „idézetet”.
Azok a fejezetek, amelyek kevéssé ismert növények társadalomformáló erejéről szólnak, sokkal érdekesebbek. Bill Laws, a könyv szerzője ezekben számos olyan összefüggésre világít rá, amelyek első látásra korántsem voltak nyilvánvalók, mégis logikusnak tűnnek. A harasztokról (a páfrányokról és társaikról) például kevesen gondolnák, hogy gazdasági jelentőségük lehet, pláne azt, hogy az ipari forradalom el sem kezdődött volna nélkülük. Persze nem a ma élő ilyen növényekről, hanem százmillió évvel ezelőtt létezett elődeikről van szó. A földtörténet beszédes nevű karbonkorszakában élt hatalmas méretű harasztok maradványai alakultak ugyanis szénné a föld alatt, és a belőlük nyert energia hajtotta meg a gőzgépeket, s tette lehetővé velük az ipari termelést.
Hasonlóan fontos szerepet játszott a történelemben a fehéreper-fa. Kínában, nem túlzás, az egész gazdaság függött tőle. A fa levele ugyanis a selyemlepke hernyójának egyetlen tápláléka, így nélküle a selyemipar sem működhetett. Nemcsak az ország bevételeinek jelentős része származott a selyemből, hanem az első nagy forgalmú, kontinenseket öszszekötő kereskedelmi útvonal, a selyemút is miatta jött létre (és halt el, amikor a selyemhernyót és az eperfát Európába csempészték).
A kötet leginkább azoknak ajánlható, akik a történelem rejtett mozgatórugói, feltáratlan összefüggései iránt érdeklődnek, de csak most készülnek elmerülni a témában. Akik már több hasonló témájú könyvet forgattak, sok ismert történettel találkoznak majd.
(Bill Laws: Ötven növény, amely megváltoztatta a történelmet. Kossuth Kiadó, Budapest, 2012. Ára: 3990 forint)
2012. június 30.
