Alma a fájától. Az Apple számítástechnikai vállalat a héten tartotta a fejlesztők (és a rajongók) által évről évre nagy izgalommal várt termékkonferenciáját. Ilyenkor szokta bejelenteni újdonságait a cég. Most elmaradt az igazán várt nagy durranás, az iPhone okostelefon következő, ötödik generációjának bejelentése.Az utóbbi évtizedben a rendezvény sokkal több lett puszta szakmai eligazításnál. Az Apple termékei ugyanis mára popkulturális kellékekké váltak. A vágy titokzatos tárgyaivá.Kezdve a hordozható zenelejátszók piacát újradefiniáló iPoddal az Apple hordozható készülékei „dizájntermékek”, amelyeket nem csupán arra a célra vásárolnak, amire tervezték őket, hanem mert sokan úgy érzik, e termékekkel együtt hovatovább életstílust is vesznek maguknak.Az Apple cég összeforrt a nemrég elhunyt Steve Jobs igazgató nevével: sokan kételkednek benne, hogy nélküle folytatódhat-e az utóbbi évek sikertörténete.Ez a történet harminchat éve kezdődött, amikor Jobs és üzlettársa első számítógépüket kezdték árulni. A néhány fellelhető darabból – az előzetes hirdetmény szerint – tegnap árvereztek el egyet.
iPad a parkban. Kontrasztként a fotón az Apple I mellé a cég mai legmodernebb termékvonalának, a táblaszámítógépeknek egy darabját helyezték. Az iPadeknek nevezett komputerek, hasonlóan az Apple I-hez, ugyancsak nélkülözik a klaviatúrát, a hálózati vezetékeket, és külső monitort sem adnak hozzájuk. Különbség azonban, hogy mindezekre nincs is szükségük, hiszen érintőképernyővel rendelkeznek. Első változatuk két évvel ezelőtti bemutatásakor a szakértők nem tudtak megegyezni abban, hogy pontosan mi is lehet ezen eszközök tényleges rendeltetése, és kinek lesz szüksége rájuk. Nagyobbak, mint az akkor már átütő sikerű iPhone okostelefonok, és telefonálni sem lehet velük. Kisebbek, mint a hordozható számítástechnika addig egyeduralkodó képviselői, a laptopok, de fizikai billentyűzet híján szövegszerkesztésre, táblázatkezelésre csak igen körülményesen használhatók. Az elektronikában úgy tartják, hogy ha egy új találmány láttán nem egyértelmű, mire is lehet használni a mindennapokban, a termék biztosan bukás lesz. Nos, nem mindig, amint azt két év óta megmutatta. A főképp internetes kommunikációra és szórakozásra (filmnézésre, zenehallgatásra, elektronikuskönyv-olvasásra) használt eszközökből háromszázezret adott el az Apple az első napon, és hárommilliót nyolcvan nap alatt. Népszerűségének egyik oka, hogy operációs rendszere megegyezik az iPhone-éval, így az arra kifejlesztett programok iPaden is futtathatók. Azóta a kialakult divathullámot látva szinte minden elektronikai gyártó előállt a maga táblagépével, amelyek általában a rivális Google Android elnevezésű operációs rendszerét futtatják. Miközben az okostelefonok piacán az androidos készülékek azóta megelőzték az iPhone-t, a táblagépeknél ez nem történt meg. Tavaly az amerikai táblaszámítógép-piac majd háromnegyedét az iPad uralta.
Házi főzet. Kissé szedett-vedettnek tűnhetnek az asztalon lévő számítógép-alkatrészek, pedig pontosan ilyen formában árulták az Apple cég első, Apple I elnevezésű számítógépét 1976–77-ben. Sőt ez az állapot a kor többi hobbiszámítógépénél sokkal összeszereltebbnek számított. A versenytársak csipjeit, vezetékeit, kapcsolóit az utolsó csavarig szétszedve árulták, a vásárlóknak kellett felépíteniük a komputereket. Ezzel szemben a Steve Wozniak által tervezett Apple I teljesen összerakott alaplappal került a boltokba. A gépet a kaliforniai Homebrew komputerklubban mutatták be. A klub neve beszédes, hiszen a korai barkácsszámítógépekre utalva otthoni szeszfőzést jelent. Az Apple I-et ugyanis még ilyen állapotban sem lehetett használni, kellett hozzá egy ház, monitor, elektromos tápegység, mágneses adatbeolvasó eszköz és billentyűzet is. Wozniak barátja, Steve Jobs állt elő azzal az ötlettel, hogy a kereskedelemben értékesíthetnék a számítógépet. Az üzlet beindításához pénzzé tette egyetlen járművét, egy Volkswagen furgont, Wozniak pedig eladta HP–65-ös számológépét ötszáz dollárért. Az Apple I megjelenésekor 666,66 dollárba került, a legenda szerint azért, mert Wozniak szerette az ismétlődő számokat. A valódi ok az lehetett, hogy az üzlet egyharmadnyi haszonkulccsal emelte meg az Apple 500 dolláros árát. Az Apple I így mai áron átszámolva 638 ezer forintba kerülne. Processzora egyetlen megahertzes, memóriája alapesetben négy kilobyte-os volt. A mai átlagos gépek ennél kétezerszer gyorsabb processzorral és félmilliószor nagyobb memóriával rendelkeznek. A komputert alig egy évig árulták, hiszen 1977-ben megjelent utóda, az Apple II. Az I-es típusból mindössze kétszáz darabot adtak el, alig negyven-ötven példány maradhatott fenn máig, így igen értékesek a gyűjtők számára. Közülük is csak néhány működik, például a képen szereplő, a Sotheby’s aukciósházban tegnap elárverezett darab.
A képernyőt nem piszkáljuk! Az asztalon lévő eszközök összefoglalják a számítástechnika negyven évének fejlődési irányát. Évtizedekig szinte változatlan formában tartotta magát a katódsugárcsöves képernyő és a fizikai billentyűzet kettőse, amelyhez később csatlakozott – éppen az Apple fejlesztéseként – az adatbevitel máig használatos eszköze, az egér. Mára a katódsugárcsöves képernyők szinte teljesen eltűntek (a számítógépekből ugyanúgy, mint a televíziókból), helyüket a folyadékkristályos kijelzők vették át. Ezek jóval laposabbak, könnyebbek, energiafogyasztásuk alacsonyabb, és jobban bírják a hordozást, mint elődeik. Az angol nevük alapján LCD-nek rövidített folyadékkristályos kijelzők felbontása (tehát a képet felépítő képpontok száma) az utóbbi időben az egekbe emelkedett a régi tévékéhez képest. Egy hagyományos, PAL rendszerű televízió képe majdnem kilencszer elférne a harmadik generációs iPadek alig 25 centiméteres átlójú kijelzőjén. Az LCD használata azonban nem számít újdonságnak, hiszen már harminc évvel ezelőtt megjelentek a folyadékkristályos kijelzőjű hordozható számítógépek (amelyek azonban jobban hasonlítottak egy nagyobbacska számológéphez). Az igazán nagy előrelépés az érintőképernyő, pontosabban a speciális toll nélkül, pusztán az ujjunkkal irányítható képernyő használata. Így eggyé olvadt a korábban két méretes alkatrészként megjelenő adatbeviteli és adatmegjelenítő eszköz. Az adatbevitel következő módja vélhetőleg az elképzelhető legegyszerűbb lesz: nem kell majd mást tennünk, mint szóban utasítani a számítógépet. Az Apple e technológiája még csak az iPhone-okban van jelen, de hamarosan az iPadekbe is bekerülhet. Az ötlet nem új. A Star Trek 1986-ban forgatott negyedik részében, amikor az Enterprise űrhajó legénysége visszatér a XX. századba, Scotty főgépész már szóban próbál utasítást adni egy Macintosh számítógépnek, amely szintén az Apple terméke volt. Amikor kezébe adják az egeret, mikrofonnak hiszi, és továbbra is ragaszkodik a szóbeli parancsokhoz. A számítástechnika mostanra, úgy tűnik, kezdi beteljesíteni a tudományos fantasztikum jóslatait.
2012. június 16.
