Valószínűleg vannak olyan összetevői a vörösbornak, amelyek jó hatást gyakorolnak az egészségre. Hosszú évek intenzív kutatása ellenére sem egyértelmű azonban, hogy ezek milyen módon segítik a betegségek elleni küzdelmet. A hatóanyag gyógyszerré fejlesztésére elköltött pénz valószínűleg elérte az egymilliárd dolláros határt, így üzleti érdekek is nehezíthetik az eredmények objektív értelmezését.
Diadalittasan jelentették be a Harvard Egyetem orvostudományi karán dolgozó David Sinclair és munkatársai az Eurekalert tudományos sajtóközleményeket közzétevő honlapon, hogy új vizsgálatuk „feloldja a vörösbor élethosszabbító hatású összetevője körül kialakult ellentmondásokat, és újjáéleszti az öregedésellenes tablettához fűződő reményeket”. Ez az összetevő a rezveratrol, amelyről Sinclair és számos más kutató azt gondolja, hogy a szirtuin nevű, élethosszabbító hatású fehérje termelődésének fokozásán keresztül fejti ki a hatását. A vizsgálatban kimutatták, hogy azok az egerek, amelyekben kísérleti úton „kikapcsolták” a szirtuin génjét, nem élvezhették a rezveratrol jótékony hatását. A közlemény idézi George Vlasuk elragadtatott mondatait is, akiről azt írják, hogy „nem vett részt a vizsgálatban”, így kimondatlanul is független szakértőnek tekintik. Csakhogy Vlasuk – bár neve valóban nem szerepel a legújabb tanulmány szerzői között – a szirtuin vélt hatásának kiaknázására Sinclair közreműködésével alapított gyógyszercég, a Sirtris vezérigazgatója.
Miért kezdték vizsgálni a molekuláris biológusok pont a vörösbort?
– A kutatások a vörösbor francia emberekre gyakorolt pozitív hatásából indultak ki. Kiderült, hogy náluk alacsonyabb a szív- és érrendszeri betegségekben, illetve az Alzheimer-kórban megbetegedők aránya, noha életmódjuk csak a vörösbor fokozottabb fogyasztásában különbözött más népekétől. Ez a francia paradoxon. Később megtalálták a vörösborban lévő rezveratrolt, és azt feltételezték, hogy ez okozza előnyös tulajdonságait – válaszolta kérdésünkre Sőti Csaba, a Semmelweis Egyetem Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézetének adjunktusa. – Ezután felfedezték a szirtuinfehérje génjét, és úgy tűnt, hogy a rezveratrol erre hatva fejti ki élettartam-hoszszabbító hatását a gerinctelen kísérleti állatokban, illetve szándékosan zsíros ételekkel etetett, így felhizlalt egerekben is.
Hamarosan népszerű lett a téma a sajtóban, és többen fölvetették, hogy a rezveratrol szinte az összes öregkori betegség, a II-es típusú diabétesz, a rák, valamint a szív-érrendszeri betegségek gyógyításában is hatékony lehet. A népszerűség oka minden bizonnyal a vörösbor érintettségében keresendő. Az emberek szeretik azt hallani, hogy az ital, amelyet kedvelnek – de korábban csak azt hallották róla, hogy káros az egészségre –, valójában kifejezetten jót tesz nekik. Kérdés azonban, hogy tényleg így van-e.
A 2000-es évek közepén egyre-másra jelentek meg kísérleti eredmények, amelyek a rezveratrol jótékony hatását bizonyították. Kimutatták, hogy a hatóanyaggal (igaz, a természetes növényi forrásokban található mennyiség sokszorosával) kezelt élesztőgombák, muslicák, fonálférgek és magas zsírtartalmú táplálékot fogyasztó egerek is tovább élnek, mint társaik. Az eredményeken felbuzdulva David Sinclair és befektetőtársai megalapították a Sirtrist, majd felvásárolta őket a Glaxo-Smith-Kline (GSK), a világ egyik legnagyobb gyógyszercége 720 millió dollárért. A rezveratrolt tartalmazó, embereknek szánt gyógyszer hatásosságát vizsgáló klinikai kísérletek azonban nem igazolták a várakozásokat, egyelőre úgy tűnik, hogy nem sikerült emberre is átültetni az eredményeket.
Kérdéseinkre David Sinclair számos olyan tanulmányt küldött, amely a rezveratrol emberekben kifejtett pozitív hatásáról szól. Több más kutatót is megkerestünk, akik a vegyület hatásmechanizmusát kutatják. Egyikük az Oklahomai Egyetem öregkori gyógyászati tanszékén dolgozó Csiszár Anna.
– A rezveratrol rendkívül hatásos a bőrrák és a vastagbéldaganat ellen. Jelenleg mindkét irányban folynak embereken végzett felmérések, amelyek pozitívnak bizonyulnak, de a végleges eredmények még hiányoznak. Állatkísérletek emellett egyértelműen bizonyították, hogy a rezveratrol csökkenti a vérnyomást, illetve az érgyulladás és érelmeszesedés elleni hatása is igazolt – válaszolta kérdésünkre Csiszár Anna. – Rezveratrolt tartalmazó gyógyszer jelenleg nem létezik. Egyelőre nem áll rendelkezésre elegendő humán adat, ami bizonyítaná, hogy a rezveratrol hatásos mint tumorellenes szer, vagy akár gátolná, illetve késleltetné az öregedést.
Más megkérdezett kutatók hasonló véleményen vannak.
– A rezveratrol számos előnyös egészségügyi tulajdonsággal rendelkezik, amelyeket egyértelműen kimutattak sejtkultúrákban és állatkísérletekben. Ezeket az eredményeket azonban nem lehet egyszerűen átvinni az emberre. Az emberi vizsgálatok ritkák – írta lapunknak Huige Li, a mainzi Johannes Gutenberg Egyetem farmakológiai tanszékének munkatársa, aki az eddigi eredményeket összefoglaló cikket publikált a rezveratrolról. – Ezekben a kísérletekben általában magas koncentrációjú rezveratrolt alkalmaznak [az egyikben például naponta 150 milligrammot], a vörösborban található rezveratrol koncentrációja azonban meglehetősen alacsony, literenként 0,1–15 milligramm. Így a kimutatott hatások nagy része nem érhető el a vörösbor fogyasztásával. A hatásmechanizmusa annyira összetett, hogy teljesen ma sem értjük.
Vannak olyan kísérleti eredmények is, amelyek egyenesen cáfolták a szirtuin szerepét a dologban.
– Kutatócsoportunk egy nemzetközi együttműködés részeseként tavaly kimutatta, hogy a szirtuin túltermelése nem nyújtja meg a kísérleti muslicák és a fonálférgek élettartamát. Márpedig ha ez a hatás a gerinctelenekben nem igazolódik, akkor a gerincesekben, így az emberben is megkérdőjeleződik a szer gyógyszergyár által hangoztatott hatékonysága – mondja Sőti Csaba. – Ennek ellenére feltételezhető, hogy a rezveratrolnak valóban vannak előnyös élettani tulajdonságai, de elképzelhető, hogy ezt nem vagy nem csak a szirtuinon keresztül fejti ki. A rezveratrol valószínűleg gazdaságosabb működésre állítja át a szervezetet. Így kisebb lesz a fogyasztása, de az amortizációja is.
Emberi kísérleteket kevesen végeztek, de néhány vizsgálat pozitív eredménnyel zárult.
– Mi túlsúlyos, de egyébként egészséges alanyokat vizsgáltunk. Azt találtuk, hogy a rezveratrol elősegítette emésztésük előnyös alkalmazkodási folyamatait, csökkentette a nyugalmi és az alvás alatti emésztés sebességét. Az izmokban aktiválta a szirtuin- és más fehérjék génjét. Továbbá csökkentette a vércukor- és inzulinszintet, illetve a máj zsírtartalmát – nyilatkozta Silvie Timmers, a Maastrichti Egyetem humánbiológiai tanszékének munkatársa, a vizsgálat vezetője. – Tehát az általunk vizsgált alanyoknál az általános egészségi állapot némi javulását tapasztaltuk az alkalmazott dózis mellett és a vizsgálat időtartama alatt. Ezek az eredmények azonban nem általánosíthatók minden emberre és más betegségekre.
Ennek ellenére az interneten pár másodperc alatt találni olyan természetgyógyász-oldalakat, amelyek táplálékkiegészítőként kínálnak kapszulázott rezveratrolt. Jól ismert módja a gyógyszerügyi hatóságok kikerülésének, hogy a gyártók táplálékkiegészítőnek neveznek olyan készítményeket, amelyek állításuk szerint az egészségre hatnak, tehát valójában gyógyszerek. Kérdés, hogy szabad-e ilyen vegyületeket magunkhoz vennünk.
– Az állatkísérletekben hatásos rezveratrol menynyisége a vörösborban és a gyümölcsökben található koncentráció ezerszerese is lehet. Ennyit tehát az ember nem képes elfogyasztani. A piacon kapható rezveratrolkészítmények azonban az állatoknál hatásosnak mutatkozó dózisban tartalmazzák az anyagot. Ez rövid távon valószínűleg nem okoz gondot, de mivel a klinikai kísérletek nem zárultak le, hosszú távú hatásáról semmit sem tudunk – figyelmeztet Sőti Csaba. – Én biztosan nem szednék táplálékkiegészítőként árult rezveratrolt. Egyszerű és kényelmes azt feltételezni, hogy létezik egy csodaszer, és ez az egy anyag gyógyít mindent. Pedig a szőlő és így a vörösbor, sőt a legtöbb zöldségféle is vegyületek százait tartalmazza, amelyek hatnak az emberi egészséget védelmező mechanizmusok, így például az immunrendszer működésére.
2012. június 16.
