Vulkánmúzeum nyílt Celldömölkön. A Kemenes Vulkánpark látogatóközpontjaként működő intézmény a közeli, egykor tűzhányóként kialakult Ság hegy miatt áll ott, ahol, de hiba lenne azt hinnünk, hogy amolyan helytörténeti tárlatként funkcionál. A bemutatott ismeretanyag alapján ugyanúgy állhatna az Etna vagy a Vezúv lábánál is.
Hazánkban nincsenek működő vulkánok. Bár e hegyek a természet lenyűgöző csodái közé tartoznak, működésük következményeit tekintve kijelenthetjük: szerencsére nincsenek. A jelenleg is aktív tűzhányók hiánya azonban nem jelenti azt, hogy Magyarország (évmilliókkal később létrejött) területe a földtörténeti múltban híján volt a vulkanizmusnak. Épp ellenkezőleg, a Kárpát-medence számos domborzati képződménye őrzi a kisebb vagy nagyobb lávaöntő működés vagy akár a hatalmas robbanásos kitörések tájképformáló erejének nyomait.
– Magyarországon nagyon kevés, szám szerint két és fél vulkanológus van. A „fél” kollégánk Új-Zélandon dolgozik. Talán azért is vagyunk ilyen kevesen, mert az emberek többsége csak a jelenleg is aktív, működő tűzhányókat tekinti vulkánoknak. A valóságban azonban hazánk igen gazdag vulkanikus hegyekben, gondoljunk csak az Északi-középhegységben a Börzsönyre, a Mátrára vagy a Visegrádi-hegységre, amelyek tizenkét-tizenöt millió éve működtek – mondja Karátson Dávid, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) természetföldrajzi tanszékének vezetője, a vulkánmúzeum szakmai forgatókönyvének megalkotója és megvalósításának felügyelője. – A vulkanológia szerintem legérdekesebb, egyben legnehezebb vizsgálati területe éppen e rég kialudt vulkánok felépülésének a rekonstrukciója. Mindezt természetesen a magyarországi vulkánok esetében sem tudjuk megtenni anélkül, hogy össze ne hasonlítanánk őket a világ más tájainak működő tűzhányóival. Magam is kutattam már Japántól kezdve Dél-Amerikáig a föld számos vulkáni vidékén.
Nálunk mindeddig nem volt kizárólag a tűzhányók tevékenységével foglalkozó múzeum. Most megnyílt az első, méghozzá egy elsőre meglehetősen valószínűtlennek tűnő helyen. Celldömölk szélén, a Ság hegy (pontosabban a Ság hegyből a bazaltbányászat végeztével maradt csonka kúp) lábánál áll a szinte szabályos kocka formájú épület. Ez a Kemenes Vulkánpark látogatóközpontja. Körötte semmi, még a Ság hegy szőlőskertjeinek kis kalyibái is a távolba vesznek. Ránézve nehéz eldönteni, hogy még nincs-e befejezve, azért látszanak mindenhol fedetlen betonfelületek, amelyekre rácsorgott a korrodált vaslemezekről szivárgó rozsdalé, vagy már olyan régi, hogy lekopott a vakolat. Valójában csak néhány napja nyílt meg. Az épület minden bizonnyal megosztja majd a látogatókat. Valakinek tetszeni fog, másnak meg nem. Az épületen belüli falfelületeket sem vakolták be, afféle építkezési helyszínen érzi magát az ember. A vulkanikus múltat bemutató projekt kommunikációja különös hangsúlyt fektet magára az épületre. Földes László építészirodája tervezte az épületet, amely a koncepció szerint vulkánt formáz.
– Az épület a vulkánok belsejéből kirobbanó anyagok színeivel, keménységével, a Ság hegyi bazaltbánya ipari tevékenységére emlékeztető felületekkel operál. Ahogy a magma is alulról felfelé haladó mozgással ér a felszínre, a látogató is egy alulról felfelé haladó kiállításon ismerheti meg a vulkánok élettörténetét – mutatja be az épületet Grünwald Stefánia, a múzeum igazgatója. – A kiállítás Magyarországon páratlan módon járja körül a vulkanológia legfontosabb alapismérveit, a társtudományok – a geológia, a fizika, a csillagászat – ismereteinek felhasználásával. A kiállítás beszél a föld mélyén zajló folyamatokról, a vulkánokat felépítő magmáról és az abból keletkező kőzetekről.
Tehát a beton szimbolizálja a bazaltot, a rozsda pedig a lávát. A múzeum termei, amelyek valóban sorra vannak fűzve, egyértelmű haladási irányt kijelölve a látogatók számára, tágasabbnak tűnnek belülről, mint ahogy az épület külső méretei alapján gondolható lenne. Bennük a vulkanikus tevékenység számos aspektusát ismerhetjük meg az Etnától a Mars vulkánjaiig. A Naprendszerről szóló teremben más bolygók vulkanikus felszínét láthatjuk, és hatalmas érintőképernyő segítségével navigálhatjuk űrhajónkat más égitestek tűzhányóira. Az úgynevezett felfedezőteremben (amely elnevezés valójában egy tanulószobát takar, de a felfedezés kétségtelenül izgalmasabban hangzik) a gyerekek rázópadon szimulálhatják a földrengés építőkockákból épített házakra gyakorolt hatását, illetve minigejzírt és sűrített levegős homokvulkánt működtethetnek. Magyarán a múzeum berendezése és a bemutatott tárlat bármely nagyváros központjában megállná a helyét. Mindez még inkább szükségessé teszi az új intézmény igencsak kies helyszínének magyarázatát.
– A vulkánmúzeum celldömölki helyszínét az indokolta, hogy itt emelkedik a Ság hegy, amely egykori bazaltvulkán. A bazaltot a múlt század első felében bányászták ki a hegy gyomrából – folytatja Karátson Dávid. – A Ság hegy valamivel több, mint ötmillió éves. A magyarországi vulkánok némelyike az úgynevezett Pannon-tó megléte idején működött, többségük azonban már az után volt aktív, hogy a Pannon-tó feltöltődött. [A Pannon-tó nagy kiterjedésű állóvíz volt a mai Kárpát-medence területén a földtörténet miocén korában.] A vulkánok magmája a nedves üledékkel találkozva robbanásszerű kitörésekhez vezetett, ez hozta létre a Ság hegyhez hasonló kisméretű, izolált bazalthegyeket.
A múzeum alapötlete és a helyszín kiválasztása a Magyarországon dolgozó másik vulkanológustól, Harangi Szabolcstól, az ELTE kőzettan–geokémiai tanszékének vezetőjétől származik, aki maga is hosszasan kutatta a Ság hegyet. Amint a múzeum Kárpát-medencei vulkánokkal foglalkozó termében megtudhatjuk, térségünk vulkanizmusa 21 millió éven keresztül zajlott (tehát ilyen hosszan működtek tűzhányóink). Térbeli kiterjedése sem volt lebecsülendő, hiszen a Börzsönytől a Hargitáig megannyi vulkanikus hegység született. Ez pedig minden tekintetben Európa egyik leggrandiózusabb vulkáni tevékenysége volt, illetve maradt mind a mai napig.
Természetesen a hajdani vulkánosság jelei annál szembetűnőbbek, minél fiatalabb hegyekről van szó. A radiometriás kormeghatározás jóvoltából (a hegységalkotó kőzetekben található izotópok arányának vizsgálatával) az utóbbi években sokkal többet tudtunk meg e hegységek koráról, mint amennyit korábban álmodni mertek a geológusok. Ez a tény is azt mutatja, sohasem mondhatjuk, hogy már mindent tudunk egy természeti jelenségről, hiszen mindig lesz mit kutatni rajta. Kiderült, hogy a Keleti-Kárpátokban, a Kelemen-havasoktól a Hargitáig húzódó vulkánláncban emelkednek a legfiatalabb Kárpát-medencei vulkánok, ami egyébként szépségük és többé-kevésbe ép formájuk alapján már korábban is valószínűsíthető volt. A dél-hargitai Csomádban találhatjuk a legfiatalabb Kárpát-medencei vulkanikus működés bizonyítékát, a mindössze harmincezer éves Szent Anna-krátertavat.
A kráter pedig még nem tekinthető végleg kialudtnak.
2013. május 4.
