A szenzáció mulandó dolog. Évtizedekkel ezelőtt még sokkolni lehetett az embereket azzal, hogy a dohányzás halált okoz, viszont ma már ez magától értetődik, a dohányosok tudják ezt a legjobban. Ugyanígy vagyunk az állati zsírok káros hatásaival. Pontosan tudjuk, hogy elhízunk tőlük, majd infarktust, rákot és más, civilizációsnak nevezett betegséget okoznak. Helyettük zöldségeket, gyümölcsöket kellene ennünk. Ennek ellenére kevesen változtatnak táplálkozási szokásaikon, de ez már egy másik történet.
A fenti állítások közhelyszerűen hatnak, és nem is emlékszünk arra, hogy régen mást mondtak volna a „szakértők”. Úgy tűnik azonban, hogy Amerikában más volt – talán még ma is más – a helyzet. Colin Campbell és Thomas Campbell (apa és fia) Kína-tanulmány című könyvét ugyanis már félmillió példányban vásárolták ott meg az olvasók első, 2004-es kiadása óta. A benne írtakat sokan (bár főként a könyv sikerességében anyagilag is érdekelt szereplők) forradalminak, Campbellék intencióit pedig afféle fölszabadító missziónak állítják be.
A nyolcvanas években a Cornell Egyetemen dolgozó idősebb Campbell részvételével addig soha nem látott méretű fölmérést végeztek a kínaiak étkezési szokásainak és egészségi állapotának összefüggéseiről. Ez volt a Kína–Cornell–Oxford-tanulmány. Kína hatvanöt tartományában kiválasztottak véletlenszerűen száz-száz embert, és megvizsgálták, hogy mit esznek, és hogy az adott tartományban a statisztikák szerint milyen betegségekben halnak meg az emberek. Az adatfelvétel a szerzők szerint úgy zajlott, hogy a táplálkozáson kívül minden tekintetben hasonló státusú emberek kerüljenek a mintába. Az eredmény nagyon leegyszerűsítve: az állati eredetű ételek roszszak, a növények pedig jók.
Valóban úgy tűnik, hogy az állati eredetű táplálékok betegségokozó volta igencsak megfeküdhette az amerikai közvélemény gyomrát, mert a szerzők láthatóan minden apró részlet közlését szükségesnek ítélték. Ezzel csökkent a kötet olvasmányossága, az ember száz oldalakat pörget át, és még mindig azt bizonyítják, hogy aki állatot eszik, az korábban hal, esetleg éppen nem infarktusban, hanem rákban vagy cukorbetegségben. Ettől még persze vélhetően jól alátámasztottak a benne írtak, és a konklúziók helyénvalóak, csak mint könyv kevéssé lebilincselő.
Campbell életmódváltásra buzdító javaslatait (egyik interjújában azt állította, hogy a családja mára szinte teljesen áttért a vegetarianizmusra) néhányan kritizálják, bár láthatóan csekély elszánással. Némely kollégája, miközben megkérdőjelezi egyik vagy másik összefüggés létjogosultságát, maga is a növényi táplálkozást ajánlja a betegeinek. Tehát mára a könyvben foglaltak a korszellem integráns részei lettek. Még akkor is, ha kolbászokkal és szalonnákkal a reggelizőasztalon sokkal kényelmesebb hinni azoknak, akik az ősemberek vélt életmódjára hivatkozva ennek épp a szöges ellentétét hirdetik.
A Kína-tanulmány tehát alapvetően fontos könyv, éppen ezért nem lett volna semmi szükség arra, hogy Campbell önmagát valamiféle Galileiként állítsa be, akit eretnek nézetei miatt meghurcol az állatizsír-lobbi. Ezt azonban nem hagyhatta ki, és vélhetően nem is járt ezzel rosszul anyagilag. Hogy a kizárólagosan növényi eredetű étrend-e a legjobb döntés, ha egészségünket meg akarjuk őrizni, abban nem vagyunk biztosak. Az azonban feltételezhető, hogy a vegetarianizmussal még mindig jobban járunk, mintha csak állatot ennénk.
(T. Colin Campbell és Thomas M. Campbell II.: Kína-tanulmány. Park Könyvkiadó, Budapest, 2012. Ára: 4900 forint)
2012. augusztus 11.
