A Balatonra legtöbbünk csak „felhasználói” szemszögből tekint. Bár sokan vonzódnak hozzá, fontosnak tartják fennmaradását, jólétét – kevesen jutnak tovább a fővároshoz közeli, vízparti nyaralóhely skatulyájánál. A tó élővilágáról, ökológiai állapotáról érkező hírek is a nyári turistaszezonra koncentrálódnak, és lényegesnek tartott témáik meglehetősen emberközpontúak. Milyen a víz minősége a fürdőzők számára, elárasztják-e a kempingeket az árvaszúnyogok, pusztulnak-e tömegesen a tóban élő halak? Pedig a Balaton pusztán biológiai szempontból is egyedülálló Közép-Európában, amit a Magyar Tudományos Akadémia Balatoni Limnológiai Kutatóintézetének immár nyolcvanöt évre visszatekintő kutatási eredményei is bizonyítanak.
A tihanyi limnológiai intézet időről időre jelentkezik a laikus közönségnek szánt kiadványokkal is, hiszen a Balaton élővilágának állapota közvetlen hatással van a nyaralók által érzékelhető környezetre, így érinti őket is. Legújabb kötetük, a Balatoni természetkalauz a tó flóráját és faunáját mutatja be, láthatóan lexikális céllal. Akárcsak egy rendszertani tankönyvben, az élővilág képviselőinek összes fontosabb csoportja szerepel a kötetben a pontuszi tanúráktól a kvagga kagylóig. Így a Balatoni természetkalauz, bár elejétől a végéig valószínűleg kevesen olvassák majd el, alkalmas zsebkönyve lehet az élővilágot felfedezni vágyó nyaralóknak, akik a sok színes fotó segítségével azonosíthatják a part menti vízben vagy a nádasban talált élőlényeket.
A kötetből az állat- és növényközösségek bemutatásán túl a nyaralókat talán jobban érdeklő környezeti tényezők sem hiányozhatnak. Így elmagyarázzák a szerzők, miért nem azúrkék a Balaton vizének színe. A könyv fedlapján, első látásra meglehetősen előnytelen módon, éles kontrasztban áll egymással a ragyogóan kék ég és a szürkészöld víztükör. A víz színét a sokkal szebb ’smaragdzöld’ jelzővel illető szöveg szerint ez teljesen természetes, a tengereknél sokkal sekélyebb tavaktól nem is lehet elvárni, hogy kékek legyenek. Az üledék felkavarodása, a vízben úszó zöld színű algák és az őket tápláló szerves anyagok színezik a vizet. Ennek ellenére, a nyolcvanas–kilencvenes évek vízminőség-problémáinak elmúltával mára a Balaton vizének összetétele megfelel a nemzetközi minőségi normáknak. A vízminőség javulásával az utóbbi időszak legtöbb nyaralót zavaró „gondja” az árvaszúnyogok elszaporodása. Egy-egy nyári estén annyi rovart fognak a kempingek verandáin kifüggesztett fénycsapdák, hogy tömegük kilogrammokban mérhető. A rajzás annak ellenére kellemetlen, hogy – amint nevük is utal erre – az árvaszúnyogok nem csípnek. Amellett azonban, hogy esetenként levegőt is nehéz venni tőlük, fontos szerepet töltenek be a Balaton ökoszisztémájában. Lárvaállapotban sok hal, így a dévérkeszeg, a ponty és a törpeharcsa eszi őket. Szerepük pedig meghatározó a tó öntisztulási folyamataiban, hiszen amikor kirajzanak, rengeteg szerves anyagot visznek magukkal a vízből.
(Balatoni természetkalauz. Szerk.: Vörös Lajos. MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, Tihany, 2012. Ármegjelölés nélkül)
2012. július 28.
