Louisiana számos megyéjét porig rombolta kilenc éve a Katrina hurrikán. Noha azóta megerősítették az akkor kártyavárként összeomlott gátakat, nem mindenki elégedett meg ennyivel. Pedig a jövőbeli orkánok egyre nagyobbak lesznek.
Vasárnap este a New Orleans-i stadion, a Superdome felé közeledve megszámlálhatatlanná sokasodik a szurkolók tömege. A helyi amerikaifutball-csapat, a Saints fontos meccset játszik, s mintha a teljes lakosság a stadion körül tömörülne. Mindez azonban nem jár együtt a biztonságérzet csökkenésével. Amerikában, ahol a nagy sportligák tulajdonosai elsődleges fontosságúnak tartják (szem előtt tartva hatalmas bevételeik biztonságát), hogy rendezvényeik látogatói minden tekintetben jól érezzék magukat, a sportstadionok talán az élet legbiztonságosabb színterei. A Superdome-ra is igaz mindez. Noha a Saints meccsein hosszú évek óta telt ház van (ez hivatalosan 73 208 nézőt jelent), sehol sincs tülekedés, a be- és kijutás is gyors.
A Superdome nem a béke szigeteként vált ismertté szerte a világon 2005 nyarán. Az Egyesült Államok déli partvidékét elpusztító Katrina hurrikán elől a legszegényebb New Orleans-iak, akik nem tudták idejében elhagyni a várost, a stadionban kerestek menedéket. Nem először tettek így, hiszen a Superdome-ot többször is használták már óvóhelyként története során, például 2004-ben, az Ivan hurrikán tombolása idején. Ennek ellenére a városvezetés és a katasztrófavédelem különös dilettantizmusról tett tanúbizonyságot a Superdome-mal kapcsolatban: sem elegendő élelmet, sem vizet, gyógyszereket, illemhelyeket, sem más létfontosságú ellátást nem biztosítottak a stadionba menekült húszezernyi ember számára. Nem csoda, hogy órák alatt káosz alakult ki, bűnbandák vették át a hatalmat, legalább hárman meghaltak, egyre kezelhetetlenebbé vált a használhatatlan vécék miatt fenyegető járványveszély.
A tragikus áradást okozó Katrina előtt a hurrikánok elleni védekezésért felelős egyik tisztviselő azt nyilatkozta a helyi lapnak, hogy szándékosan nem teszik túl komfortossá a Superdome-ot a katasztrófák idején ott menedéket keresők számára, mert akkor inkább ide jönnének ahelyett, hogy elhagynák a várost. „A Superdome nem szálloda” – mondta. Többen rasszizmussal vádolták a hivatalos szerveket. Az áldozatok többsége fekete volt (a louisianai egészségügyi minisztérium szerint egyes városrészekben négyszer több fekete halt meg, mint fehér). A Katrina pusztításának néhány napja alatt a bennlakók olyan károkat okoztak a stadionban, hogy a lerombolása is felvetődött.
De a Superdome sorsa csak egyik tünete volt a teljes védekezőrendszer csődjének.
A Katrina hurrikán ugyanis nem az okozott kár miatt és nem is az áradásokban és viharokban elhunytak száma miatt váltott ki döbbenetet világszerte. Hanem a fejetlenség és a katasztrófavédelem teljes csődje miatt. A természeti katasztrófák következtében kialakult káosz, fosztogatás és a sorsukra hagyott kétségbeesett emberek látványa sajnos megszokott velejárói a harmadik világból érkező híradásoknak. Csakhogy a Katrina a világ leghatalmasabb és leggazdagabb országa, az Egyesült Államok déli államaiban, főként Louisianában pusztított. Hivatalosan 1833-an haltak meg a hurrikán következtében, 81 milliárd dollárnyi anyagi kár keletkezett. A legtöbben New Orleansban estek áldozatul, minthogy a várost a Mexikói-öböl felől jövő áradásoktól megóvni hivatott töltésrendszer katasztrofálisan csődöt mondott. Ez nemcsak afféle újságírói frázis, hanem mérnöki szakkifejezés. Olyan építményekre alkalmazzák, amelyekről hirtelen, a legroszszabb pillanatban derül ki, hogy teljesen alkalmatlanok feladatuk ellátására, és helyrehozhatatlanul elpusztulnak.
A Mississippit átszelő ingyenes kompjárat fedélzetéről New Orleans látképének a turistacsalogató reklámokból kihagyott oldala tárul az ember szeme elé. Itt nincsenek dzsesszegyüttesek, nincsenek kovácsoltvassal gazdagon díszített erkélyek, sem felcicomázott pálmafák. Csak lehangoló raktárépületek, kikötők és egymást érő teherhajók konvojai. A Mississippi torkolatvidéke a világ egyik legforgalmasabb hajózási útvonala, és közvetetten ez a tény is felelőssé tehető a Katrina okozta hatalmas pusztításért.
– Louisiana kormányzata mindent megtett a hatvanas években, hogy egyre több hajószállítmányt vonzzon a városba. Ezért nyílegyenes csatornát építtetett a korábbi kanyargós vonalú folyó helyett – nyilatkozta lapunknak Shirley Laska, a New Orleans-i Egyetem katasztrófakezelési központjának munkatársa, aki a Katrina után részese volt az okokat feltárni hivatott vizsgálóbizottságnak. – Később többször ki is szélesítették a csatornát. A sós víztől és a hajók keltette hullámzástól elpusztult az áradások erejét korábban csökkentő növényzet, így a Katrina idején jött árvíz akadály nélkül egyenesen a várost önthette el, miközben a védelmi töltések pillanatok alatt öszszeomlottak.
A szakértők többsége szerint a katasztrófát az emberi tevékenység és a természeti folyamatok együttesen okozták. Csakhogy a kedvezőtlen természeti folyamatok okai között is ott találjuk az embert. Laska szerint az utóbbi években a védelmi rendszer erősítésére költött mérhetetlen pénz valamelyest biztonságosabbá tette a várost, de New Orleans helyzete bizonyos tekintetben menthetetlen. A tenger vízszintje talán itt emelkedik a leggyorsabban világviszonylatban, ami egyre növeli a hatalmas árvizek kialakulásának kockázatát. Az éghajlatváltozás miatt sokasodnak a pusztító viharok. Fokozza a veszélyt, hogy a múlt század húszas éveiben a Mississippi partján épített töltések miatt a gyorsan folyó, nagy tömegű víz folyamatosan „alámossa” a várost, amely így még süllyed is lassan.
Egy általunk megkérdezett másik szakértő nem a természetet, hanem sokkal inkább az emberi nemtörődömséget nevezi meg a katasztrófa okaként.
– Régóta tudott volt, már jóval a Katrina megérkezése előtt is, hogy New Orleans védelmi rendszere nem megfelelő. Ez részben annak tudható be, hogy a töltések karbantartására szánt pénzeket esetenként rosszul költötték el. Volt, hogy hidat építettek belőle az egyik kaszinó könnyebb megközelíthetősége érdekében – válaszolta kérdésünkre Stephen Leatherman geológus, a Floridai Nemzetközi Egyetem Nemzetközi Hurrikánkutató Központjának volt igazgatója. – A töltéseket iszapból és más törmelékből álló alapra építették. Nem bírták az ár nyomását, de nem fölöttük csapott át és döntötte le őket a vihar, hanem a gyenge alapozásnál tört át a víz. Bár a Katrina pusztítása után épült töltések már sokkal erősebbek, az emberek szabadon újjáépíthették otthonaikat a teljesen elöntött, legalacsonyabban fekvő területeken is. Ez pedig az újabb katasztrófa előszobája. A mi szakmánkban van egy mondás. E szerint csak kétféle töltés létezik: amelyik már átszakadt, illetve amelyik át fog szakadni valamikor a jövőben.
Abban azért a legtöbben egyetértenek, hogy az újjáépített védvonalak erősebbek a korábbiaknál. Kilenc méter magas vasbeton falakat emeltek a legkritikusabb szakaszokra, amelyek keresztmetszete fordított T betűt formáz, így nehezebben rombolhatja le őket az áradat. Az iszaptöltések helyébe ellenállóbb agyagból építettek újakat, és állandó szivattyúállomásokat telepítettek a vízszint csökkentése érdekében. Erődszerűen megerősítették a gátak kezelőépületeit, hogy ne kelljen evakuálni az operátorokat (ezzel feladva bármiféle beavatkozás lehetőségét), mint 2005-ben, írta a New Scientist. Ezek segítségével a gátaknak állniuk kell a százévente csak egyszer előforduló hatalmas viharok nyomását is.
Sokak szerint ez kevés.
A kritikus szakértők Hollandia árvizek elleni védekezését tekintik követendő példának. Ha megnézzük ugyanis a domborzati térképeket, azt látjuk, hogy New Orleans nagy része alacsonyabban fekszik, mint a várost minden oldalról körülfogó tavak és csatornák vízszintje. A holland gátak nem a száz-, hanem a tízezer évente előforduló áradásoknak is ellenállnak. Ez azonban pénzbe kerül, márpedig abból, Shirley Laska véleménye szerint az általános politikai mentalitásból adódóan, nem akarnak túl sokat költeni az efféle „túl ritkán előforduló” katasztrófahelyzetekre. Bár az elköltött 14,45 milliárd dollár irdatlan pénznek tűnhet, sok független szakember szerint a holland típusú védelmi rendszer legalább százmilliárd dollárt igényelne.
2014. január 11.
