Kiemelt bejegyzés

Többé nem frissülő blog

Ez a blog többé nem frissül. Az új cikkek új helyen, a molnarcsaba.wordpress.com címen érhetők el.

2015. július 1.

Agyhullámok

Stephen Hawking életeLarry King, a CNN két éve visszavonult legendás műsorvezetője szinte sohasem mozdult ki a stúdióból. Erre nem is volt szüksége, hiszen a világ legfontosabb emberei adták egymásnak stúdiója kilincsét. Éppen ezért volt különleges, amikor 1999-ben ellátogatott Stephen Hawking fizikus házába, hogy ott készítsen vele interjút. Bár Hawking kerekes székben ül, ez önmagában nem indokolta volna a megtiszteltetéssel felérő szerepcserét. King az interjúban megkérdezte, hol fogja Hawking tölteni az ezredfordulót. Ő azt válaszolta, hogy Simpson család jelmezbálba fog menni, és önmagának öltözik majd. Már csak azért is, mert ehhez nem kell jelmez.


A fenti történet jól mutatja Hawking világban betöltött szerepét, közismertségét, amely jóval túlmutat tudományos szakterületén, a kozmológián. A Simpson családos bonmot arra utalt, hogy korábban szerepelt – önmagát alakítva – a jellegzetes sárga fejű karakterekről szóló rajzfilmsorozatban. Hawking láthatóan jól érzi magát a popkultúra termékeiben, szívesen vállalt szerepet a Star Trekben, de a Pink Floyd The Division Bell című albumán is hallható mára összetéveszthetetlenül hozzánőtt beszédszintetizátorának hangja. Saját bevallása szerint „filmszerepei szünetében azért szeret néha fizikai problémákat is megoldani”.
Amint az Kitty Ferguson Stephen Hawking élete és világa című kötetéből kiderül, e mára a felszínen szinte kedélyessé fejlődött élettörténet könnyen és több ponton is tragédiává alakulhatott volna. Bár Hawking ma már szinte semmilyen izmát nem képes mozgatni (kerekes székes alakja jut eszébe mindenkinek először neve hallatán), fiatalon egészséges mozgású oxfordi egyetemista volt. Aztán huszonegy éves korában a mozgatóidegsejtek degeneratív betegségét diagnosztizálták nála, amely lassan, de visszafordíthatatlanul kerekes székbe kényszerítette, majd a beszéd képességétől is megfosztotta őt. Elméjére azonban semmilyen hatással nem volt. Hawking később úgy nyilatkozott, hogy mindezt szerencseként éli meg. Annak előtte ugyanis unalmasnak találta az életet, a diagnózist követően – minthogy e betegséggel átlagosan tíz évig élnek az emberek – azonban már volt miért élnie és sietve dolgoznia, hiszen az univerzum működését akarta feltárni.
A második tragédia akkor érte volna, ha tökéletesen elveszíti kommunikációs képességét a külvilággal. Hiszen ekkor tökéletesen működő, ám hermetikusan elzárt aggyá lett volna, amelyik gondolatait, felfedezéseit nem képes megosztani a világgal. Szerencsére képes bizonyos apró izommozgásokra a tenyerében és a szeme környékén, és mindez elegendő ahhoz, hogy korábban emberi segítsége, ma már számítógépe interpretálni tudja mondanivalóját. A minap pedig az agyhullámait közvetlenül letapogatni képes EEG-készüléket kezdtek tesztelni rajta.
E történet nagyszerű példája annak, hogy az emberi akaraterő, a zsenialitás és az innovációs készség sok mindent legyőzhet, de éppen ezért Hawking lényének ezt a részét sokan ismerik. A könyv legnagyobb erősségei viszont a fizikus tudományos munkájáról szóló fejezetek, hiszen erről, dacára annak, hogy Hawking kétségkívül korunk legismertebb kutatója, szinte senki sem tud. Márpedig e fekete lyukakról, csillagokról, távoli galaxisokról szóló felfedezések nélkül Hawking élete nem is lenne olyan érdekes.
Bár ehhez kétségtelenül szükség volt sziporkázó személyiségére is. Arra a kérdésre, hogy vajon ő-e Stephen Hawking, számítógépébe előre beprogramozta az adekvát választ: „Nem, de gyakran összekevernek vele.”
(Kitty Ferguson: Stephen Hawking élete és világa. Kossuth Kiadó, Budapest, 2012. Ára: 3980 forint)


2012. augusztus 25.