Kiemelt bejegyzés

Többé nem frissülő blog

Ez a blog többé nem frissül. Az új cikkek új helyen, a molnarcsaba.wordpress.com címen érhetők el.

2015. július 5.

A sárga földig

Vannak könyvek, amelyeket kezünkben tartva csodálkozunk, hogy még nem olvastuk őket. Általában azokkal a regényekkel van ez így, amelyek későbbi feldolgozásai híresebbek lettek, mint az alapmű maga. A Stalkerrel is így van ez, amit talán az mutat a legjobban, hogy nem is ez a címe. A Sztalker ugyanis csak Tarkovszkij filmjének a címe, az alapötletéül szolgáló regény (a szovjet sci-fi irodalom talán legnagyobb hatású szerzőpárosa, a Sztrugackij testvérek műve) eredetileg Piknik az árokparton címmel jelent meg. Aki azonban a regényben a film könyvváltozatát keresi, elég nagyot fog csalódni.


A csalódást nem feltétlenül a minőségbeli különbség okozza majd, hiszen a tudományos fantasztikum rajongói körében a regény legalább akkora kultuszműnek számít, mint a film. Egyszerűen arról van szó, hogy Tarkovszkijnak megtetszett a regény alapmotívuma (a külvilágtól elzárt, földön kívüli rejtélyekkel teli, Zónának nevezett területre bemerészkedő szerencsevadászok, a sztalkerek mestersége), de a cselekményt a maga elképzelése szerint alakította. Tette ezt a Sztrugackij testvérek közreműködésével, hiszen ők voltak a film társ-forgatókönyvírói.
A kötet legértékesebb, a kevéssé elhivatott sci-fi rajongók számára is érdekes része éppen a Sztrugackij testvérek által Tarkovszkijnak írt irodalmi forgatókönyv első változata. Ebből képet alkothatunk arról, hogy egy mű hogyan alakul át, mire megjelenik a filmvásznon. Még ennél is lebilincselőbb az utószó, amelyben az írók a regény hányatott sorsát mesélik el az első változat megírásától a szovjet cenzorok egymással is hadakozó seregén keresztül az első csonkított megjelenésig. Közzéteszik a cenzorok legmeglepőbb észrevételeit is, amelyek „a szereplők amorális viselkedésével”, a fizikai erőszakkal vagy a „vulgáris és zsargonkifejezésekkel” kapcsolatosak. Az amorális viselkedés többé-kevésbé a szovjet társadalom legyőzhetetlennek tűnő (és a hatalom által tagadni próbált) rákfenéje, az alkoholizmus kódneve. Néhány emiatt kihúzott részlet: „az utolsó cseppig kiürítettem a kulacsot”, „még egy korty hiányzott”, vagy „ma a sárga földig leiszom magam, inni szerettem volna – már alig bírtam”. A jelen kötetben megjelent szöveg – a kiadó szerint most először Magyarországon – az eredeti cenzúrázatlan szöveget tartalmazza, teljes egészben.
Az új kiadású tudományos-fantasztikus könyvek esetében szinte megszokott módon a kiadvány leggyengébb eleme a borító. Noha a sci-fi kiadók folyton panaszkodnak, hogy a „hivatalos irodalom” képviselői az egész műfajt ponyvaként bélyegzik meg, és a sokat emlegetett „sci-fi gettóba” zárják, ők maguk is sokat tesznek ezért. A Stalker címlapképét a ponyvaregényeknél megszokott realisztikus festmény díszíti, amely egy csuklyás, gázálarcos, géppisztolyos férfit ábrázol, a cím betűi pedig több helyen át vannak lőve. Ez és a cím írásmódja (Stalker és nem Sztalker, ahogy az orosz szót írni kéne) arra utal, hogy a könyvet az azonos című lövöldözős videojáték rajongóinak akarják eladni. Persze mindez nem csorbítja a mű irodalmi értékeit, a potenciális olvasó azonban – bármennyire próbálja is – nem tudja magában elfojtani a kellemetlen érzéseket.
(Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Stalker – Piknik az árokparton. Metropolis Media, Budapest, 2013. Ára: 2990 forint)

2013. szeptember 28.