Neil Lloyd nagy csatában nyerte meg a Brit Virgin-szigeteken rendezett Sir Francis Drake országúti kerékpárversenyt. Az antiguai sportoló évek óta a százegy kilométeres verseny első öt helyezettje között végez, de ez az első alkalom, hogy nyert. A verseny elnevezése nem véletlen, hiszen a XVI. századi tengerész gyakorta hajózott a Karib-tenger kis szigetei között, folyamatos rettegésben tartva a spanyol hajókat. Drake megítélése igencsak ellentmondásos volt akkoriban. Miközben a spanyolok (és mások, akiket kifosztott) elvetemült kalóznak tartották, addig I. Erzsébet angol királynő lovaggá ütötte, és alig leplezett megelégedéssel szemlélte, hogy a Spanyolország számára oly fontos újvilági kereskedelmet hátráltatja.
Lloyd szülőhazája, Antigua és Barbuda megítélése hasonlóképp ellentmondásos napjainkban. Apró, 442 négyzetkilométeres (Budapestnél is kisebb) karib-tengeri szigetállamként a kilencvenes évekig szinte egyetlen bevételi forrása a turizmus volt. Aztán jött az internet és vele az online szerencsejátékok kezdetben szabályozatlan világa. A közeli Egyesült Államok törvényhozói zavarodottan reagáltak az új kihívásra. Miközben helyi cégek nem indíthattak efféle szolgáltatást, az embereknek semmi sem tiltotta, hogy kaszinózzanak számítógépük előtt ülve. Az antiguaiak felismerték a kínálkozó lehetőséget. Rájöttek, hogy internetes cégek üzemeltetéséhez nem kell nagy terület, sem sok munkás, a vállalat tevékenységi területe mégis globálissá válhat.
És beindult az üzlet. Az Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság elnevezésű amerikai kormányzati tanácsadó testület beszámolója szerint az antiguai online szerencsejáték-üzlet bevételei 1999-ben 90 millió dollárnál tetőztek, amely akkor az ország nemzeti jövedelmének több mint hét százalékát adta (az antiguaiak ennél nagyságrendekkel nagyobb bevételről számoltak be a Világkereskedelmi Szervezetnek, a WTO-nak, ami a későbbi lépések ismeretében nagyon is érthető). Bár a turizmus továbbra is az antiguai nemzeti jövedelem felét adta (a turisták harmada amerikai, ez nagyon fontos), az internetes szerencsejáték üzemeltetői a turizmus után a második legfontosabb munkáltatóvá váltak. 2001-ben 1014 ember, az ország lakosságának több mint egy százaléka a szerverek üzemeltetésén dolgozott.
Aztán beütött a krach. Az Egyesült Államok a kétezres évek közepén betiltotta az online szerencsejátékot, már a felhasználókat is bűnözővé téve. Az antiguai bevételek megcsappantak, az iparági dolgozók kétharmadát kirúgták. Antigua azonban nem hagyta magát, beperelte az Egyesült Államokat a WTO-nál, azzal vádolva az országot, hogy a külföldi szerencsejáték-szolgáltatók kizárásával megsérti a nemzetközi kereskedelmi egyezményeket. És az utóbbi öt évben a WTO több fórumon is rendre neki adott igazat. Amerika azonban nem fogadta el a döntéseket, ezért néhány nappal ezelőtt egy genfi tanácskozáson a WTO példátlan módon „kártalanította” a kis szigetet. Ahogy I. Erzsébet évszázadokkal ezelőtt Drake-nek, engedélyezte neki a kalózkodást.
Már a kalózkodás modern formáját: a mások szerzői jog által védett tulajdonaival való önkényes kereskedést. Antigua mostantól évi húszmillió dollárnyi bevétel erejéig semmibe veheti az amerikai szerzői jogokat, és a területén üzemeltetett szerverekről lehetővé teheti amerikai filmek, számítógépes programok, zenék, e-könyvek letöltését bárki számára. Bár ez a húszmillió dollár meg sem közelíti az antiguaiak által követelt 3,4 milliárd dollárt, amely több mint háromszorosa az ország GDP-jének, a lépés mégis messzemenő következményekkel járhat.
Antigua máris bejelentette, hogy természetesen ki is fogja használni a lehetőséget, és – úgymond a szólásszabadság és az internet szabadságának élharcosaként – gyakorlatilag ingyen (és a WTO-döntés után végül is legálisan) hozzáférhetővé teszi a legféltettebb amerikai szellemi termékeket. A hírre persze felcsillant mindazok szeme, akik eddig törvénytelenül, mindenféle gyanús szolgáltatások segítségével töltötték le és kénytelen-kelletlen osztották meg másokkal a legújabb amerikai mozifilmeket és nagylemezeket. Hiszen mostantól – reményeik szerint nyíltan – letölthetik mindezt az antiguaiak segítségével. Ők pedig vigyázni fognak, hogy elég olcsón adják ezeket, hogy ne csússzanak ki a húszmilliós keretből.
Persze még Antigua gazdasága szempontjából sem hatalmas összeg a húszmillió dollár, nem is ebből akarnak meggazdagodni. Ez nem több zsarolásnál, hiszen a húszmilliónál sokkal nagyobb kárt képesek általa okozni az amerikai iparnak. A labda az amerikaiak térfelén pattog. Ütőkártya az ő kezükben is maradt. Ha harcias lépésre szánnák el magukat, megtilthatnák például az amerikaiak Antiguára utazását, ami az ottani turisztikai bevételek harmadát vinné el. Sokak szerint a vita megegyezéssel zárul majd. Hogy Amerika a szerencsejáték- vagy a szerzői jogi monopóliumot adja föl, azt az dönti el, hogy a kaszinók vagy a filmstúdiók, könyv- és zenekiadók egyesített lobbistái lesznek-e sikeresebbek Washingtonban.
2013. február 9.
