Szomorú évfordulót „ünneplünk” december 14-én. Ekkor hagyta el a Holdat az utolsó ember évtizedekkel ezelőtt. Bár akkoriban, az Apollo–11 történelmi útját követő néhány évben úgy tűnt, hogy végleg megvetettük a lábunkat kísérő égitestünkön, az Apollo-programot a 17-es küldetés után törölték. Kérdés, hogy a döntés mikor született meg, és hogy azt közölték-e az űrhajósokkal. Valószínűleg igen, mert az Apollo–17 parancsnokának, Eugene Cernannek a búcsúbeszéde a szokásosnál is patetikusabbra sikerült. Ezt mondta, amikor utoljára tértek vissza a holdkompba: „…ahogy az emberiség utolsó lépéseit teszem a Hold felszínén, mielőtt hazatérnék – remélem, csak rövid időre –, el szeretném mondani, hogy a történelem hitem szerint mit őriz majd meg küldetésünkből. Az a feladat, amelyet az America [az űrhajó neve] sikeresen teljesített a jelenben, az egész emberiség jövőjére hatással lesz. És ahogy elhagyjuk a Hold Taurus-Littrow-völgyét, úgy távozunk, ahogy jöttünk és ahogy – Isten segedelmével – hamarosan visszatérünk: békével és az egész emberiség reménységével. Éljen az Apollo–17 legénysége!” Azóta sem tértünk vissza, és ki tudja, visszatérünk-e valaha. Az ember még az alacsony Föld körüli pályáról sem merészkedett ki azóta.
40
évvel ezelőtt, 1972. december 7-én indult útjára az Apollo–17 legénysége: Eugene Cernan parancsnok, Ronald Evans, a parancsnoki modul pilótája (aki nem szállt le a Holdra) és Harrison Schmitt, a holdkomp pilótája. A rakéta fellövését éjjelre, keleti parti idő szerint hajnali fél egyre időzítették, ami akkoriban különlegességnek számított.
500 000
ember nézte személyesen a kilövést, és a starttal járó fényjelenség 800 kilométerről is látszódott. Vélhetően a fellövés időzítésében a fényes látványosság ígérete is szerepet játszhatott. A 350 kilométerre lévő Miamiban élő szemtanúk szerint az űrhajó vörös csíkot húzott az északi égbolton.
110
órányi utazás után a holdkomp sikeresen landolt a Hold felszínén december 11-én. A leszállás után 4 órával merészkedtek ki először a kompból. Összesen háromszor tettek holdsétát.
22
óránál is több időt töltöttek a holdkompon kívül, ez rekord az Apollo-küldetések között. Több más rekordot is megdöntöttek. Az Apollo–17 volt a leghoszszabb emberes holdutazás (12 nap 13 óra 51 perc 59 másodperc), és az ő parancsnoki moduljuk keringett legtovább a Hold körül (4 napon és 4 órán keresztül).
110,52
kilogrammnyi holdkőzetet gyűjtöttek az űrhajósok három holdsétájuk alkalmával, ez is rekord. A kőzetek azonosításában sokat segített Harrison Schmitt, aki az Apollo-űrhajósok közül egyetlenként nem katona volt eredetileg, hanem kutató (geológus). Ezt a tényt sokszor emlegetik azok, akik kétségbe vonják az Apollo-program tudományos céljait.
35,9
kilométert autózott a Holdon Cernan és Schmitt. A 15-ös és a 16-os küldetés után harmadik alkalommal vittek magukkal holdjáró autót, amelynek segítségével nagyobb távolságot tehettek meg, és teherbírásuk is megnőtt. Összesen 4 óra 26 percen keresztül vezettek, és legmesszebb 7,6 kilométerre távolodtak el a holdkomptól.
2012. december 14.
