Külföldi tudományos hírekben olvashattuk, hogy tizennégy fertőzött felnőttet sikerült kigyógyítani a HIV-fertőzöttségből, máshol egy fertőzött kisbaba is meggyógyult, ahogy egy német férfi is. Az AIDS-vírus által megtámadott embereknek mindeddig csak kifejezhetetlenül kis töredékük gyűrte le végleg a kórokozót. De a keveset egy világ választja el a nullától.
Nagyon óvatosan kell bánni a gyógyultság kifejezéssel a HIV-fertőzés és az AIDS esetében, hiszen sokszor előfordult már, hogy a gyógyszerek hatására kimutathatatlanul csekélyre csökkent a betegek szervezetében a HIV gyakorisága, a kezelés leállítása után azonban pillanatok alatt felszaporodtak újra az addig rejtőző kórokozók. (A HIV az emberi immunhiány-előidéző vírus angol mozaikszava, így szükségtelen utánaírni még egyszer, hogy vírus.) Az utóbbi egy-két évben azonban a korábban tamáskodók közül is egyre többen merik a gyógyultság kifejezést használni. Valami történt hát, ami egyre növekvő optimizmusra adhat okot.
Egyetlen apró mutáció a CCR5-nek nevezett fehérjemolekulában megóvja a birtokosát az AIDS-től. Ez a fehérje a fehérvérsejtek felszínén található, és a HIV csak akkor tudja megfertőzni a sejtet, ha a fehérjemolekula nem mutáns, és kapcsolódni tud hozzá. Az emberiség egy százaléka rendelkezik ezzel a védettséggel, közöttük az a donor is, aki 2007-ben csontvelőt adományozott egy Berlinben élő amerikainak, aki amellett, hogy HIV-pozitív volt, leukémiában is szenvedett. A beteg immunrendszerét gyakorlatilag lecserélték az AIDS-re rezisztens immunsejtekkel, így maga is immúnissá vált és meggyógyult. Ő volt az első HIV-pozitív beteg, aki legyőzte a vírust.
De aztán az események felgyorsultak.
Az orvoslás történetében a nagy sikerek eléréséhez gyakran nagyon bátor orvosok kellettek. Ilyen bátor orvos Hannah Gay is, aki az amerikai Mississippi Egyetem klinikáján kezelt egy újszülöttet, akinek anyja HIV-pozitív volt. A fertőzött kismamáknak a terhesség korai szakaszában retrovírus-ellenes (antiretrovirális) gyógyszereket szokás adni, amelyek a magzat fertőzésének esélyét negyven százalékról öt százalékra képesek csökkenteni. Itt azonban csak későn ismerték föl az anya fertőzöttségét, így nem kapott gyógyszert. Nagy bátorság ahhoz kellett, hogy a szokásoktól eltérően Gay már a születés napján retrovírus-ellenes gyógyszert adjon a csecsemőnek, méghozzá a szokásos dózisnál sokkal többet, olvasható a New Scientistben. Ennek mellékhatásai akár a baba életét is veszélyeztethették volna. Szerencsére nem lett belőle baj, és a csecsemő másfél éves koráig folyamatosan kapta a gyógyszert, miközben folyamatosan HIV-pozitívnak bizonyult. Ekkor anya és gyermeke eltűntek. Tíz hónapig semmit sem tudtak róluk, így a baba nem is kaphatott gyógyszert. Amikor előkerültek, az orvosok döbbenten tapasztalták, hogy a gyermek HIV-negatív, szervezetében fertőzőképes vírust nem sikerült kimutatni. Azóta sem kapja a gyógyszert, de a vírus eddig nem jött viszsza, a legszkeptikusabbak is elismerik, hogy „funkcionálisan” (mondhatni: gyakorlatilag) gyógyultnak tekinthető. Ő az első olyan ember a világon, aki az antiretrovirális kezelés hatására gyógyult meg.
Legutóbb a párizsi Pasteur Intézet munkatársai vizsgáltak olyan (egykori) HIV-pozitív embereket, akik a fertőződésük után nagyon hamar, öt-tíz héten belül megkapták az első antiretrovirális kezelésüket, majd különféle okokból később felhagytak a gyógyszer szedésével. Azt találták, hogy egy részük, tizennégy beteg szervezetében ennek ellenére sem jelent meg újra a vírus. Átlagosan hét éve élnek kezelés nélkül, így nagy biztonsággal kijelenthető, hogy meggyógyultak.
Valami történt az AIDS gyógyításában, amit senki sem vett észre, de az utóbbi évtizedek legnagyobb tudományos áttöréseként kell értékelnünk?
– Az AIDS-kutatásban nem történt az utóbbi időben semmilyen különösebb áttörés, inkább a sokéves megfeszített munka gyümölcsei kezdenek beérni. Itt azonban külön kell választani a három gyógyulásos esetet, mert nagyon eltérő a hátterük. A berlini esetnél a fertőzött teljes csontvelő-átültetésen esett át, és olyantól kapta a csontvelőt, aki rezisztens volt a HIV-re. Talán nem kell magyarázni, hogy ez nem alkalmazható minden fertőzött esetében – mondja Nagy Károly egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Orvosi Mikrobiológiai Intézetének igazgatója. – A születéskor fertőzött, később azonban gyógyultnak nyilvánított kisbabáról egy nagyon fontos adatot nem tudunk: mennyi vírust tartalmazott a vére a születésekor? Csak azt közölték, hogy volt benne vírus. Ez az információ azért lenne fontos, mert ennek ismeretében lehetne megítélni a szokásosnál nagyobb dózisú antivirális [vírusellenes] kezelés hatékonyságát. A legújabban nyilvánosságra hozott tizennégy gyógyult fertőzött esetében pedig nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy ott nem tizennégy embert kezeltek, és mind a tizennégy meggyógyult, hanem sokakat, és közülük gyógyult meg tizennégy. Mindenesetre ez a korábbiakhoz képest mégis nagy szám. Néhány éve már egy gyógyult fertőzött is világszenzációt okozott volna.
A tizennégy meggyógyult fertőzött esete azért bír nagyobb jelentőséggel a világ HIV-fertőzöttjei számára, mint a többi sikeresen kezelt betegé, mert ők úgymond átlagos immunrendszerű emberek, genetikailag nem ellenállóbbak a HIV-vel szemben, mint a népesség legtöbb tagja. Tehát elvileg a náluk alkalmazott kezelés más fertőzötteken is segíthet. Mindehhez azonban elengedhetetlen az azonnali szűrés, mert a felgyógyultak többségénél pontosan ismert volt a fertőzés időpontja, és az első gyógyszeradagot ehhez képest két héten belül megkapták. Nagy Károly szavaival a vírusnak így nem volt ideje a kezelés megkezdése előtt szétrombolni az immunrendszert. Ez a többféle hatóanyag keverékéből álló „gyógyszerkoktél” nemcsak vírusellenes aktivitású, de az immunrendszer stimulációja révén védi a még ép immunsejteket a vírussal szemben. Ezek azonban egyelőre csak feltételezések a siker hátteréről, mert igazából ezekkel az emberekkel semmi olyan különlegességet nem csináltak, amit ne kapna meg a nyugati világ bármely HIV-fertőzöttje.
Ez pedig rávilágít a HIV-fertőzöttség és az AIDS lépésről lépésre fejlődő kezelésének kevesebb médiafigyelmet kapott, de sokkal nagyobb jelentőségű sikereire. A ma már általánosan alkalmazott gyógyszerkoktélok (amelyek összetevőit több mint harminc hatóanyag közül választják ki a beteg állapota szerint) ugyanis az elmúlt évtizedben olyan hatékonyak lettek, hogy képesek akár évtizedekig életben tartani a fertőzötteket, és meggátolni az AIDS kialakulását náluk. A nagy többségük nem tekinthető gyógyultnak, és élete végéig naponta szednie kell a gyógyszert, de életben marad.
– Bár a most nyilvánosságot kapott sikerek csak próbálkozásoknak tekinthetők, de minél több a próbálkozás, annál gyakoribb lesz a siker. A statisztikák szerint az elmúlt három évben az AIDS-szel kapcsolatos halálozás világszerte csökkenésnek indult, és nemcsak az úgymond jól kézben tartott országokban, de Afrikában is – folytatja Nagy Károly. – A csökkenés oka az, hogy ma már jóval több ember jut megfelelő kezeléshez, mint korábban. A kezelés nemcsak a fertőzött túlélését hosszabbítja meg, de csökkenti a továbbfertőzés valószínűségét is. Az is elképzelhető, hogy maga a vírus is változik, esetleg csökken a fertőzőképessége, és lassabban betegíti meg az embert.
A kezeléssel elvileg az időskorukig tünetmentesen tartható (divatos szóval: menedzselhető) fertőzöttek ma már a HIV által érintett emberek többségét alkotják. Az első híressé vált képviselőjük, a hajdani profi kosárlabdázó Earvin (Magic) Johnson már több mint két évtizede pozitív, de mindmáig aktív közéleti tevékenységet folytat. Azt azonban még nagyon korai kijelenteni, hogy a HIV-fertőzöttség, majd az AIDS ma már nem is halálos, hanem krónikus betegségnek tekinthető.
– Amikor tíz évvel ezelőtt először jártam egy floridai AIDS-kórházban, rengeteg végstádiumú AIDS-beteget láttam, akiket gépek tartottak életben. Amikor viszont nemrégiben visszatértem ugyanoda, szinte üres volt az intenzív osztály, mert már a súlyosabb betegeket is képesek az orvosok járó betegként kezelni. A HIV-fertőzöttek visszakapták a munkaképességüket, és egyre kevesebben jutnak el közülük az AIDS stádiumáig. A korábban a betegek harmadát megbetegítő Kaposi-szarkóma nevű bőrrák pedig teljesen visszaszorult – sorolja a haladás kétségtelen jeleit Nagy Károly. – Mindez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a HIV-fertőzés kezelése már megoldott lenne. Az alkalmazott gyógyszereknek nagyon súlyos mellékhatásaik vannak, mégis az élet végéig szedni kell őket. Sokkal egyszerűbb megelőzni a fertőződést, és védekezni a vírus átadása ellen.
2013. április 6.
