Világhíres magyar emberekből kétféle létezik. Azok, akiket hazájukban szeretnének világhírűnek látni-láttatni, de külföldön a kutya sem ismeri őket, illetve olyanok, akiket a világ messzi tájain is ismernek (legalábbis szakterületük művelői), de itthon csak a legközelebbi ismerőseik tudnak létezésükről. Minthogy matematikusról lesz szó, érdemes a fent definiált két csoportot halmazként felfogni. A két halmaz metszete (ahol a mindkét csoportba beilleszthető emberek foglalnának helyet) ez esetben szinte kong az ürességtől. De azért vannak ott is nagyságok, Erdős Pál például biztosan ott ül.
Vannak biztos jelei annak, ha a tudós nem csak „kis hazánkban világhírű”. Például ha a tudományterület kutatói a maguk sikerességét, elismertségét őhozzá viszonyítva határozzák meg. Erdős Pál a világ szinte minden kiemelkedő matematikusával dolgozott együtt élete során. Társszerzőkkel írott tanulmányai olyannyira részei lettek a matematikai szakirodalomnak, hogy megalkották az úgynevezett Erdős-számot, amely azt jelöli, hogy az adott matematikus milyen közeli viszonyban volt Erdőssel szakcikkei írásakor. Ha társszerzők voltak, az Erdős-szám értéke 1, ha csak olyan kutatóval írt közösen cikket, aki Erdős társszerzője volt, az érték 2, és így tovább. A nemzetközi elismertségről árulkodó másik jel, ha a híresség életéről külföldön írnak könyvet. Paul Hoffman ismert amerikai tudományos ismeretterjesztő író, akinek munkáira figyelnek. Erdős Pálról írott kötete, A prímember eredeti megjelenésekor az év legjobb tudományos könyvének járó Rhone-Poulenc-díjat nyerte el. Azóta tizenhat nyelvre fordították le.
Matematikusról nehéz kereskedelmi forgalomba kerülő könyvet írni, mert a szerző nem teheti meg, hogy ne mutassa be munkásságát. Ezt viszont a matematikus pályatársain kívül keveseknek van esélyük felfogni. A szellemi kudarc pedig frusztrálttá teszi a leendő olvasót, aki sokszor inkább nem is kockáztatja a rossz élményt. Hoffman szerencsére jó író, ügyesen adagolja a prímszámokat és a törteket az üdítő anekdoták véget nem érő sorába illesztve. Persze ilyen alapanyagból nem nehéz jót írni.
Erdős a matematikát a maga tiszta formájában szerette – mentesen mindenféle gyakorlati alkalmazástól. Ezt a hozzáállást ma sokan zsákutcának ítélnék, hiszen a sokszor győzedelmeskedő felfogás szerint az alapkutatásnak – legalább közvetett módon – a való életben is hasznot kell hajtania. Erdős enyhén szólva nem így gondolta. Egyik alkalommal matematikában tehetséges ismerőse elmesélte neki, hogy a műszaki egyetemre akar felvételizni. Erdős megfenyegette, hogy abban a pillanatban agyonlövi, amikor beteszi a lábát oda. Egy másik kollégájának, aki nem átallott fizikai szakfolyóiratban is publikálni, egymondatos képeslapot küldött ezzel az üzenettel: „Imádkozom a lelkedért.” A könyv eredeti alcíme is sokatmondó lehet, amelyet a magyar kiadásban „a matematika szerelmesére” finomítottak. Eredetileg így hangzott: „the man who loved only numbers” – az ember, aki csak a számokat szerette.
(Paul Hoffman: A prímember – Erdős Pál: a matematika szerelmese. Ford.: Nagy György. Scolar Kiadó, Budapest, 2012. Ára: 3750 forint)
2012. november 17.
