Min szokott bosszankodni?
Türelmetlen alaptermészetű vagyok, így rettenetesen bosszant, ha valami, aminek tudom a megoldását, nem oldódik meg, vagy nem következik be azonnal.
Mit nem szeret a munkájában?
A rengeteg értelmetlen adminisztrációt, bürokráciát, a sok pályázat és jelentés írását, illetve bírálatát.
Mi a legtöbb, amit elért az életben?
Magánéletemben az, hogy gyermekeimből értelmes, értékes felnőttek lettek. Munkámban szintén az utódgeneráció kinevelését, számos, nemzetközi élvonalba tartozó tanítványom sikeres önállósodását tartom a legfontosabb eredménynek.
Hogyan piheni ki magát?
Kirándulással, külföldi utakkal, gasztronómiai és bortúrákkal.
Mikor volt a legboldogabb?
Amikor épen és egészségesen megszülettek a gyermekeim.
Mitől fél a legjobban?
Az öregedéssel járó kreativitáscsökkenéstől, a kiégéstől, hogy egyszer kifogyok a tudományos kutatási ötletekből.
Mi az első emléke?
Egy kirándulás apámmal Veszprémben, a Fejes-völgyben, csak kettesben. Négy-öt éves lehettem.
Mi a legféltettebb tulajdona?
A klarinétom.
Mit nem szeret a megjelenésén?
A túlsúlyosságomat.
Mi a legbűnösebb élvezet az életében?
Hogy időt pocsékolok egy-egy értéktelen, de szórakoztató televíziós krimisorozat nézésére.
Kitől szeretne bocsánatot kérni és miért?
A gyermekeimtől azért, hogy nem töltöttem velük több időt, amíg kicsik voltak.
Ha megváltoztathatná a múltját, min változtatna?
Tudományos karrierem kezdetén nem hagynám abba a hangszeres zenét és az éneklést, a munka mellett pedig több időt fordítanék teniszezésre, kosárlabdázásra.
Mikor sírt utoljára és miért?
Tehetetlenségemben, amikor fiam kamaszkorában kezelhetetlenné vált, nem tanult, kerülte az iskolát. Aztán hála istennek minden jóra fordult.
Most hol szeretne lenni?
Tahiti valamelyik szigeténél búvárruhában vagy egy Balatonra néző hegyoldalon fekvő borospincénél, rizlingfröccsöt ízlelgetve egy diófa árnyékában.
Mondjon el egy viccet!
Szeretem a székely vicceket, íme az egyik kedvencem: – Hallottad, hogy Áron bátyánkat nem kedden temetik, hanem csak pénteken? – Tán nem jobban van az öreg?!
Mi volt a legnagyobb hiba, amelyet elkövetett életében?
Hagytam, hogy kutatói karrierem során túl mélyen belesodródjam a tudományszervezésbe, irányításba, adminisztrációba, ami elveszi az időt az aktív kísérletezéstől.
Mi az, amiről régen azt mondta, ilyet sosem fog tenni, aztán mégis megtette?
Családi példákból okulva megfogadtam, hogy sohasem fogok elhízni, aztán mégis erre az útra tévedtem.
Milyen emlékezetes tárgyat vásárolt az utóbbi időben?
A napokban sikerült fiamnak és lányomnak egy-egy kiváló adottságokkal rendelkező lakást vásárolnom a Brain Prize-ból.
Miből van otthon túl sok?
Például használt cipőből, amelyeket már sohasem fogok felvenni, de sajnálom kidobni őket.
Miben szokott kételkedni?
A tudományos kutatási eredményekben, hiszen azok általában csak az adott pillanatban jelentik a jelenség legvalószínűbb magyarázatát, és egy idő után újabb hipotéziseknek adják át helyüket.
Kit hívna meg álmai vacsorájára?
Santiago Ramón y Cajalt és Szentágothai Jánost, a két valaha élt legnagyobb neuroanatómust, briliáns elmét. Ők a hatvan év korkülönbség miatt nem találkozhattak életükben személyesen, de óriási élmény lenne hallgatni a beszélgetésüket. Szerintem nekik is.
Freund Tamás 1959-ben Zircen született, világszerte elismert agykutató, egyetemi tanár, akadémikus. Fő kutatási területe az agykéreg működése. A Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézete celluláris és hálózat-neurobiológiai osztályának vezetője, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem neurobiológiai tanszékének vezetője. Számos külföldi egyetemen kutatott, közöttük az oxfordi, San Diegó-i, kaliforniai egyetemen és a Pasteur Intézetben. Tavaly megkapta az agykutatás egyik legrangosabb nemzetközi elismerését, az Agy díjat (Brain Prize-t).
2012. szeptember 8.
