Tényleg különlegességnek számít az utóbbi napok havazása? Régen „minden más” és jobb volt? A tél is, mert hidegebb, keményebb, egyszóval igazibb volt? A rögzített adatok szerint egyáltalán nem. Csak éppen a nagy hóesésre inkább emlékszünk, mint arra, amikor nincs hó.
Évről évre, ahogy múlnak a gyakorlatilag hómentes téli hónapok, előkerül a családban „a nagy nyolcvanhetes havazás” emléke. Hogy nem tudtunk menni óvodába, olyan nagy volt a hó, hogy az egész ország vérkeringése megbénult napokra, és olyan hideg volt, amilyen manapság elképzelhetetlen. Sokan már-már frusztrációként élik meg a fekete karácsonyt, majd a későbbi gyakori csalatkozást. Ezt a kellemetlen érzést csak fokozzák a televízióban látott alpesi, skandináv síversenyek, ahol csak a pályán van (mesterséges) hó, mellette pedig a puszta föld feketéllik. Mi történik az időjárással? Egyszer csak teljesen elfogy majd a hó?
Kérdés, milyen mértékben igazolják az objektív tudományos adatok az emberek szubjektív érzetét és igencsak szelektív memóriáját. A havazással kapcsolatos meteorológiai definíciókból több létezik, mint gondolnánk. Havas napnak nevezik a meteorológiában az olyat, amelyen az adott mérőállomáson valamikor a nap folyamán hópelyhek hullnak. Akkor is havasnak számít a nap, ha a földön nem marad meg a hó, hanem azonnal elolvad. A hótakarós napokon viszont meg is kell maradniuk a földre hullt pelyheknek, méghozzá legalább egy centiméter vastagságban, reggel hét órakor.
– Budapest havazási adatait vizsgáltuk az elmúlt hatvan évre visszamenően, és azt találtuk, hogy bár sok ember úgy emlékszik, hogy régen sokkal több hó hullt, valós változás nem mutatható ki. Igaz ez a havazás gyakoriságára és a hó mennyiségére is – válaszolta kérdésünkre Babolcsai György meteorológus, az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) munkatársa. – Az emberek hajlamosak csak a nagy havazásokra emlékezni, de amikor hosszú időn keresztül egyáltalán nem esik hó, azt gyorsan elfelejtik. 1987. január 11–12. között volt az elmúlt hatvan év legnagyobb havazása, ha az egész ország területét vizsgáljuk. Akkor az ország nagy részén elérte a harminc centimétert a hótakaró vastagsága, több helyütt a negyven-ötven centimétert is.
Ehhez pedig nagyon hideg társult. Nappal sem kúszott a hőmérő higanyszála mínusz tizenöt-húsz Celsius-fok fölé. Az ország megbénulásában azonban talán a napokon át szakadatlanul fújó viharos erejű szél játszotta a főszerepet. A kialakuló hófúvások a valós hóvastagságnál sokkal magasabb hótorlaszokat hoztak létre, és szinte hasztalan maradt az utak folyamatos takarítása. De ez csak egyszer fordult elő az utóbbi fél évszázadban. Hazánk hosszú távú havazási trendjéről már az is sokat mond, hogy mindenki emlékszik egy huszonhat évvel ezelőtti eseményre, amikor elérte a harminc centimétert a hótakaró átlagos vastagsága. Alaszkában vagy Szibériában vélhetően keveseknek tűnik föl a gyerekeknek térdig érő hó.
Az ember mégsem tud szabadulni az érzéstől, hogy mostanában kevesebb hó hull, hiszen például alig van fehér karácsonyunk.
– Már mindenki elfelejtette, de a statisztikákból kitűnik, hogy a hetvenes években Budapesten egyetlen évben sem volt hó karácsony idején. Ezzel szemben a kilencvenes években négyszer is havazott karácsonykor – folytatja a meglepő adatok sorolását Babolcsai György. – A kilencvenes években nemcsak hogy havasabb volt a december, mint az 1971-től 1980-ig tartó időszakban, de a decemberi hőmérsékletekben enyhe hűlő tendencia is megfigyelhető. Ez nem igaz a tél egészére, ahol néhány tizedfokos melegedés mutatható ki.
A fehér karácsony eszménye évszázadokra nyúlik vissza, eredete az úgynevezett kis jégkorszak idejére tehető. Bár megbízható meteorológiai mérések csak az utóbbi száz évből állnak rendelkezésünkre, a XVII–XVIII. században érezhetően hidegebb volt, mint manapság, és éppen ekkor alakultak ki a karácsonyhoz kötődő modern kori hagyományok. Akkoriban Európában egy-két Celsius-fokkal elmaradt a középhőmérséklet az 1960–1990 közötti időszak átlagától (azért ehhez hasonlítják, mert ekkor még nem érződött jelentősen az embernek tulajdonított globális felmelegedés hatása). A kis jégkorszak lehűlését nem az ember, hanem természetes folyamatok, így a gyengülő naptevékenység és a vulkáni aktivitás erősödése okozhatták. A tűzhányók jelentős mennyiségű port lövelltek a légkörbe, ami miatt kevesebb napfény érte el a földfelszínt.
Babolcsai György és Hirsch Tamás Téli nagy csapadékos helyzetek című, az OMSZ honlapján közzétett tanulmányából kiderül, hogy a nyolcvanas-kilencvenes években évente átlagosan tizenhárom úgynevezett nagy csapadékos helyzet fordult elő a téli hónapokban. A tanulmányban téli nagy csapadékos helyzetként értelmezték azokat a jelenségeket, amikor novembertől márciusig legalább az ország tíz százalékán legalább egy centiméter volt a napi csapadékösszeg. Ezek gyakorisága évről évre nagy ingadozást mutat, de egyértelmű, hosszú távú trend nem olvasható ki belőlük. Az eredményekből kitűnik, hogy hazánkban télen is inkább eső esik. A nagy csapadékos helyzetek 37 százaléka tisztán esőzést jelentett, 56 százalékuk havas esőt, és csak hét százalék volt egyértelmű havazás.
2013. január 19.
