Kiemelt bejegyzés

Többé nem frissülő blog

Ez a blog többé nem frissül. Az új cikkek új helyen, a molnarcsaba.wordpress.com címen érhetők el.

2015. július 1.

Mint a gepárd

Oscar Pistorius volt a nemrég zárult olimpia egyik legnagyobb sztárja. A mindkét lábán amputált futó elmosta a határt az olimpia és a paralimpia között. Rengetegen ünneplik Pistoriust, aki kétségtelenül hatalmas akaraterőről tett tanúbizonyságot, néhányan azonban az övéhez hasonló protézisek alkalmazásának előre nem látható veszélyei miatt aggódnak.


Az iskoláskori sportnak kiemelt jelentőséget tulajdonító angolszász oktatási rendszerben nem tűnne föl senkinek egy gyermek, aki számos különböző sportágban kipróbálja magát. Atletizál, vízilabdázik, teniszezik, rögbizik, birkózik. Csakhogy ez a gyermek, a dél-afrikai Oscar Pistorius szárkapocscsont (a lábszárban a sípcsont melletti csont) nélkül született, tizenegy éves korában mindkét lábát térd alatt amputálni kellett. Sportsikereit pedig műlábbal (pontosabban az alsó lábszárat helyettesítő protézissel) érte el. Miután rögbizés közben hosszú rehabilitációt igénylő sérülést szerzett, végérvényesen a rövidtávfutás felé fordult.
A mozgáskorlátozott sportolók számára természetes versenyzési terep lehet a paralimpia. Csakhogy Pistorius hamar kinőtte a paralimpiát. Bár az úgynevezett T43-as kategóriában indulhatna (a mindkét lábukon amputált sportolók között), ő a T44-esben fut, pedig ott versenytársainak egyik lába ép. Mégis ő tartja a száz-, a kétszáz és a négyszáz méteres síkfutás világcsúcsát is. Ilyen képességekkel nem meglepő, hogy a paralimpia nem jelent kihívást számára, ott verhetetlen. Pistorius csakhamar az olimpiát tűzte ki célul maga elé.
Ám a Nemzetközi Atlétikai Szövetség soha nem lelkesedett az ötletért. A 2008-as pekingi olimpia előtt, „természetesen” nem Pistoriusra kihegyezetten, úgy módosította szabályzatát, hogy nem indulhat az a sportoló a versenyeken, aki olyan protézist visel, amelyből előnye származhat a többiekhez képest. Pistoriust és műlábát megvizsgálták, és úgy találták, hogy az ő esetében ez áll fenn, így nem fogadták el nevezését. Ő azonban nem hagyta magát, beperelte a szövetséget a lausanne-i sportdöntőbíróságon, és nyert. Az atlétikai szövetség kénytelen volt Pistoriust ugyanúgy kezelni, mint az ép sportolókat. Mégsem lehetett jelen Pekingben, mert nem érte el a kvalifikációhoz szükséges eredményt. Nem úgy az idén, amikor is négyszáz méteren bejutott az elődöntőbe, a négyszer négyszázas váltóban pedig a döntőbe is.
A történetnek, amely felemelő lehet sok mozgáskorlátozott, amputált ember számára, van azonban egy másik, sokkal gyakorlatiasabb oldala is. Mennyire jó vajon Pistorius protézise? Nem egyszerű megválaszolni például azt a ma még morbidnak hangzó kérdést, hogy engedjük-e az egészséges sportolókat is különféle segédeszközökkel indulni, ha az előnyös számukra.
Oscar Pistoriust a kultikus Szárnyas fejvadász című Harrison Ford sci-fi eredeti angol címe után Blade Runnernek (pengefutónak) becézik. Lábprotézise ugyanis, ellentétben a hétköznapi használatra szánt műlábbal, nem akar igazi lábat formázni. Ehelyett J betű alakú szénszálas lemez, amely leginkább a nagymacskák lábához hasonlít. Nemhiába hívja a gyártó a Pistorius által használt protézist „cheetah flex footnak” (hajlékony gepárdlábnak). Minden elemében a villámgyors futásra tervezték. És éppen ez a célirányos tervezettség aggaszt sokakat. Több szakértő szerint ugyanis – legyen az állítás első hallásra bármilyen abszurd, sőt morálisan egyenesen visszataszító – Pistorius protézise jobb, mint az igazi láb, a dél-afrikai futó így előnyben van versenytársaihoz képest. Könnyű e véleményt megbélyegezni a mozgáskorlátozottak rosszindulatú diszkriminációjával, de a szakértők szerint itt nem a Pistorius vagy bármelyik sorstársa elleni viszolygásról van szó. Mindössze a versenyzők azonos esélyekhez való jogáról (amely a dopping és a felkészülés körülményeinek különbségei miatt már most sem biztosított maradéktalanul).
Kérdés először is, hogy a tudományos vizsgálatok szerint jobb-e vagy sem az igazi lábszárnál a dél-afrikai sportoló protézise.
Az évek óta nyitott kérdést tisztázandó több kutató is megvizsgálta Pistorius futását, eredményeik pedig ellentmondásosak. Hugh Herr, a tekintélyes Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) biomechanikai kutatócsoportjának vezetője például hosszasan futtatta a dél-afrikait a futópadon, miközben az egészséges sportolókhoz hasonlóan mérte sebességét és életfunkcióit, számol be a Live Science. Bár azt elismeri, hogy – ellentétben az igazi lábbal – Pistorius protézise rugóként viselkedik, amely elrugaszkodáskor energiával segíti, de szerinte mégsem élvez ettől előnyt. Nincsenek benne ugyanis érző idegvégződések és izmok, amelyek viszont az ép sportolóknak jelentenek előnyt. Öszszességében a mérései szerint Oscar Pistorius pontosan olyan ütemben fut, annyi oxigént vesz fől, és olyan gyorsan fárad el, mint a hasonló képességű egészséges atléták. Mások azonban megkérdőjelezik Herr objektivitását, minthogy az ő lábát is amputálták, és a Pistoriuséhoz hasonló protézisek fejlesztésével keresi a kenyerét, figyelmeztet a Sports Illustrated magazin.
Így korántsem mindenki ért egyet a fenti véleménnyel. Matt Bundle, a montanai egyetem kutatója 2008-ban vizsgálta Pistoriust, és eredményei nyilvánosságra hozatala után kapott is hideget-meleget a mozgáskorlátozottak jogait védő aktivistáktól. Bundle bevallása szerint ugyanis őt magát is meglepte, hogy milyen egyértelmű volt a tesztek alapján Pistorius előnye. A sprintfutás alapja a levegőben töltött idő minimalizálása. Csak úgy tud gyorsulni ugyanis a futó, ha a lába éri a talajt. A biomechanikusok szerint az ép lábú emberek „repülőidejét” csak a magasságuk és a végsebességük határozza meg. Nem úgy Pistoriusnál, akinél ez az időtartam irreálisan rövid. A dél-afrikai futó 0,28 másodperc alatt lép egyet, amikor eléri a csúcssebességét. Ez húsz százalékkal gyorsabb, mint általában, miközben protézise feleolyan súlyú, mint az igazi láb. Magyarul könnyebb lábakkal fut úgy, hogy több ideje van gyorsítani, mint másoknak.
A szakértők többsége – bár sokan a megbélyegzéstől félve csak név nélkül vállalják véleményüket – egyetért azzal, hogy Pistorius protézise „jobb” az igazi lábnál. Ennek ellenére nehéz ebben az egyedi esetben legalább a többség számára elfogadható ítéletet mondani, hiszen mindig ott lesz a döntés mögött Pistorius valóban lenyűgöző élettörténete, amely a New Scientist szerint megváltoztatta az emberek mozgássérültségről alkotott képét. Sokkal előremutatóbb lehet tehát, ha elvonatkoztatunk tőle, és személytelenül tesszük föl a kérdést: akarjuk-e, hogy a jövőben az atléták segédeszközöket használhassanak? Mert ha Pistoriusnak engedjük, akkor mástól sem tagadhatjuk meg csak azért, mert ők ép szárkapocscsonttal születtek. Akarjuk-e, hogy az atlétikai versenyek a Forma–1-hez kezdjenek hasonlítani, ahol kevésbé az emberi képességek, sokkal inkább a háttérben dolgozó mérnökök fejlesztései és költségvetésük számít?
Ez a kérdés egyáltalán nem példa nélküli, hiszen csak az előző olimpiáig kell visszamennünk az időben, hogy találkozzunk vele. Pekingben szégyellhette magát az az úszó, aki úgy jött ki a medencéből, hogy nem döntötte meg a korábbi világrekordot. Persze nem minden versenyző gyorsult föl hirtelen, mindössze úszódresszt váltottak. A cáparuhának nevezett kezeslábas – a gyártók nagy örömére – egyeduralkodóvá vált, aki bármit is el akart érni akkoriban, kénytelen volt a vagyonokért árult ruhát viselni. A Nemzetközi Úszószövetség kezdetben nem is tudott mit kezdeni a jelenséggel, hiszen az akkori szabályokkal nem volt ellentétes. Csak az olimpia után tiltották be, ma már csak textilből készült ruhában lehet úszni, amely a férfiak esetében nem nyúlhat a derék fölé és a térd alá. Csakhogy elkéstek a lépéssel, a kommentátorok pedig azóta kényszeredetten kitalálták a „textilruhás világcsúcs” kifejezést, hasonlóan a „Michael Phelps utáni aranyérem”-hez. Nehezen találni elvi különbséget az úszószövetség cáparuhát betiltó és az atlétikai szövetség rugós segédeszközöket kizáró rendelkezései között.
Ne maradjon kétségünk: legyen Pistorius mostani protézise jobb vagy rosszabb, mint az igazi láb, semmi sem zárja ki, hogy holnap vagy holnapután kitalálnak valami még jobbat. Azzal aztán már Usain Bolt sem tudja majd felvenni a versenyt, a hősök ideje pedig lejár.

2012. szeptember 1.