Eddig is legendás volt az Isztambult kettéválasztó Boszporusz szoros, hiszen a rajta átívelő híd párját ritkítja a világon: két földrészt, Európát és Ázsiát köti össze. Mostantól a híd, illetve a Boszporuszt keresztező kompjáratok mellett egy új módja is van az interkontinentális utazásnak: átadták a szoros alatt haladó vasúti alagutat. A tenger alatti vonalszakasz számos tekintetben hasonlít a kontinentális Európát és Angliát összekötő La Manche csatorna alatti úgynevezett csalagútra. Nemcsak rendeltetése azonos, hanem az elkészülte körüli bonyodalmak láttán is eszünkbe ötlik, hogy a történelem ismétli önmagát. A két földrész közötti vasúti összeköttetést Marmaraynak nevezték el. A név a Boszporusztól délre elhelyezkedő Márvány-tenger török nevének (Marmara) és a török ray (vasút) szónak az összevonásából jött létre.
153
évvel ezelőtt, 1860-ban vetette föl először a Boszporuszt a tenger alatt átszelő vasúti alagút ötletét I. Abdul-Medzsid szultán. A tengerszoros már akkor is a világ egyik legforgalmasabb vízi kereskedelmi útvonala volt, és Isztambul két fele között is intenzív volt a forgalom. Az ötlet azonban ötlet maradt, a szultán pedig egy évvel később, 38 éves korában elhunyt.
13,6
kilométer hosszú az Isztambul európai és ázsiai felét összekötő alagút. Ebből 1,38 kilométernyi szakasz halad a tenger alatt. Az október végi megnyitón Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök, aki az alagutat építő Japán miniszterelnökével együtt utazott az első vonatszerelvényen, azt mondta, hogy az alagút által újra létrejött az összeköttetés Európa és Ázsia között.
58
méter mélyen halad az alagút tenger alatti része (a tenger felszínéhez viszonyítva), ezzel ez a világ legmélyebben fekvő tenger alatti alagútja. A Boszporusz átlagos mélysége 65 méter, de legsekélyebb pontján csak 13 méter.
98,5–135
méteres vasbeton alagútelemeket süllyesztettek a tenger mélyére, méghozzá 11 darabot. A mélyben erősítették össze őket, így jött létre az alagút. A vasbetont végül 4,6 méter vastag homokréteggel temették be. Egy-egy betonelem súlya eléri a 18 ezer tonnát. Az alagút a szárazföld alatt fúrt alagutakhoz kapcsolódik.
9-es
erősségű földrengésnek (a Richter-skálán mérve) is ellenáll az alagút a török hivatalos források szerint. Mások azonban bírálják a kormányt, mondván, az alagút nem biztonságos, és csak a Török Köztársaság alapításának 90. évfordulója miatt siettek az átadásával. Az átadás után nem sokkal máris üzemzavar volt az alagútban.
1,5
millió ember ingázik majd a várakozások szerint az alagúton keresztül naponta. A projekt teljes, négymilliárd dolláros (880 milliárd forintos) költsége, amelyből egymilliárd dollárt japán befektetők fedeztek, jóval meghaladja az előzetesen várt értéket.
8
ezer éves régészeti leleteket, egy bizánci kikötő maradványait, számos hajóroncsot és az I. Constantinus római császár által emeltetett városfalat találták meg az építkezés során. Részben ezzel magyarázzák, hogy négy évet késett a 2005-ben elkezdett és 2009-re befejezni szándékozott vállalkozás átadása.
2013. november 30.
