Tengerparton élő emberektől, halászoktól, matrózoktól régóta hallani beszámolókat arról, hogy az utóbbi időben elszaporodtak a medúzák. Egyedszámuk növekedése egyes partszakaszokon már inváziós méreteket öltött, csalántüskéik elől menekülnek a helyi halfajok, de a strandolni vágyó turisták is. Az egész világ tengeri élőhelyeit átfogó tudományos igényű felmérés azonban eddig nem készült e tengerben lebegő állatok populációs trendjéről. A Brit Columbiai Egyetem munkatársai most megvizsgálták a medúzapopulációk méretének 50 év alatti változását a világ számos tengeri élőhelyén. Az eredmények a laikus megfigyeléseket igazolták, valóban terjednek e csalánozók. Szaporodásuk az éghajlatváltozás és a környezetszennyezés következménye lehet. Bár korábban a medúzákat legfeljebb kellemetlen jelenségnek tartották, tömeges elszaporodásuk hatalmas gazdasági károkat okozhat a halászatból, turizmusból élő embereknek. Bizonyos, ugyancsak terjedőben lévő fajaik mérge az emberre is halálos lehet. Délkelet-Ázsiában eközben sok medúza az emberek tányérján végzi.
45
úgynevezett nagy tengeri ökoszisztémában vizsgálták a medúzák gyakoriságának változását. A tengerbiológusok összesen 66 nagy tengeri ökoszisztémát különítenek el több ökológiai jellegzetesség alapján. Egy-egy ilyen például a Földközi-tenger, a Balti-tenger, a Bengál-öböl vagy a Hudson-öböl. Területük 150 ezer és ötmillió négyzetkilométer között változik.
62
év populációs trendjeit vizsgálhatták a Lucas Brotz doktorandusz által vezetett kutatók. Az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezete (FAO) 1950-es megalakulása óta publikálja a világ halászati statisztikáit, benne a medúzák egyedszámát is, ezért választották ezt a dátumot kiindulópontul.
138
medúzapopuláció adatait elemezték, amelyekben számos különféle medúzafaj él. E lebegő állatok testének 95 százaléka víz, és legtöbbjük alig néhány napig vagy hétig él. Egy fajuk, a Turritopsis nutricula azonban egyedüliként az állatvilágban vissza tudja fordítani egyedfejlődését, így elvileg halhatatlan.
21
ökoszisztémában találtak úgynevezett invazív medúzafajokat. Ezek korábban nem voltak honosak az adott területen, de a megváltozott környezeti feltételek közepette sikeresebbek, mint bennszülött társaik.
28
nagy tengeri ökoszisztémában, a vizsgált élőhelyek 62 százalékában nőtt a medúzák egyedszáma a korábbi adatokhoz képest. Hét ökoszisztémában csökkent, a többiben pedig nem volt kimutatható változás.
60
felnőtt megölésére is elegendő egyetlen tengeri darázsban lévő méreg. Ez a dobozmedúzafaj Ausztrália és Délkelet-Ázsia partjai mentén él, 15 darab, egyenként háromméteres tapogatója van, és a múlt században hatvannál több ember halt meg a csípésétől.
250 000
tonna medúzát fognak ki évente a délkelet-ázsiai vizekből étkezési céllal. A tengeri halállomány csökkenése miatt sok élelmezéskutató szerint eljöhet az idő, amikor a medúzák, tengeriuborkák és társaik világszerte átveszik a tonhal vagy a hering szerepét az ebédlőasztalon.
2012. május 26.
