Hatvan éve tart a vita az Egyesült Államokban az ivóvíz fluorozásáról. Pártolói szerint ez a gyakorlat segít megelőzni a fogszuvasodást, ellenzői viszont értelmetlenségét, magas árát és az összeesküvés-elméletek jól ismert kliséit hangoztatják. Sok országban adtak-adnak fluort az ivóvízhez. Hazánkban nem, de vajon indokolt lenne-e?
Az ivóvíz fluorozása a legalattomosabb praktikák egyike, hiszen a fluort, ezt a félelmetes nyugtatót korábban patkányméregként ismerték, így lennie kell valaminek a fluorozás mögött a fogak egészségén kívül, fogalmaz objektív szakcikkekben meglehetősen szokatlan hatásvadász frázisokat pufogtatva a Vitaminváros.hu névtelen szerzője. Legfontosabb érve szerint az ivóvíz fluorkoncentrációja a homeopátia elvei szerint erős patogén (mérgező) hatással bír. Rengeteg hasonló írással találkozni az interneten, és ezek irracionalitása láttán az ember hajlamos azonnal a másik oldal mellett állást foglalni. Ez azonban nem helyes, hiszen az ellenzők tudatlansága és zsigeri ellenszenvük nem igazolja automatikusan az általuk támadott gyakorlatot.
Egyre több tudományos bizonyítékot találtak rá a XIX–XX. század fordulóján, hogy az elemi állapotú fluor erősen maró hatása ellenére fontos a csontok és a fogak egészsége szempontjából. Kellő mennyiségű fluor hiányában ugyanis a fogak gyorsabban lyukadnak ki. Az ivóvízben természetesen is van bizonyos menynyiségű fluor, de ez a fogszuvasodás megelőzése szempontjából általában nem elég. Évtizedekig tartó kísérleteket követően, 1945-től kezdtek fluort keverni az ivóvízbe egyes amerikai államokban. Az ötvenes évektől e gyakorlat a szövetségi egészségmegőrző programok része lett, mára az amerikai lakosság kétharmada mesterségesen fluorozott ivóvizet fogyaszt. Ebben a vízben körülbelül egymilliomod rész fluor van (tehát egy köbméter víz tartalmaz egy gramm fluort), a fluorozás egy lakosra vetített költsége egy dollár évente. Az ivóvíz fluorozása az Egyesült Államokon kívül korántsem olyan népszerű. Többek között Kanadában, az Egyesült Királyságban, Argentínában, Írországban, Dél-Koreában, Malajziában, Franciaországban fluoroznak, így világszerte 355 millió ember jut ilyen ivóvízhez. További ötvenmillió olyan vizet iszik, amely természetes módon tartalmazza az ajánlott mennyiségű fluort. Több országban korábban adtak fluort a vízhez, de abbahagyták, főként a gyakorlat elleni hangulatot meglovagoló politikusok szavazatai miatt. E nemzetek közé tartozik például Finnország, Németország, Japán, Hollandia, Svédország, Svájc.
Az amerikai közegészségügyi csúcsszerv, a betegség-ellenőrző központ szerint az ivóvíz fluorozása a XX. század tíz legnagyobb közegészségügyi vívmánya között említendő. A felmérések szerint a fluorozott vizet fogyasztó gyerekeknek 18–40 százalékkal kevesebb lyukas foguk van, mint társaiknak. Korábban a lyukas fogak 50–60 százalékos csökkenését tapasztalták, ez mára azért csökkent, mert azok a gyerekek is találkoznak fluorral (például a fogkrémben), akik mesterségesen nem fluorozott vizet isznak. A felnőtteknél 27 százalékkal csökkent az Egyesült Államokban a lyukas fogak száma. Meg kell jegyezni azonban, hogy más tanulmányok kritizálják a fenti eredményeket, és kisebb hatást mutatnak ki. Több olyan európai országban, ahol abbahagyták a fluorozást, például Finnországban és Németországban, vagy nem is végezték soha, ugyancsak csökkent valamelyest a fogszuvasodás gyakorisága. Az Egyesült Államokban talán azért hatékonyabb e gyakorlat, mert ott kevéssé elterjedt a gyerekek iskola által szervezett fogászati szűrővizsgálata, így a tanulók ritkábban jutnak el fogorvoshoz.
Ha ezek az eredmények helytállók, akkor miért ellenzik olyan sokan a világon az ivóvíz fluorozását? Az ötvenes években kommunista összeesküvést sejtettek a gyakorlat mögött (ahogy például a kötelező védőoltások mögött is). E hisztériát figurázta ki Stanley Kubrick 1964-ben készült Dr. Strangelove című szatírájában, ahol egy bizonyos Jack Ripper tábornok azért akar atomháborút indítani, mert a kommunista összeesküvők fluoros vízzel próbálták beszennyezni az amerikaiak értékes testnedveit. A hidegháború múltával az összeesküvés-elméletek inkább a kormány döntéseit „irányító” gyógyszergyárakat és a fluorkészítmények előállítóit célozzák. Az ellenérvek egy része a fluor nemkívánatos, sőt mérgező hatását hangsúlyozza. Sokan kapcsolatot vélnek felfedezni a fluoros víz és a csontrák, a csonttörések, a mentális betegségek és az ólommérgezés között, és azt mondják, hogy az általános fluorozás miatt ellenőrizhetetlen mennyiségű fluort fogyasztanak az emberek. A The New York Times riportja szerint New Jersey államban, ahol több megyében szándékoznak bevezetni a fluorozást, sokan azért tiltakoznak, mert az interneten olvasottak szerint a fluor csökkenti a gyerekek intelligenciahányadosát. Az amerikai tudományos akadémia mindezt cáfolja, szerinte semmilyen tudományos bizonyíték nincs a fluor súlyos nemkívánatos hatásaira. Az ajánlott mennyiségű fluor egyetlen bizonyított káros hatása az úgynevezett fluorózis nevű kórkép, amely a fogak fehéres vagy barnás elszíneződését okozza.
Egy finn tanulmány szerint a fluoros ivóvíztől való félelem sokkal súlyosabb mentális tüneteket válthat ki, mint a fluor maga. A csonttörések kockázatát az állításokkal szemben egyes tanulmányok szerint még kissé csökkenti is a mérsékelt fluorozás, de az biztos, hogy nem növeli, írja a világ egyik vezető orvosi szakfolyóirata, a British Medical Journal szerkesztőségi kommentárjaként megjelent cikkében Hannu Hausen, a finn oului egyetem fogorvosi karának professzora. A professzort arról kérdeztük, támogatja-e az ivóvíz fluorozását.
– Finnországban jelenleg politikai okokból fel sem merül a kérdés. Volt azonban egy finn város, ahol 1959 és 1992 között fluorozták a vizet, és én boldog vagyok, hogy ott nevelhettem föl a gyermekeimet – válaszolta Hannu Hausen. – Azt gondolom, hogy meggyőző tudományos bizonyítékok állnak rendelkezésünkre a fluor kedvező fogorvosi hatásairól, és nem aggódom a vízfluorozás káros hatásai miatt.
Minthogy rengeteg vizsgálat eredménye jelent meg a témáról a tudományos szakirodalomban, közöttük a fluorozást támogató és kritizáló is, szükség volt a tanulmányok következtetéseit áttekintő, összefoglaló munkákra. Az egyik legátfogóbb ilyen, úgynevezett „review”-cikket Michael Lennon, a sheffieldi egyetem fogorvosi karának munkatársa írta.
– Támogatom az ivóvíz fluorozását, mert ez a leghatásosabb módja a fogbetegségek megelőzésének, különösen a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokban. Ezt számos tanulmány alátámasztotta már – nyilatkozta lapunknak Lennon. – Számos tanulmányt írtak a fluor negatív hatásairól, de egynek sem sikerült bebizonyítania e hatások meglétét.
– Több tanulmány kimutatta, hogy az ivóvíz fluorozása valószínűleg szükségtelen azokban a fejlett országokban, ahol egyébként is alacsony a fogszuvasodás aránya, viszont az elmaradottabb országokban, illetve a hátrányos helyzetű népcsoportok számára továbbra is fontos közegészségügyi gyakorlatnak számít – árnyalja a képet Giuseppe Pizzo, a palermói egyetem sztomatológiai tanszékének munkatársa, egy másik review-cikk szerzője. – Manapság számos európai országban nem fluorozzák rutinszerűen az ivóvizet. Ennek egyik oka, hogy bioetikai normákat sérthet, hiszen a felhasznált fluorvegyületek nem engedélyezett gyógyszereknek is tekinthetők, másrészt az emberi jogokat is sértheti, minthogy a beleegyezésük és sokszor a tudtuk nélkül adnak gyógyászati hatóanyagot emberek tömegeinek.
Pizzo lapunknak küldött levelében leírta továbbá, hogy bár az ivóvíz fluorozása az utóbbi fél évszázad egyik legfontosabb közegészségügyi tettének tekintendő, a modern orvosi gyakorlat a helyi és a szükség esetén történő fluorkezelést részesíti előnyben.
A vélt ártalmak és a kötelező fluorozás miatt számos pert indítottak az önkormányzatok, kormányok ellen az Egyesült Államokban és Európában is. Amerikában a perek nagy többsége a szolgáltatók javára dőlt el, és még egyetlen legfelső szintű feljebbviteli eljárás sem találta törvénytelennek az ivóvíz fluorozását. Egy ír pert is elvesztett a felperes a témában, Hollandiában viszont, ahol 1965 és 1973 között széles körben fluoroztak, a legfelső bíróság betiltotta a gyakorlatot, azóta sem indították újra.
Bár Magyarországon nem fluorozzák az ivóvizet, azért jelentős mennyiségű fluort fogyasztunk más forrásokból, és a tudományos bizonyítékokat áttekintve valószínűsíthető, hogy ez alapvetően a hasznunkra válik. Viszonylag sok fluort tartalmaz a tea, az ásványvizek, a szálkájukkal együtt fogyasztható tengeri halak, illetve a fluorban gazdag termőföldből származó termények.
2013. július 13.
