Ha egy szerző jól csinálja a történelmi krimit, egy idő után egyre nagyobb nehézségekkel kell megbirkóznia. A történelmi háttér ugyanis adott, azt megváltoztatni nem lehet. Pontosabban lehet, sok író különösebb gond nélkül helyez át valós eseményeket, szereplőket térben és időben. Ez a gyakorlat azonban nem összeegyeztethető a „jól megcsinált” történelmi krimi fogalmával. Steven Saylor, a műfaj egyik legelismertebb kortárs alakja sosem változtatja meg azt, ami írott források által bizonyíthatóan megtörtént, saját bevallása szerint inkább csak a nem ismert fehér foltokat tölti ki fiktív történetekkel. Legutóbbi novellagyűjteménye, A hét csoda sem különbözik e tekintetben korábbi műveitől.
Más tekintetben azonban igencsak különbözik, és ezt a fent említett nehézségek kényszeríthették ki. Gordianus, a római magánnyomozó korábbi történeteivel ellentétben, amelyek többé-kevésbé kronologikus sorrendben követték egymást, most visszaugrunk a főhős fiatalkorára. Egyszerűen azért, mert Gordianus megöregedett, az utolsó részben már 64 éves volt, az események időbeli távolsága azonban megköti Saylor kezét.
A hét csoda címéből azonnal sejthető, hogy mi köti össze a kötet novelláit. Gordianus tanítójával végiglátogatja az ókori világ hét csodáját a rodoszi kolosszustól a pharoszi világítótornyon át Szemirámisz függőkertjéig. Persze minden helyszínen újabb és újabb rejtélyek, bűnügyek várnak arra, hogy a leendő magánnyomozó megoldja őket. Saylorban az a jó, hogy nem azért kezdett történelmi krimiket írni, mert kortárs krimiírónak középszerű, és az antik díszletekkel próbálja palástolni a bűnügyi történetek érdektelenségét. E könyve is élvezhető pusztán nyomozós-rejtvényfejtős krimiként. Ha valakit önmagában nem bilincselne le az epheszoszi Artemisz-templom gyönyörűsége, jó eséllyel az sem találja majd unalmasnak a kötetet.
Épp a szerző nimbuszának alapjaként szolgáló történelmi pontosság miatt akadhat meg a figyelmes olvasó szeme a könyv hátsó borítójára írt fülszöveg egyik mondatán. E szerint az egyébként időszámításunk előtt 92-ben játszódó történet hősei „szemtanúi lesznek az első olümpiai játékoknak”. Köztudomású, hogy az ókori olimpiákról szóló első írásos források Krisztus előtt 776-ig vezetik vissza a játékok történetét (és valószínűleg már az ezt megelőző évszázadokban is létezhettek), hétszáz évvel későbbre helyezni az elsőt kissé pontatlannak tűnik. Itt a magyar kiadás szerkesztői hibázhattak, minthogy az olümpiai Zeusz-szobor körül játszódó novellában Saylor viszont azt írja, hogy „a százhetvenkettedik olümpiát tekintettük meg, és megszorozva ezt a számot néggyel arra jutottam, hogy csaknem hétszáz éves lehet ez a hagyomány”.
E kötet után kérdés, hogy merre vezet a Gordianus-sorozat. Az egyik lehetőség, hogy Saylor folytatja a most megkezdett eseménysort, és a nyomozó korai éveit követi tovább. A másik – talán előremutatóbb – választás az lenne, ha Gordianus nyugdíjazása után más venné át a főszerepet. Mint az író lapunknak adott interjúja (Gordianus nyomoz, 2011. június 18.) után megsúgta, erre a célra a magándetektív lányát, Dianát szemelte ki.
(Steven Saylor: A hét csoda. Agave Könyvek, Budapest, 2012. Ára: 3280 forint)
2013. február 23.
