Nagy népszerűségnek örvendenek a meteoritok – legalábbis a katasztrófafilmek világvégét okozó veszélyforrásaiként. Az utóbbi években annyi ilyen film készült – gondoljunk csak az Armageddonra vagy a Deep Impactre –, hogy az emberek jelentős része valóban fél attól, hogy az űrben száguldó, esetenként városnyi méretű szikladarabok egyike záros határidőn belül eltalálja a Földet, mindannyiunk vesztét előidézve. Persze ennek esélye nem nulla, hiszen valószínűleg ilyen nagy kő becsapódása okozta a dinoszauruszok kihalását is, és 1908-ban az úgynevezett tunguzkai eseményt is meteor válthatta ki. Rossz belegondolni, mi történt volna, ha akkor nem Szibériában, hanem egy város területén csapódik be. Mindezek miatt az aszteroidavadászat népszerű téma, a történetének egyik legnagyobb válságát élő NASA-nak pedig minden publicitásra szüksége van ahhoz, hogy pénzt kapjon az amerikai kormánytól. Most arról szólnak a hírek, hogy talán hamarosan űrhajót indítanak egy közeli aszteroidához, hogy befogva Föld körüli pályára vontassák, ahol aztán űrhajósok generációi vizsgálhatják.
2,6
milliárd dollárra becsüli az aszteroidafogás összköltségét a tervvel előálló Keck Űrkutatási Intézet, írja a New Scientist. Bár ez első hallásra rengeteg pénznek tűnik, az űrkutatásban egyáltalán nem számít kiugró értéknek. Majdnem ennyibe került például a Mars felszínén döcögő Curiosity robot küldetése is.
12
évre van szükség a Keck szakértői szerint ahhoz, hogy egy robotvezérlésű (nem ember vezette) űrhajót megépítsünk, az egyik Földhöz közeli aszteroidához küldjük, és a sziklát közelebb húzzuk bolygónkhoz. No persze itt nem a teljes földi élet kipusztításával fenyegető aszteroidák mérettartományában kell gondolkoznunk.
7
méter lehet körülbelül az átmérője annak a sziklának, amelyet reálisan meg tudnánk kaparintani. A tervezett, az űrhajókhoz képest kifejezetten lassan mozgó rakétát napenergiával működtetett hajtóművek mozgatnák, és egy 15 méter átmérőjű zsákot vonna a kiszemelt aszteroida köré.
250–1000
tonna lehet e szikladarab tömege. Bár ez nem tűnik túl soknak, érdemes belegondolni, hogy a holdutazások során összesen mindössze 382 kilogrammnyi kőzetet hoztak haza az űrhajósok, és egy másik aszteroidát megcélzó küldetésben alig néhány grammnyi kőzetet terveznek hazaszállítani az űrkutatók.
6–10
évig tartana a küldetés a számítások szerint. Az emberes küldetés jóval gyorsabb lenne (körülbelül fél év), de sokkal több problémát is vetne föl. Ilyen távol ember még nem merészkedett a Földtől, így az űrhajósok sokáig ki lennének téve a káros sugárzásoknak, mentőakció lehetősége nélkül. Emellett az űrhajó megépítése is összehasonlíthatatlanul drágább lenne.
30
kilométeres körzetben tarolt le minden fát az 1908. június 30-án a szibériai Alsó-Tunguzka folyó közelében fölrobbant meteorit. Üstökös darabja lehetett, amely alacsony szögben lépett a légkörbe, majd 4000 kilométer megtétele után hat kilométer magasan felrobbant. A fényjelenséget 500 kilométerrel arrébb is látták. A robbanás energiáját 10-20 megatonna felrobbanó TNT erejével azonosra teszik.
2013. január 12.
