Noha az amerikai űrsiklók nyugdíjazásával az orosz űrhivatal létesítményei és járművei pótolhatatlanná váltak a Nemzetközi Űrállomás eléréséhez, és a legtöbb műholdat is az oroszok állítják pályára mostanság, az űripari szektor vegetál. Minthogy az űrkutatás Oroszországban még ma is a nemzeti büszkeség fontos támasza, Putyin elnök mélyreható reformokra szánta el magát. Az eredmény azonban kérdéses.
Fél másodperc. Ennyivel korábban startolt tavaly nyáron a kazahsztáni Bajkonur űrkikötőjéből a Proton–M rakéta, amelynek a GPS navigációs rendszer orosz megfelelője, a Glonass három újabb műholdját kellett volna az űrbe juttatnia. Az elhamarkodott indítás következtében a hajtóművek nem érték el a földi gravitáció legyőzéséhez szükséges tolóerőt, a rakéta így néhány másodperc múlva letért a kijelölt röppályáról, és a sztyeppébe csapódott. Szerencsére senki sem volt a közelben, mert hatszáz tonna mérgező üzemanyag robbant föl a becsapódáskor, és a kétszázmillió dollár értékű rakomány odaveszett.
A nem példa nélküli hiba ellenére a NASA, az amerikai űrhivatal nemrégiben hosszabbította meg az oroszokkal kötött szerződését, így 2017-ig 424 millió dollár fejében továbbra is Bajkonurból, orosz rakétákon fognak a Nemzetközi Űrállomásra indulni az amerikai űrhajósok is. Nem nagyon tehettek mást, hiszen a világon az oroszok által 2050-ig biztosan bérelt kazahsztáni létesítményen kívül jelenleg egyedül a Góbi-sivatag Kínához tartozó területén van olyan komplexum, ahonnan emberes űrrepülés indítható. (Az amerikaiak technológiájuk továbbfejlesztése miatt még egy ideig saját hordozóeszközzel nem tudnak embert küldeni az űrbe.)
Pedig az orosz űrhivatal működése az utóbbi években korántsem volt sikeres. A bajok évtizedek óta gyűlnek, a kívülállók figyelmét azonban a sokasodó, látványos indítási kudarcok keltették föl. A Proton–M rakéta elmúlt tíz fellövéséből csak nyolc volt sikeres, és olyan megbízhatónak tartott típusokat is vesztettek el, mint a Szojuz vagy a Progressz teherűrhajók. Ami még aggasztóbb, hogy a vizsgálatok szerint a kudarcok hátterében többségében elkerülhető emberi mulasztások, elégtelen minőség-ellenőrzés és nemtörődömség álltak.
A Reuters és a New York Times riporterei ottjártukkor meglepődve tapasztalták, hogy az űrhajózásban betöltött központi szerepe ellenére Bajkonur semmiben sem különbözik a többi poros kazahsztáni városkától. Nincs mozi, az első mobiltelefont 2004-ben, az első MR-gépet (ma már rendkívülinek nem számító orvosi diagnosztikai eszközt) 2011-ben üzemelték be. A tevehajcsárok a kozmodromnak nevezett űrközpont tőszomszédságában hajtják állataikat a sztyeppén.
Persze ez mindig így volt, ami változott, az a tudományos színvonal. Noha az utóbbi években az orosz kormány újra jelentősen megemelte az űripar (a Szovjetunió szétesése után minimálisra csökkentett) állami támogatását – az utóbbi három évben ez összesen több mint ötmilliárd dolláros pénzinfúziót jelentett az iparágnak –, a hiányosságok miatt a beérkező megrendelések jelentős részét kapacitáshiány miatt el kell utasítaniuk. Bár a pályára állított műholdak számát tekintve továbbra is lehengerlő Oroszország vezető szerepe, a hozzáadott kutatás-fejlesztési érték hiánya miatt a globális űripar bevételeiből csupán tíz százalékban részesül. Az új orosz rakéták alkatrészeinek nyolcvan százalékát Európából és Amerikából importálják.
Az űrmérnökök utánpótlása sincs megoldva. A Bajkonurban dolgozó civilek többsége hatvan év feletti vagy harminc év alatti. A kellő tapasztalattal felvértezett, de még nem túl idős mérnökök többsége a jobb élet reményében külföldre vándorolt, és az ambiciózusabb európai, amerikai, kínai vagy indiai űrügynökségnél vállalt munkát.
A most elkezdett reformok sokak szerint mindezek miatt már most is elkésettnek tekinthetők. Mi ezeknek az intézkedéseknek a lényege? Az űrközpontot vezető Roszkoszmosz vállalatot leválasztják a kereskedelmi tevékenységet folytató cégekről, így csak az űrstratégia kidolgozására és a kutatásra kell koncentrálnia. Eközben a kiszolgáló beszállítókat a hatékonyabb működés érdekében egységes állami vállalattá alakítják. A kritikusok szerint ez éppen a bürokráciát és a korrupciót növeli majd, miközben ellehetetleníti a versenyt.
A szakértők többsége (közöttük veterán űrhajósok) szerint azonban a megreformált jövő csak jobb lehet a jelennél. Ebben a jövőben pedig Bajkonurnak már nem szánnak sok szerepet. 2018-ban ugyanis megnyílik az Oroszország távol-keleti területén épülő vosztocsniji űrrepülőtér, ezzel az orosz űrkutatás fizikai értelemben is maga mögött hagyja a múltat.
Agyelszívás Amerikában is? Ne higgyük azt, hogy a költségvetési lefaragások következtében elveszített szakemberek nemzedékei csupán az orosz űrprogramnak okoznak gondot. Egyes szakértők szerint ez vár az amerikai űrhivatalra, a NASA-ra is. A mérvadó űrkutatási hírportál, a Space.com minap megjelent véleménycikke szerint az Obama-kormányzat által sorozatosan csökkentett pénzügyi támogatások már jövőre arra fogják sarkallni az űrprogram alig pótolható, jól képzett fiatal űrkutatóit, hogy derűsebb kilátásokkal kecsegtető karriert válasszanak maguknak. Miután egymás után állították le a látványos, emberes űrrepülésekkel járó terveket, most húsz százalékkal csökkentették a laikusok számára kevéssé átlátható, de tudományos szempontból értékesebb bolygókutatási program költségvetését is. Az „átszervezésnek” hívott leépítés a kutatók fél fizetésének majdnem egyéves visszatartását idézheti elő, ez pedig sokukat az éppen születőben lévő privát űrrepülési szektor felé tolja majd.
2014. január 9.
