Kiemelt bejegyzés

Többé nem frissülő blog

Ez a blog többé nem frissül. Az új cikkek új helyen, a molnarcsaba.wordpress.com címen érhetők el.

2015. július 11.

Maguk a barlangok a rejtett kincsek

Múlt héten adták át a megújított lillafüredi Szent István-barlangot, amely a Bükk egyik leglátványosabb forrásbarlangja. Nem tartozik a legismertebb képződmények közé, pedig méretei, látványosságai, kőzetformációi alapján felveszi a versenyt legnépszerűbb barlangjainkkal. Cikkünkben bemutatunk néhányat a rengeteg, méltatlanul kevés figyelmet kapó magyar barlang közül.

Úgy beszélik, 1913-ban egy szerencsétlen kutya esett Lillafüred mellett egy földhasadékba, és napokig ott vonyított, ugatott. Segélykiáltásaira lettek figyelmesek az emberek, majd a megtalált, és később Kutya-lyuknak elnevezett nyíláson keresztül leereszkedtek a föld mélyébe. Lent egy barlangot találtak, amelynek jelenleg ismert függőleges kiterjedése 101 méter, járatainak hosszúsága 1470 méter.
A feltáró Kadic Ottokár Szent Istvánról nevezte el a barlangot.
A következő évtizedekben a barlang egyes részeit a nagyközönség számára is látogathatóvá tették. A XX. század folyamán többször fel kellett újítani a barlangot, hogy állagát megőrizzék, a legutóbbi rekonstrukcióval pedig a napokban készültek el. Így a látogatók újra megcsodálhatják a szép oldásformákat és a cseppköveket.
Hazánk annak ellenére gazdag barlangokban, hogy a karsztosodásra hajlamos karbonátok az ország kőzeteinek csak 1,5 százalékát adják. Így is négyezerre tehető az ország barlangjainak száma, bár ezek többsége nem több egy-egy néhány méteres lyuknál. Mintegy száz barlang hosszabb kétszáz méternél, és körülbelül harminc éri el az egy kilométeres hosszúságot.
A legismertebb Aggteleki- és Pálvölgyi-barlang mellett sok olyan felszín alatti formációnk van, amelyek mindenki számára látogathatók. Vannak, amelyekbe utcai ruhában is beléphetünk, de érdekesebbek azok, amelyeket overallban, sisakban, fejlámpával, barlangi vezető irányításával fedezhetünk föl.
– A balatonfüredi Lóczi-barlang például utcai ruhában, kiépített járdákon sétálva is látogatható. Bár cseppköveket nem találhatunk ott, a vízszintes helyzetükből kimozdult mészkőrétegek és a lekerekített oldásformák érdekessé teszik az üreget – kezdi Slíz György, a Szent Özséb Barlangkutató Egyesület vezetője a kevéssé ismert hazai barlangok felsorolását. – Barlangászként én azonban inkább olyan barlangokkal foglalkozom, amelyek csak kúszva-mászva, megfelelő tapasztalattal és felszereléssel járhatók. De ettől nem szabad megijednünk. Hiszen az idegenforgalmi barlangokban vezetett kalandtúrák átlagos erőnléttel is teljesíthetők.
Slíz György a Keszthelyi-hegységben lévő Csodabogyós-barlangot említi elsőként. Ezt a kilencvenes években fedezték fel, később pedig kiépítették annyira, hogy a kalandtúrázni vágyó látogatók előzetes bejelentkezés után, vezetővel bejárhatják egyes szakaszait. Eközben a barlang feltárása sem zárult le, tavaly egy újabb szakaszra leltek benne a barlangászok, amint az Slíz György Felfedezések a föld alatt – Magyarország új barlangjai 2003–2013 című könyvében olvasható. A Csodabogyós különlegessége, hogy Magyarország leghoszszabb olyan barlangja, amely nem oldódással, hanem tektonikus mozgások révén, egy törésvonal mentén, a hegy szétrepedésével keletkezett. Emellett a Függőkert elnevezésű termében szép, karcsú állócseppköveket is találhatunk.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság is számos barlangba szervez overallos túrákat, ezek közül a Létrási-vizesbarlang talán a legnépszerűbb. A főként a múlt század ötvenes éveiben feltárt, 3500 méter hosszú, 67 méter függőleges kiterjedésű barlang víznyelő: egy kis patak vizét nyeli el. Az érdeklődők rövid és hosszabb túrát is tehetnek itt, amelyhez védőruhát és sisakot, fejlámpát a nemzeti park biztosít, gumicsizmát azonban nekünk kell vinni. A hosszú túra már jó fizikai erőnlétet, és bizonyos szakaszokon megfelelő lelkierőt kíván, sok helyütt ugyanis hason kell csúszni a pocsolyákban.
Aki nem utazna messzire a fővárostól, és szárazabb körülmények között, családostul szeretné megtapasztalni az overallos, csúszást-mászást igénylő barlangi túrákat, azoknak javasoljuk a Solymári-ördöglyukat. Ide akár kisebb gyerekeket is el lehet vinni. Ezen öt és fél kilométeres barlang látogatható részeinek bejárása ugyanis egy óriási, lyukacsos ementáli sajtban való bújócskázásra emlékeztet. De a borsóköves hasadékokból álló, Budán nyíló Ferenc-hegyi-, vagy a tágasabb, de képződményektől mentes Mátyás-hegyi-barlangba is elkalandozhatunk.

2014. július 14.