Pékek, informatikusok, touch down

Vasárnap lejátszotta története első meccsét a magyar amerikaifutball-válogatott. A lelátó tömve volt, de megmaradt a sok más sportág szurkolói által csak vágyott családias hangulat. A hosszú távú jövő azonban kérdéses: meddig elégednek meg a nézők a lelkes amatőrök szimpatikus, de néhol kissé esetlen játékával?



A magyar focisták körben fél térdre ereszkednek a pálya gyepén, és úgy szorítanak a külföldi ellenfél egyik sérült, a földön fekvő játékosának mielőbbi felépüléséért. Amikor a vendégcsapat játékosa végre feltápászkodik, és az orvosra támaszkodva lebiceg a pályáról, a közönség ütemesen tapsol. A meccs előtt, a himnuszok alatt egy pisszenés sem hallatszik, mindenki tisztelettudó vigyázzállásban hallgat-énekel. A végén pedig a győztes vendégcsapat felsorakozik a lelátó előtt, és a közönséggel – amelyben elszórva, teljes békében néhány vendégszurkoló is lengeti nemzeti zászlaját – közösen megtapsolják egymást.
Talán e felvezetőből kitalálható, hogy nem labdarúgómeccsről van szó. Tíz évvel a sportág magyarországi újraalapítása után az Építők népligeti sportpályáján mérkőzött a magyar amerikaifutball-válogatott, először története során. A barátságos találkozón Csehország válogatottja volt az ellenfél, az eredmény pedig 26:7 lett a vendégeknek. De ez teljesen mindegy most.
A 4500 fős közönséget sem érdekelte; teljesen megtöltötték az Építők-pálya tribünjét, dacára annak, hogy csak egy nappal korábban derült ki, az eső miatt nem az eredetileg tervezett Szőnyi úti BVSC-pályán rendezik a meccset (amely a tinyurl.com/magyar-cseh címen tekinthető meg). Persze a 4500-as nézői létszám megmosolyogtató az amerikai profi ligában, az NFL-ben (és az egyetemi bajnokságban) megszokott hetvenezres telt házakhoz képest, de az összehasonlítás teljesen értelmetlen. Talán érdemesebb a hagyományosnak tekintett, akár több mint százéves múltra visszatekintő sportágak meccseire kilátogató nézők létszámához hasonlítani. Nos, az első osztályú labdarúgó-bajnokság múlt heti fordulójának meccseire – újabb negatív csúcsot döntve – összesen 13 507-en voltak a helyszínen kíváncsiak.
Noha a legtöbben – még azok is, akik követik az amerikai futball eseményeit – úgy tudják, hogy a sportág 2005-ben jelent meg Magyarországon az azóta is domináns csapat, a Budapest Wolves megalapításával, ez nincs így. Valójában már 1991-ben rendeztek meccset az Üllői úton amerikai katonák és magyar rögbisek közreműködésével, olvasható a Még egy yard blogon. A kilencvenes években egy-két magyarországi csapat létezett (melyek tagjai jórészt a ’91-es mérkőzés játékosai közül kerültek ki). Az utolsó – Star Force-nak, majd Cowboysnak hívott – klub honi ellenfél hiányában az osztrák és a cseh bajnokságban szerepelt, nem is sikertelenül, majd az ezredforduló évében az érdektelenség és a pénzhiány miatt feloszlott. Öt évvel később – a magyar NFL-közvetítések beindulásának hatására – alapították meg az első „újkori” csapatot (a Wolvesot), majd útjára indult a máig működő szövetség és bajnokság.
– Noha nem állítható, hogy az amerikai futballnak nagy hagyományai lennének Magyarországon, a tévében mégis sokkal többen nézik, mint az amerikai profi kosárlabdát vagy a jéghokit. Persze ez az NFL érdeme, nem a magyar szövetségé, de azért mutatja, hogy a sportág rendkívül népszerű hazánkban – mondja Bachrathy Kornél, a Magyar Amerikaifutball-szövetség főtitkára. – E népszerűség növelése érdekében hoztuk létre a válogatottat. A jégkorongban is a válogatott sikerei indították el a sportág jelenkori népszerűségének növekedését. Arra nincs esély, hogy az amerikai futballból tömegsport legyen (a játékmenet, a stratégia, a formációk túl komplexek ahhoz, hogy könnyedén lehetne játszani a grundon), de sok régi magyar sportág ismertsége, népszerűsége elérhető lehet a számunkra.
Mindeddig a tavalyi bajnoki döntő nézőszáma a rekord: akkor hatezren mentek ki a Szőnyi útra. Mindezt annak ismeretében kell megítélni, hogy – a főtitkár szavaival – „pékek és informatikusok” játszanak a pályán. Ők egy fillért sem kapnak a sportolásért, a rendes munkájuk mellett, szabad idejükben edzenek, és költségeiket maguk állják.
– Nagyon nehéz a pénzügyi hátteret biztosítanunk. A teljes sportág állami támogatása évente három és fél millió forint. Ebből nehéz varázsolni. Állandó létesítményproblémáink vannak – folytatja a főtitkár. – A BVSC-stadionon kívül be sem engednek minket más nagy budapesti labdarúgócsapat pályájára. Gondolom, kellemetlenül érintené őket a látvány, hogy egy alig pár éves amatőr sportág a futballmérkőzések nézőinek többszörösét képes becsalogatni.
Jelenleg három osztályban tizenkilenc klub vesz részt a bajnokságban (esetenként két csapattal), ezeken kívül van néhány csapat, amely nem tagja a szövetségnek. Néhány évvel ezelőtt, amikor az újdonságnak számító magyar tévéközvetítések hatására hirtelen fellendült az érdeklődés a sportág iránt, sok klub alakult, de azóta több meg is szűnt. Az ok részben financiális, részben az utánpótlás megoldatlansága. Az iskolából kikerülő, munkába álló játékosok gyakran kikopnak az edzésekről, pedig az amerikai futball jellegzetességei miatt legalább ötven-hatvan emberre van szükség ahhoz, hogy mindenki csak a saját pozíciójára koncentrálhasson.
Bár az amerikai futball igen népszerű a világban, még mindig legfőképpen amerikai sportág. Az ottani csapatokat és ligákat fényévek választják el bármely más nemzetéitől. Ez nemcsak a profi NFL-re, hanem a nem kevés képmutatással amatőrnek tekintett egyetemi bajnokságra is igaz. Rajtuk kívül a kanadaiak és a mexikóiak képviselnek számottevő játékerőt. Európában a németek és az osztrákok a legjobbak, de még ott sincs annyi pénz az amerikai futballban, hogy teljesen profi bajnokságok működhessenek. Jellemzően néhány amerikai idegenlégióst foglalkoztatnak, a többi játékos amatőr. Az európai szövetség működése sem zökkenőmentes, Európa-bajnokságok maradtak el az utóbbi években. Most azonban terveznek B csoportos Eb-t is, erre szeretne a magyar válogatott kijutni. Ez egyetlen mérkőzésen fog eldőlni, méghozzá október 10-én a szerbek ellen Belgrádban. A csapat első számú irányítója – ahogy múlt vasárnap is – Bencsics Márk lesz.
– Láttam a tévében a 2003-as superbowlt [az NFL döntőjét], és nagyon megragadott a sportág. Két évre rá kezdtem játszani a Wolves második csapatában. 2009-ben megkeresett a Sport Tv, hogy szakkommentátorkodjam az NFL-közvetítések közben, mindezek hatására az amerikai futball egyre jobban a mindennapjaim részévé vált. Ekkortól öt éven keresztül (a csapat megszűnéséig) egy másik együttesnél, a Budapest Hurricanesnél játszottam – mondja Bencsics. – Természetesen, ahogy minden játékos Magyarországon, az időm nagy részében dolgozom, illetve tanultam. Az edzéseken mégis igyekszünk az amatőr körülmények dacára profi szemlélettel dolgozni, és szinte minden szabad időnket ennek áldozzuk.
Bencsics Márk emlékei szerint a 2005-ös kezdeti fellángolás után alakult sok klub csakhamar komoly nehézségekkel szembesült. Nem voltak megfelelő képzettségű edzők, így a legtöbb csapat játéktudása gyenge maradt. Ugyanakkor az amerikai futballt szerető nézők megoszlottak a viszonylag sok csapat között, így a mérkőzések látogatottsága lecsökkent. Ez a helyzet mostanra letisztult, ám a jövőről nem lehet biztosat mondani.
– A jelenlegi ausztriai és német amerikai futball szervezettsége, háttere és népszerűsége számunkra is reálisan elérhető. Ők két-három évtizede építkeznek, és az ő szintjük fölé már nagyon nehéz jutni. Ez annyit jelent, hogy néhány idegenlégióst meg tudnak fizetni, és megvan a saját pályájuk, nem kell másoknál kuncsorogniuk – vall vágyairól Bachrathy Kornél. – Ha lenne harminc-harmincöt stabil csapatunk, jó utánpótlással, már elégedettek lennénk. Soha nem lesz itt NFL, és nem is kell, hogy legyen.

2015. október 3.