Nyuszik bundában

A Playboy szakít a teljes meztelenséggel, hamarosan legfeljebb fehérneműben pózoló hölgyek tűnhetnek fel a legismertebb pikáns magazin oldalain. Az újság több mint fél évszázada jelentős szerepet játszott a szexuális forradalom kiteljesedésében, mára azonban a saját maga hirdette nyílt szexualitás közhelyszerűvé válása érdektelenné tette a magazint.



A tizenhárom legelképesztőbb elhagyott szálloda; Nézd meg a nagy fehér cápa legelső rögzített támadását a San Francisco-öbölben!; Nézd meg, ahogy egy jaguár beugrik a folyóba, miközben aligátort üldöz!; Egy floridai nőt őrizetbe vettek, miután élőben közvetítette az interneten, ahogy ittasan vezet – ezek bármelyik, az interneten talált képekből, videókból élő szórakoztató híroldal címlapos cikkei is lehetnének. Pedig ez a Playboy (playboy.com) nyitóoldala. Sehol egy pucér nő, de még lengén öltözött is csak egy van. Azzal azt az írást illusztrálják, amelynek hatására a mi cikkünk is íródott. A címe: Hogy mit csinál a Playboy?
Cory Jones, a Playboy vezető szerkesztője nemrégiben drasztikus átalakítási terveket tárt az egykoron szebb napokat látott, mára azonban mély pénzügyi válságba került szex-, erotikus, illetve férfiaknak szóló életmódmagazin alapító főszerkesztője, Hugh Hefner elé: jövő márciustól nem közölnek teljesen meztelen képeket a Playboyban.
Meglehetősen bizarr lehetett a szituáció, hiszen a találkozóra a The New York Times beszámolója szerint Hefner uradalmában, az úgynevezett Playboy-villában került sor. Ott, ahol a 89 éves tulajdonos tucatnyi, rendszeresen váltogatott „barátnőjével” él együtt, akik az unokái is lehetnének. Dacára a miliőnek, Hefner még mindig az az éleslátású üzletember, aki mindig is volt, így elfogadta, hogy az ingyenes netes pornó korában fenntarthatatlan a nyomtatott újság és a hozzá kapcsolódó elektronikus tartalmak működtetése az eddig megszokott módon.
A filmek, zenék, magazinok illegális internetes letöltése nem a filmipart vagy a lemezkiadást károsítja legsúlyosabban. Ezeknek még mindig megvan az a megfogyatkozott, ám hűséges közönségük, amely továbbra is életformájának tekinti a moziba járást, lemezvásárlást. Viszont a szexfilmek, az erotikus vagy éppen pornómagazinok fogyasztóinak többsége eddig is mindent megtett, hogy eltitkolja érdeklődését, így az illegális letöltés számukra nemcsak az ingyenesség, hanem az anonimitás miatt is előnyös.
A Playboy mindig is a legszemérmesebb volt a világ vezető pikáns magazinjai közül. Fő vetélytársai, a Penthouse és a Hustler sokkal explicitebb fotókat, „keményebb” anyagokat közöltek. Az interneten pillanatok alatt elérhető legkülönfélébb pornográf tartalmak (köztük A listás hollywoodi sztárok ellopott-kiszivárogtatott képei) hatására azonban a potenciális olvasók ingerküszöbe megemelkedett, és már nem hozzák lázba őket a Playboyban látható, általában nevesincs modellek giccses zsánerképei. Még akkor sem, ha történetesen meztelenek.
A Playboy tehát ma már nem az a csábító, matrac alatt rejtegetendő tiltott gyümölcs, amely néhány évtizeddel ezelőtt volt. A fiatalok szemében a magazin (a nyuszifüles hoszteszekkel együtt) a múlt terméke, szüleik generációjának kissé kopottas, meztelenségében is prűd szimbóluma. Mindez meglátszik a példányszámokon is. Míg az előző évtizedekben az amerikai kiadás rendszerint havonta ötmillió példány fölött fogyott (a hetvenes években érte el a csúcsot hétmillióval), manapság jó, ha eladnak 800 ezret.
Persze a vetélytársak sem állnak túl jól. A Penthouse, amely 1965-ös indulásától fogva a Playboy legfőbb vetélytársának számított, az ezredforduló után egyenesen csődbe ment, eredeti tulajdonosainak meg kellett válniuk tőle. Az elmúlt évtizedben szinte kétségbeesetten próbálták változtatni az újság profilját, egyszer a nyílt pornográfia, máskor a viszszafogottabb erotika irányába, de az olvasók ettől csak elbizonytalanodtak, a példányszámok pedig esnek. Jelenleg talán kétszáz-háromszáz ezer fogyhat a Penthouse eredeti (angol) kiadásából havonta.
A legnagyobb bajban azonban a Hustler van, amelyet a nagyközönség az alapító tulajdonos Larry Flynt botrányos (vagy inkább jól megtervezetten reklámértékű) viselkedéséről szóló, Milos Forman rendezte Larry Flynt, a provokátor című filmből ismerhet. Flynt tavaly már a nyomtatott Hustler megszűnését jövendölte, miután a nyolcvanas évekbeli hárommilliós csúcs után százezer alá esett a példányszáma. Flynt azért nem bánkódik nagyon a három nagy magazin közül egyértelműen a legbevállalósabb újság haláltusája miatt: „Pont úgy kezelem a Hustlert, mintha mogyoróvaj vagy babkonzerv lenne: termék, amely ha már nem hoz hasznot, ideje továbbállni.”
A Playboy sincs jó bőrben, de a vetélytársakéval gyökeresen ellentétes lépés (az aktok mellőzése) valóságos sokként hatott szerte a világon. A hivatalos bejelentés szerint a képek 13 éves kor fölött szabadon hozzáférhetők lesznek (az amerikai besorolásnak megfelelően), magyar analógiával 13-as karikát kellene rájuk tenni.
Az sokkal kisebb megrázkódtatást okozott, amikor egy évvel ezelőtt az internetes változat (playboy.com) szakított a meztelenséggel, viszont üzleti szempontból a lépés sikeresnek bizonyult.
Hatására ugyanis az olvasók átlagéletkora 47 évről leesett (a reklámozók számára sokkal értékesebb) harmincra, a havi látogatók száma pedig négymillióról felment 16 millióra. Ezek az adatok első hallásra nehezen érthetők, hiszen azt hihetnénk, hogy a Playboy fő vonzerejét a fedetlen női testek adták. A válasz egy szó: Facebook. Ma már a honlapok látogatóinak többsége a Facebookról érkezik, az ismerősei által megosztott linkeket követi a legtöbb ember. A Facebook azonban nem enged pornográfiát a saját felületeire, így korábban a playboy.com cikkei jórészt képtelenek voltak beférkőzni a közösségi hálóba. A jelenlegi, nem közszeméremsértő tartalmak azonban már teljesen „munkahelybiztosak”, nem szégyen megnyitni őket bárhol, bármikor.
Kérdéses azonban, hogy ugyanez a megfontolás alkalmazható-e a nyomtatott magazin olvasóira is. Mi marad a Playboyból, ha nem lesznek benne pucér nők? Az elmúlt évtizedekben a vígjátékok kedvelt toposza volt, hogy amikor az egyik szereplő lebukott egy Playboyjal, azzal mentegetőzött, ő csak az igényes cikkeket, interjúkat, novellákat olvassa benne. Kétségtelen, hogy az idők során számos író, művész, színész, sőt politikus jelent meg a magazinban (és nem csak aktképeken). A Playboy a hatvanas években interjút közölt a fekete polgárjogi harcos Malcolm X-szel és Martin Luther Kinggel, de Vlagyimir Nabokov íróval is. Novellát publikált a Playboyban Gabriel García Márquez és Murakami Haruki. Persze kérdés, miért tették: felemelőnek érezték a megjelenést a Playboyban, vagy a lépés reklámértékét mérték föl hideg fejjel, esetleg a honorárium tartalmazott viszszautasíthatatlanul sok számjegyet?
A magazin rangja a valóban értékes írások által emelkedett. A Playboy a férfias életérzés kellékévé vált, a szexualitás képi megjelenítése pedig a nyilvános populáris kultúra részévé lett. A Playboyban már akkor sem volt szégyen meztelenül megjelenniük a kor legünnepeltebb sztárjainak, amikor a magamutogatás még nem volt a show-biznisz marketingjének kötelező eleme. Madonna, Sharon Stone vagy Naomi Campbell mellett a leghíresebb „playmate” az első számot ékesítő Marylin Monroe volt.
A Playboy márkanév továbbra is jelentős üzleti értéket képvisel, a nyuszis logó pedig egyes felmérések szerint még ma is a világ harmadik legismertebb emblémája (az Apple-alma és a Nike-pipa után). Hogy ténylegesen mennyire voltak eddig fontosak az olvasók számára a nem teljes meztelenségre építő, sőt nem is feltétlenül erotikus témájú cikkek, az most fog kiderülni. Ha igaz, amit a szerkesztők állítanak, a leendő Playboy ugyanis semmiben sem fog különbözni az ezernyi, férfiaknak szóló magazintól, az FHM-től, a Maximtól.
Lehet, hogy Hefnernek még szorosabbra kell húznia az övet vörös selyem háziköntösén.

2015. október 24.