Méhecske

Az igazi Nobel-díjakkal egy időben osztották ki az idei Ignobel-díjakat, ami a patinás Nature folyóirat szerint az év tudományos fénypontját jelenti. Pedig, amint neve is utal rá (az angol ignoble ’nemtelen, értéktelen’ és Nobel nevének vegyítéséből alkotott szójáték), az Ignobellel nem éppen az év legfontosabb felfedezéseit jutalmazzák. Épp ellenkezőleg, azok részesülhetnek benne, akik, noha rangos folyóiratban közölték kutatásaik eredményét, nehezen komolyan vehető dolgokat fedeztek föl. Az Ignobel odaítélésével ugyanakkor nem célja a döntőbizottságnak (amelyben igazi Nobel-díjasok is helyet foglalnak) a furcsa jelenségeket kutató tudósok megszégyenítése. Inkább az, hogy olyan felismerésekre hívják fel a figyelmet, amelyek – a díj mottójának szavaival – „először megnevettetnek, majd gondolkodásra késztetnek minket”. Az igazán elhivatott kutatók szinte várják, hogy mikor veszik őket elő. Aki kimarad, a szervezők így vigasztalják: „Ha idén nem nyertél – és főleg, ha nyertél –, reméljük, jövőre nagyobb szerencséd lesz.”



30
percig kellett csókolózniuk azoknak az önkénteseknek, akik japán orvosok Ignobelre érdemes kísérletében vettek részt. Az eredmény szerint a csókolózás enyhíti az allergiás tüneteket.

25
éve alapította az Ignobelt a humoros tudományos folyóirat, az Annals of Improbable Research (Kevéssé hihető kutatások évkönyve) főszerkesztője. Kezdetben a Massachusettsi Műszaki Egyetemen rendezték a díjátadó ceremóniát, mostanában már a Harvard Egyetem színházában tartják.

10
díjat osztanak ki minden évben. Igyekeznek elkerülni a kellemetlen helyzeteket, ezért – ellentétben az igazi Nobel-díjjal – a kihirdetés előtt általában egyeztetnek a díjazottakkal, és ha tiltakozik valamelyik, keresnek helyette mást. Az utóbbi évtizedekben olyan nagyra nőtt a díj ázsiója, hogy szinte minden díjazott örül az elismerésnek, és el is megy a ceremóniára.

60
másodperces előadásban kell bemutatniuk a díjazottaknak kutatásuk lényegét, eközben pedig a háttérben válogatott eszközökkel igyekeznek tréfát csinálni az egészből. Amikor letelt a perc, egy kislány jön a színpadra, és azt visítja: „Elég, unalmas vagy!”

67
pácienst vizsgáltak meg angol orvosok, és úgy találták, hogy pontosan előre jelzi az akut vakbélgyulladást, ha gépkocsival fekvőrendőrre hajtva éles fájdalmat érzünk a hasunkban. E felfedezés (amely alkalmanként valóban életmentő lehet) Ignobelt ért a diagnosztikai orvoslás területén.

21
másodpercig vizel átlagosan szinte minden emlős, függetlenül testméretétől, derítették ki az Egyesült Államokban és Tajvanon dolgozó kutatók. Ők a fizikai díj nyertesei.

888
gyermeke volt a XVIII. század elején uralkodó marokkói Vérszomjas Iszmáil szultánnak. Osztrák matematikusok azt próbálták modern matematikai szimulációk segítségével modellezni, mindezt hogyan sikerülhetett véghez vinnie. Ignobellel jutalmazott számításaikból kiderült, hogy 32 éves reproduktív életszakasszal számolva napi 0,83–1,43 közösülésre lehetett ehhez szükség, és meglepően kicsi, 65–110 feleséget számláló hárem is elegendő volt hozzá.

25
különféle testrészén csípette meg magát (a péniszén és herezacskóján is) egy méhecskével a Cornell Egyetem kutatója, hogy kiderítse, mely testrészeken a legfájdalmasabb a méhcsípés. Szenvedéséért élettani és rovartani Ignobel volt a kárpótlás. Idézzük a kísérlet leírását a tudós közleményéből: „A méhet az adott csípési helyszínhez tartottuk, majd a csípés megérzésétől számított 5 másodperc múlva távolítottuk el úgy, hogy a fullánk a bőrben maradjon. A fullánkot újabb egy perc elteltével távolítottuk el.” Az eredmények szerint a koponyán, a középső lábujjon és a felkaron legkevésbé fájdalmas a csípés, míg a legtöbb kínt az orrcimpában, a felső ajakban és – meglepő módon – a pénisz tengelyében okozza.

2015. október 24.