Nem mindig fejlődés a felfedezés

Halálos vírusokkal, világvégével fenyegető fekete lyukakkal, tömegpusztító fegyverekkel játszadozó tudósok okoznak újra és újra nyugtalan perceket a laikus közvéleménynek. Mi alapján dönthetjük el, eldönthetjük-e egyáltalán, hogy a ma elvégezhető kísérletek felemelkedést vagy romlást hoznak-e ránk a jövőben?



Az Európai Magfizikai Kutatóintézet (CERN) részecskegyorsítójának beindításakor sokan tartottak attól, hogy a hadronütköztető a világvégét fogja okozni (ami lapzártánkig egyelőre nem következett be). Noha e félelmek sokakat inkább megmosolyogtattak, a tudományos kutatásnak kétségtelenül vannak olyan területei, amelyek nagyon is valós veszélyt jelenthetnek, ha a kutatók nem vigyáznak, vagy a folyamatok nem az előzetes várakozásaiknak megfelelően alakulnak.
A modern tudomány születése óta folyik a vita arról, hogy a tudósok feladata-e mérlegelni felfedezéseik következményeit. Három évvel ezelőtt heves vita bontakozott ki a tudományos közösségben arról, hogy szabad-e nyilvánosan hozzáférhető folyóiratban közölni azt a tanulmányt, amely mintegy receptet adott a minden eddiginél halálosabb sertésinfluenza-vírus készítéséhez a kórokozó genetikai módosítása útján. Az egyik oldal szószólói azzal érveltek, hogy a virulenciáért felelős gének azonosítása hatalmas felfedezés, óriási előrelépés a hatékony ellenszer keresésében, a másik oldal viszont attól tartott, hogy terroristák ennek alapján legyőzhetetlen biológiai fegyverhez juthatnak.
Bár minden ember agyában van afféle vészcsengő, amely a „jó” és a „rossz, megengedhetetlen” dolgok elkülönítésében segít, ha objektív tények alapján próbálunk határvonalat húzni e kettő között, hamar tanácstalanságba ütközhetünk. – A modern tudományt, amelyben már hatalmas pénzek mozognak, és a felfedezések rengeteg résztvevő együttes munkájának következményei, nem lehet etikus hozzáállás nélkül művelni, mert különben értelmezhetetlenné válnak az eredmények. Ahogy a DNS kettős spiráljáért Nobel-díjat kapott James Watson mondta: egy kutató bármilyen kérdést feltehet, de a megválaszolás előtt mérlegelnie kell a következményeket – mondja Galántai Zoltán, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tudományfilozófusa. – No de hogyan különböztessük meg azokat a kísérleteket, amelyeket el szabad végezni, azoktól, amelyeket nem? A probléma abban áll, hogy a tudományetika, amely arra lenne hivatott, hogy efféle kérdésekre választ adjon, nem abszolút. Számos egyenrangú etikát alkothatunk választott értékrendünk alapján, és ezek szerint eltérő következtetésekre juthatunk – mutatott rá Galántai.
Ez azt jelenti, hogy a veszélyességet értékelve dönthetünk úgy, hogy a józan ésszel belátható, minimális kockázatot vállaljuk a várt, jóval valószínűbb pozitív kimenetel fejében. De úgy is okoskodhatunk, hogy semmit nem kockáztatunk, és ha csak elvben is felmerül a negatív következmények esélye, elvetjük a kísérlet ötletét. A modern tudomány esetében pedig az üzleti érdekek is jócskán meghatározhatják, hogy a fennálló kockázatok milyen súllyal esnek latba egy-egy kutatási program beindításakor vagy éppen törlésekor.
Vannak olyan találmányok is, amelyek, ha elszabadulnak, az emberiség fejlődése, a civilizáció előrehaladása helyett éppen annak pusztulását is okozhatják. Emiatt sokan felvetik, hogy a tudományos felfedezés és a fejlődés nem mindig szinonimái egymásnak. Amikor felrobbantották az első atombombát, Robert Oppenheimer a hindu Bhagavad-gítából idézett: „Én lettem a halál, a világok pusztítója.”
– A tudományos közgondolkodásba mélyen be van huzalozva a tudományoptimizmus, amely abból indul ki, hogy az elmúlt egy-másfél évszázadban a tudomány és a technika, illetve a demokrácia és a jólét fej fej mellett fejlődtek. Ebből arra is lehet következtetni, hogy ha a technikát toljuk előre, az magával fogja húzni a jólétet is. Szerintem azonban ez nagy probléma, hiszen az összefüggést valójában nem bizonyítja semmi – érvel Galántai Zoltán. – Könnyen elképzelhető, hogy a tudományos felfedezések negatív következményekkel járnak, és arra sincs semmi garancia, hogy a technikai fejlődés a jövőben tovább növeli majd az életszínvonalat.

2015. szeptember 17.