Ha bőrzik a tó

Sokat javult az ezredforduló táján tapasztalható állapotokhoz képest természetes fürdővizeink minősége a kijelölt strandokon. A nemrégiben nyilvánosságra hozott, többéves méréseket felölelő adatok szerint nagy többségük egyenesen kiváló minősítést kapott. Vajon mi állhat e kedvező fordulat hátterében, illetve nem lenne-e indokolt több folyószakaszt megnyitni a fürdőzők előtt?

Gangesz nem pusztán folyó, Indiában istenségként tisztelik a két és fél ezer kilométer hosszan hömpölygő víztömeget. Indiai úti filmek kihagyhatatlan jelenete, amint hithű hinduk átszellemülve megmerítkeznek a szent vízben, ezzel megtisztítják testüket és lelküket az e világi szennytől. Sajnos a valóság sokkal mocskosabb a természettel harmóniában élő népekről alkotott romantikus elképzeléseknél. A Gangesz szennyezettsége az utóbbi években olyan szintet ért el, amely immár halálosan fenyegeti a közvetlenül vagy közvetetten tőle függő 420 millió ember életét. Az emberi és állati hulladéktól, a tisztítatlan szennyvíztől és az ipar salakanyagaitól bűzlő víz szennyezettsége háromezerszer haladja meg az egészségügyi határértéket. Mindebben a múlt és a jelen is bűnös. A helyi égetéses temetkezési szokások eredményeképp évente 200 tonna félig elhamvasztott emberi holttestet, illetve feláldozott állatot engednek „örök útjára” a vízbe, amely a valóságban általában csak a szomszéd falu ivóvízlelőhelyéig tart. A legújabb kori indiai népességrobbanás eredményeként pedig egymilliárd liter tisztítatlan, baktériumokkal és ipari mérgekkel teli szennyvíz áramlik a folyóba minden egyes nap.
Az ember természeténél fogva vonzódik a vízhez (ebben különbözünk a legtöbb főemlős rokonunktól), és ha teheti, a medencékkel szemben a természetes vizeket: folyót, tavat, tengert részesíti előnyben. Sokszor azonban a „természetes” nem jelent egyben biztonságost és tisztát. Szerencsére Magyarországon – néhány kataklizmával felérő szennyezést, például a tiszai ciánkatasztrófát nem számítva – nem találkozhatunk az indiaihoz hasonló állapotokkal. Noha sosem árt a józan óvatosság, bizton állíthatjuk, hogy a hazánk természetes vizei mentén kijelölt fürdőhelyek vízminősége általában kiválóan alkalmas a fürdőzésre.
Magyarországon összesen 241 kijelölt természetes vízi fürdőhely van, csak ezek területén szabad fürdeni. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) csak ezekre ad ki vízminőségi adatokat, így aki nem kijelölt fürdőhelyen (például Budapest teljes területén) fürdik a folyókban és a tavakban, a vízbe fulladás mellett a nem ismert minőségű víz az egészségre ártalmas is lehet. Az ÁNTSZ a hónap elején tette közzé a hazai természetes vízi strandok elmúlt négy évből (2011–2014) származó adatai alapján készített összesített kimutatást. Egy-egy fürdő minőségét szezononként általában négyszer vizsgálják, így a négy év alatt tizenhat minta adatai gyűlnek össze. Ezek alapján, statisztikai módszerek segítségével sorolják be a fürdőhelyet a kiválótól a kifogásolható kategóriák valamelyikébe.
A legfrissebb adatok szerint a 241 fürdőhely többsége, százhatvan strand vízminősége kiváló, további harmincöté pedig jó minősítésű. Tűrhető minősítést kapott hat, kifogásolhatót (amely a minősítési rendszer legrosszabb kategóriája) pedig három. A többi strandnál nem történt meg a teljes értékű állapotfelméréshez szükséges tizenhat mérés (például azért, mert az elmúlt négy évben jelölték ki őket), így minősítésük „besorolás alatt” van. Ezen adatok mellett az ÁNTSZ folyamatosan közzéteszi az Országos Környezet-egészségügyi Intézet igazgatóságának a honlapján (oki.antsz.hu) a legutóbbi vízminőségmérések adatait is, az épp fürdőzni indulók számára talán ezek szolgáltatják a legfontosabb információkat.
A felmért fürdőhelyek legfrissebb elérhető listája szerint kifogásolt minősítést kapott a győri Aranypart I-es és II-es strand, illetve a gergelyiugornyai szabad strand. Az Aranyparton ideiglenesen meg is tiltották a fürdőzést. A szakemberek tűrhetőnek találták a balatonfüredi Koloska Marina strandfürdőt, a gyenesdiási alsógyenesi és a diási játékstrandot, a tiszakécskei és a jándi szabad strandot, valamint a zalaegerszegi Gébárti-tó strandját.
– Évről évre javuló tendenciát látunk a természetes fürdővizek minőségében. Egyre több fürdőhelyet jelölnek ki, és ezek minősége is egyre jobb. A minőségjavulás hátterében a szabályozás fejlődése állhat. Ma már pontosan le vannak fektetve azok a szabályok, amelyek meghatározzák, hogy milyen jellemzőkre kell figyelni, és adott esetben a hatóságoknak milyen intézkedéseket kell hozniuk – mondja Kálmán Emese, az Országos Közegészségügyi Központ vízhigiénés osztályának biológusa. – A vízmintákban elsősorban állapotjelző, úgynevezett indikátorbaktériumokat keresnek a kollégáink. Az indikátorbaktériumok nagy tömege például szennyvíz okozta szenynyezést jelezhet. Bár a baktériumoknál nagyobb egészségügyi kockázatot jelentenének az emberi kórokozó vírusok, de kimutatásuk nehézkes és meglehetősen költségigényes. A vízmintavételek alkalmával a mintavevő helyszíni állapotfelmérést is végez, és megvizsgálja a fürdőhely szemmel látható szennyezéseit (a darabos szennyeződést, a vízvirágzást, olajfoltokat, intenzív hínárosodást).
Ezek az igen kedvező adatok csak a kijelölt fürdőhelyekre vonatkoznak. Ahol nincs ilyen strand, ott nem szabad fürdeni. Budapest területén például a balesetveszély és a potenciális szennyező források együttesen játszanak közre abban, hogy nincs kijelölt fürdőhely a Dunán. Az engedélyezett strandok vízminősége akár néhány nap alatt is megváltozhat. Általában a kisebb vizeken lévő fürdőhelyek érzékenyebbek az időjárás vagy a felelőtlen emberi tevékenység okozta változásokra. Előfordul, hogy egy-egy nagyobb esőzés után hirtelen nagy mennyiségű szenynyeződés kerül a vízbe, és ettől leromlik a minősége. Ilyen esetekben a hatóság ideiglenes fürdési tilalmat rendelhet el mindaddig, amíg a szennyeződés meg nem szűnik.
Magyarország fürdési szempontból legfontosabb természetes vize a Balaton, így természetes, hogy évről évre megkülönböztetett figyelem irányul a tó vízminőségére. A mérések szerint ez – összhangban a legtöbb magyar fürdőhellyel – évek óta tartósan jó. A javulás az emberi szempontok szerint értendő, tehát kevesebb a vízben az alga és a baktériumok. Kérdés, hogy ökológiai szempontból ez a javulás a tó élővilágának is jót tesz-e.
– Intézetünk elsősorban az ökológiai vízminőséget vizsgálja, de az általunk mért mutatók sokszor jól jellemzik a Balaton vízminőségét a fürdőzők számára is. Például a klorofilltartalom a vízben úszó algák mennyiségére utal, és gyorsan megmérhető spektrofotométer segítségével. Ha a vízben lévő klorofill koncentrációja meghaladja a határértéket, már nem ajánlatos a vízben fürödni. Hasonló módszerekkel kifejezetten a kékalgák mennyiségére is következtetni tudunk, amelyek például allergiát okozhatnak – mondja G.-Tóth László egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia Balatoni Limnológiai Kutatóintézetének igazgatója. – Az eredmények nagyon jók. Az Európai Unió által elfogadott vízkeretirányelvben szereplő határérték egytizedét sem éri el a klorofill- és a kékalgatartalom sem. Ennek ellenére sok nyaraló nem gondolja, hogy kiváló lenne a vízminőség, mégpedig az árvaszúnyogok miatt. Az árvaszúnyogok ugyan nem csípnek, de a Balaton élővilágának rendkívül fontos tagjai. Rendszeresen rajzanak, eközben az üledékben lakó lárvák följönnek a felszínre, ott kikelnek a kifejlett szúnyogok, a nyálkás bábbőr pedig a víz felszínén marad. A nyálka az öblökben összegyűlhet, és gusztustalan szennyeződésnek tűnhet, pedig nem az.
A Balaton vízminősége 1980 és ’90 között az igazgató szerint drámaian rossz volt. Akkoriban nagyságrendekkel több alga volt a vízben, mint manapság. Ezt mára kiheverte a tó, de ehhez a kutatások megalapozta fontos intézkedésekre volt szükség. Az akkori szennyeződés (amely alapvetően megemelkedett tápanyagtartalmat, nitrogén- és foszforkoncentrációt jelent) három forrásból eredt. A kommunális szennyvízből, a Balaton vízgyűjtő területén lévő állattartó telepeken keletkező híg trágya elhelyezésének megoldatlanságából, illetve az intenzív mezőgazdasági termelés által kiszórt műtrágyából. Ma már a kommunális szennyvizet három lépcsőben tisztítják, és a tisztított víznek alig a fele jut a tóba. A mezőgazdaság már sokkal kevesebb műtrágyát használ, mint évtizedekkel ezelőtt, a helyreállított Kis-Balaton pedig természetes szűrőrendszerként tisztítja meg a Zala vizét.
– A jelenlegi, fürdési szempontból tisztább vízben is megvan a táplálékpiramis minden lépcsőfoka, csak éppen sokkal kisebb a tó biomasszája (a benne élő élőlények tömege). Kevesebb a tápanyag, emiatt kevesebben vannak a szervesanyag-termelő algák, és így az őket fogyasztó élőlények tömege is kisebb. A tó haleltartó képessége is sokkal kisebb, ami a horgászoknak nem feltétlenül jó hír. A tavat sokan sokféle célra használják, és az ő érdekeik nem feltétlenül esnek egybe – tette hozzá G.-Tóth László.

2015. július 4.