Gyerekcipő

Az Európai Unió a napokban hozta nyilvánosságra a női kutatók helyzetét vizsgáló jelentésének előzetes összefoglalóját. Ebből kitűnik, hogy bár lassan növekszik a tudományos pályára lépő és ott is maradó nők száma az unióban (így Magyarországon is), arányuk még mindig messze a teljes népességen belüli részesedésük alatt van. Eközben a probléma forrásának vizsgálata helyett vezető férfi tudósok nőket illető szerencsétlen kijelentései borzolják a kedélyeket.

Tudományos csaholás

Csányi Vilmos hosszú kutatói pályafutása során számos tudományterületen kipróbálta magát. Mint lapunknak adott interjújában (A tehén tőgye, 2015. május 16.) vallott róla, volt már díszhaltenyésztő, sejtbiológus, majd etológus lett, mígnem a humánetológia közvetítésével megérkezett jelenlegi fő terepére, a szépirodalomhoz. Csányi azonban a nyolcvanas években megjelent ismeretterjesztő könyvei, tévészereplései miatt a legtöbb laikus érdeklődő szemében továbbra is etológus, talán az ország legismertebb élő tudósa.

Előre utazni az időben nem nagy kunszt

Az időutazás is valósággá válhatna, ha sikerülne dimenziókat átszelő átjárókat létrehoznunk a térben. Ezek a járatok egyelőre elméleti előrejelzésként léteznek, de száz éve még a fekete lyukakkal is így álltunk. Raffai Péter asztrofizikussal, az ELTE atomfizikai tanszékének adjunktusával beszélgettünk a természettudományok sci-fibe hajló ágáról.

A Colosseum homokja

Dario Franceschini olasz kulturális miniszter az előre látható tiltakozás ellenére büszkén jelentette be, hogy 18,5 millió eurós költséggel visszaépítik a Colosseum rég megsemmisült padlóját. A cél az épület többcélú hasznosítása, magyarul a nagyobb bevétel. A kritikusok mindezt a történelmi örökség elárulásának, a Las Vegas-i bóvli térnyerésének tartják.

Keserű álom

Egészségünk megőrzése érdekében életünk harmadát kellene nyugodt alvással töltenünk. De a negyedét sem szánjuk rá, és rengeteg ember számára e rövid alvás is kész kínszenvedés. Pedig ma már a legtöbb alvászavar gyógyítható vagy kezelhető, de nem feltétlenül a természetgyógyászok által árult csodaszerekkel.

Kiemelkedő csillaghullás

Sok csillagászat iránt érdeklődő jó előre úgy időzíti szabadságát, hogy amikor augusztusban bolygónk menetrendszerűen áthalad a Perseidák meteorrajon, akkor a lehető legjobb kilátást biztosító, minimális fényszennyezéssel terhelt, ideális időjárású helyen legyen a csillaghullás megfigyeléséhez. A Space.com riportja szerint idén még a Hold pozíciója is kegyes volt a meteorfürkészekhez, így évek óta a legjobb meteorzáporban gyönyörködhettek az égi mozi nézői. Még ott is, ahol általában túl sok a fény a hullócsillagok észrevételéhez, vagy a légszenynyezés, a szmog rontja a légkör átláthatóságát.

Zsákban a rakéta

Jövőre kezdi árulni egyszemélyes repülőgépét az új-zélandi Martin Aircraft vállalat. A helyből függőlegesen fel- és leszálló gépezetet az évtizedek óta várt, az embert a madarakéhoz hasonlatos szabad repülés képességével felruházó „sugárhajtású hátizsákok” (elterjedt angol kifejezéssel jet pack) első képviselőjeként reklámozzák. A repülőgép a valóságban ennél azonban jóval földhözragadtabb. Méretei a hátizsák helyett inkább egy szekrényre emlékeztetnek.

A 0425-ös számú holttest

Az engedély nélküli határátlépők, legyenek menekültek vagy bevándorlók, gyakran az életüket kockáztatják, miközben megpróbálnak a biztonságot, a jobb életet ígérő országba átjutni. Az Egyesült Államok déli határán sokan valóban meghalnak a senki földjén. Azonosításuk emberiességi kötelesség, de papírok nélkül gyakran alig megoldható szakmai kihívást jelent a halottkémeknek.

Celebeszi szupersztár

A (kulturális) antropológia viszonya az ismeretterjesztő irodalommal igencsak ellentmondásos. A távoli világrészeken élő „természeti” népek kultúrája a legtöbb laikus olvasó számára érdekes. Kevésbé rajonganak viszont az efféle népszerű néprajzi-antropológiai művek iránt maguk az antropológusok. Ők észreveszik a populáris művek hiányosságait, a jelenségek magyarázatának buktatóit, az antropológiai megfigyelés szabályainak felrúgását, vagy alapból elutasítják azt, hogy a törzsi civilizációt a nyugati kultúrához hasonlítsuk (amit egy széles közönségnek író szerző nehezen kerülhet meg).
Nigel Barley, a világ egyik legsikeresebb antropológus írója üdítő kivétel, hiszen az ő könyveit, főképp az afrikai tapasztalatairól írott Egy zöldfülű antropológus kalandjait, illetve itt tárgyalt művét még a szakmabeliek jelentős része is nagyra értékeli. Barley tehetsége abban áll, hogy sikeresen találja meg az egyensúlyt az olvasmányosság és a humor, illetve a szakmai alázat és a tudományos igényű leírás között.
„Az antropológia nem extrém sport” nem mai mű, angolul a nyolcvanas évek végén jelent meg. Barley az Indonéziához tartozó Celebesz szigetére tett utazásának történetét meséli el. Az ott élő népcsoportok abban az időben még nagyrészt hagyományos életmódot folytattak, bár az odaút állomásain már 1985-ben is megvetette a lábát a nyugati kultúra (a rádióból angol karácsonyi dalok szóltak, beszélgetőtársai amerikai filmekért, például a Jézus Krisztus szupersztárért rajongtak). Ahogy azonban egyre mélyebbre hatolt a dzsungelben, ezek a hatások gyengültek, és ezzel együtt válik a kutató (és az olvasó) számára egyre érdekesebbé, hogy az évszázadokon keresztül izolált életmódot folytató helyiek hogyan birkóznak meg a feltartóztathatatlanul közelítő új ismeretekkel, szokásokkal, ideákkal.

Dokumentumfilm is lehetett a Mátrix

Néhány fizikus komolyan eljátszik a gondolattal, hogy az univerzumunk – és ezzel együtt a teljes valóságunk – csupán komputerszimuláció, és valójában nem is létezik. Sőt egyesek szerint mi magunk sem létezünk, csak egy hatalmas virtuális világegyetem építőelemei vagyunk. Minderre pedig szerintük a fizikai törvényekben megbújó „hibák” jelentenék a bizonyítékot.

Dögkeselyűk

Nagy felháborodást váltott ki az a dúsgazdag amerikai fogorvos, akit ötvennégyezer dollár ellenében elvittek Zimbabwe kies vidékére, és szinte feltálalták neki az ország kedvenc oroszlánját, Cecilt. Az állat értelmetlen halála sok ezer sorstársa szégyenletes legyilkolására irányítja a figyelmet. A többi kocavadász azonban nyugodtan alhat.

Rehabilitált exobolygó

Két, egymás mellé illesztett fotó járta be az internetet néhány nappal ezelőtt. A fényképeket Tóth András, a Budapest Science Meetup elnevezésű, ismeretterjesztő előadás-sorozat egyik alapítója tette fel elsőként Twitter-oldalára. Mindkét kép naprendszerünk legkülső, klaszszikusan bolygóként tisztelt (az utóbbi években azonban kisbolygóvá lefokozott) égitestjét, a Plútót ábrázolta, a különbség közöttük mégis drasztikus volt.

Cirill betűs Central Park

Jóska bácsi tudta, hol laksz, és hogyan tud téged tankkal meglátogatni – ezt a címet adta tanulmányának a hidegháborús szovjet térképek egyik kutatója (Jóska bácsi Sztálin gúnyneve). A szovjet hadvezetés szinte centiméteres felbontású adatokkal rendelkezett az ellenség településeiről. E térképek olykor naprakészebbek voltak a helyieknél, és olyan adatokat is tartalmaznak, amelyek gyakran a hivatalos térképekből sem derülnek ki.

Tizenöt orchidea

Babérboroszlán: február–április, Balaton-felvidéki Nemzeti Park (NP); bablevelű varjúháj: június–szeptember, Duna–Ipoly NP; bakszakáll: június–július, Őrségi NP; bánáti bazsarózsa: május–június, Duna–Ipoly NP. Ez csak négy, az adott tájegység természeti képét meghatározó növényfaj abból a 237-ből, amelynek a Nemzeti parkok Magyarországon című kötetben felsorolják a virágzási idejét, és megjelölik az élőhelyükül szolgáló nemzeti parkot is. A kiadók gyakran hirdetik úgy gyakorlati információt tartalmazó könyveiket, hogy azok nélkülözhetetlenek az olvasó számára. A valóságban persze semmi sem nélkülözhetetlen, de vannak könyvek, amelyek valóban hasznosabbak a többinél.
Bede Béla munkája, a Nemzeti parkok Magyarországon olyan profi módon válogatott és rendszerezett ismerethalmazt tartalmaz, amilyenről eddig a legtöbb természetjáró csak álmodozhatott. Már a kötet elején található, fent idézett virágzási táblázat láttán sejti az ember, hogy itt többről lesz szó, mint az ezerszer megjelentetett és unalomig ismert, a személyes látogatást kevéssé segítő tényanyagról.
Maga a cím egyáltalán nem fedi a könyv teljes tartalmát, hiszen nem csak a tíz nemzeti park szigorúan vett területének természeti és kulturális értékeit, az ott szervezett programokat mutatja be. Hasonló hangsúllyal szerepel a nemzeti parki igazgatóságok által kezelt 39 tájvédelmi körzet, 167 természetvédelmi terület és 267 tanösvény is.
A könyv legérdekesebb fejezetei éppen a védelemre érdemes, mégis viszonylag kevesek által ismert és látogatott területeket mutatják be. A Dél-mezőföldi tájvédelmi körzet például egész évben szabadon látogatható, és három tájegységet foglal magában. Az Ős-Sárvíz egykori medre a morotvatavakban pompázó fehér tündérrózsa és az orchideafélékhez tartozó, hússzínű ujjaskosbor virágainak szépsége miatt lehet emlékezetes. Orchideákat (amelyekről a legtöbben úgy hiszik, hogy csak a trópusokon nőnek) a szomszédos területen, a Tengelici-homokvidéken is találhatunk. Ugyanitt él a legnagyobb hazai pókfaj, a szongáriai cselőpók, amely akár tíz centiméteresre is megnőhet. A tájvédelmi körzet harmadik térsége a Dél-mezőföldi löszvölgyek, amelynek flóráját a löszrétek jellegzetes virágai, a tátorján, a csűdfű és a könyv szerint „a nevénél sokkal szebb megjelenésű” szennyes ínfű határozzák meg.
(Bede Béla: Nemzeti parkok Magyarországon. Corvina Kiadó, Budapest, 2015. Ára: 4490 forint)

2015. augusztus 8.